A Fővárosi Ítélőtábla Bf.21/2013/7. számú határozata. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 47. §, 80. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 381. §] Bírók: Mészáros László, Németh Nándor, Ruzsás Róbert

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

6.Bf.21/2013/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. július 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az folytatólagosan elkövetett számítógépes rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. november 8. napján kihirdetett 5.B.687/2012/11. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlottat kötelezi a másodfokú eljárásban felmerült 13.620 (tizenháromezer-hatszázhúsz) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2012. év november hó 8. napján kihirdetett 5.B.687/2012/11. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat folytatólagosan elkövetett számítógépes rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében /Btk. 300/C.§ (3) bekezdés a) pont és (4) bekezdés b) pont./, amiért őt 5 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 10 év a munka- és bérügyek intézésével összefüggő foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat, hogy a ... magánfélnek kártérítés címén fizessen meg 145.502.383 forintot, valamint kamatait, továbbá az ez után járó illetéket az államnak.

A bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére, illetve az eljárás során lefoglalt és - a magánfél polgári jogi igényének biztosítása végett - zár alá vett gépkocsi zár alá vételét fenntartotta.

Az első fokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A vádlott védője írásban is részletesen megindokolta a fellebbezését. Ebben előadta, hogy az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék a védő indítványait nem vette figyelembe, továbbá - álláspontja szerint - a terhelt javára szóló enyhítő körülményeket nem megfelelő súllyal értékelte. Vitatta az elkövetési értéket, egyben indítványozta, hogy a büntető eljárásjog alapelvi szinten rögzített szabályának megfelelően a másodfokú bíróság a vádlottra kedvezőbb értéket állapítson meg. Az enyhítő körülmények között indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jelentős nyomatékot tulajdonítson annak, hogy a jelenleg már nyugdíjas korú vádlott büntetlen előéletű. A terhelt az eljárás kezdeti szakaszától őszinte, minden részletre kiterjedő beismerő vallomást tett, a hatóságokkal együttműködött. Cselekményét megbánta, magatartásával az idős, betegeskedő édesanyjának szeretett volna jó életfeltételeket biztosítani és mindent megadni, akit jelenleg is gondoz és ápol. A védő fellebbezésének írásos indokolásában végezetül felvetette a sértetti közrehatást is, mert álláspontja szerint a ... hosszú időn keresztül nem folytatott belső ellenőrzést, amely tény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vádlott hosszú időn át követhette el a deliktumot. Mindezekre figyelemmel a védő az első fokú ítéletben kiszabott büntetés enyhítését szorgalmazta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2013. év január hó 11. napján kelt Bf.1308/2012/1. számú átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az első fokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta és értékelési körébe vonta. A vádlott beismerő vallomása és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékok alapján a tényállást hibamentesen állapította meg, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény minősítése is törvényes. Rámutatott, hogy a bűnösségi körülményeket is körültekintően sorolta fel az elsőfokú bíróság és azokat megfelelően súlyozta. Aláhúzta, hogy a Fővárosi Törvényszék helyesen állapította meg a vádlott javára szóló nyomatékos enyhítő körülményeket, viszont legalább ugyanilyen súllyal kell figyelembe venni, hogy vádlott a munkakörével visszaélve 10 éven keresztül, folyamatosan valósította meg a bűncselekményt. Mindezekre a körülményekre tekintettel álláspontja szerint az első fokú bíróság által a törvényi büntetési tétel középmértékében megállapított büntetés mindenben megfelel a büntetési céloknak. Ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlott és védőjének enyhítést célzó fellebbezése nem alapos.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülvizsgálta a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. A perbeli feleket a jogaikról és kötelezettségeikről az első fokú bíróság az eljárási törvényben foglaltaknak megfelelően kioktatta, a felek a jogaikat megismerhették és gyakorolhatták.

Az első fokú bíróság a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta és értékelési körébe vonta. A vádlott beismerését alátámasztó egyéb bizonyítékok alapján helyesen vont le következtetést a terhelt bűnösségére. Az első fokú bíróság ítélete mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A Fővárosi Törvényszék a történeti tényállást vádlott beismerő vallomása mellett az azt alátámasztó tanuk nyilatkozataira, a bankszámlakivonatokra és az egyéb okirati bizonyítékokra alapozva, hibamentesen állapította meg. Figyelemmel volt a vádlott munkaköri leírásában rögzített körülményekre is.

A terhelt beismerő vallomását a tanúként meghallgatott munkatársai is megerősítették vádlott munkaköri tevékenységével kapcsolatban. Teljes egészében a vádlotti beismerő vallomást támasztotta alá tanú1 nyilatkozata, aki a bérszámfejtő szoftvert fejlesztő cég munkatársaként elmondta, hogy a ...-nél minden jogosítvány a bérszámfejtő kezében volt, ideértve az átutalásokat és egyéb tranzakciókat is. Az imént említett tanú alátámasztotta vádlott beismerő vallomását abban a részében is, hogy a hamis utalások adatait a vádlott minden esetben kitörölte a rendszerből, mindössze azzal nem számolt, hogy egy átlagos felhasználói ismeretektől magasabb szintű felkészültséggel rendelkező szakember - bizonyos feltételek megléte esetén - minden további probléma nélkül képes visszaállítani a törölt adatokat, ezáltal rekonstruálni a vádlott éveken át tartó fals átutalásait.

Az első fokú bíróság az ítélete 3. oldalának (3). bekezdésétől az 5. oldal (3). bekezdéséig részletesen számot adott a bizonyítékokat mérlegelő, értékelő tevékenységéről, így az is tételesen nyomon követhető volt, hogy a bűncselekménnyel okozott kárösszeget milyen tételek alapján számolta ki, állapította meg. Az e körben adott indokolást a másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta.

Az irányadó történeti tényállásból az első fokú bíróság okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A másodfokú bíróság osztja az elsőfokú ítélet IV. pontjában kifejtett jogi értékelő tevékenységet, az megfelel a hasonló ügyekben követett bírósági gyakorlatnak.