BH 2014.11.328 A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette elkövetésének megállapíthatósága szempontjából a büntetőügy lényeges körülménye mindaz, amelyre a bizonyításnak ki kell terjednie, tehát a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit alkotó (releváns) történéseken túl az a körülmény is, ami a büntető anyagi és eljárásjogi jogszabályok alkalmazása szempontjából az ügy eldöntésére befolyással lehet [1978. évi IV. tv. 238. § (1), (4) bek.; Be. 75. § (1) bek.].

[1] A terheltet a járásbíróság a 2013. április 23. napján meghozott ítéletével hamis tanúzás bűntette [1978. évi IV. tv. 238. § (1) bek., (4) bek. 1. tétel] és 2 rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntette [1978. évi IV. tv. 242. § (1) bek. 1. tétel] miatt halmazati büntetésül két év börtönre ítélte, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2013. október 31-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát egy évre, felfüggesztésének próbaidejét két évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős határozatok ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással.

[4] Indítványukban kifejtették, hogy a nyomozó hatóság előtt az képezte a nyomozás tárgyát, hogy a végrendeletet végrendelkezőként valóban V. S.-né írta-e alá, és így az hamisnak tekintendő-e. Miután azonban bebizonyosodott, hogy a végrendeletet a végrendelkező írta alá, a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Erre tekintettel álláspontjuk szerint az ügy érdemi elbírálása szempontjából a kérdés csak az volt, hogy az okiratot a végrendelkező írta-e alá, és erre nézve, azaz az ügy lényeges körülményére vonatkozóan a terhelt nem tett hamis vallomást.

[5] Hivatkoztak a Gy. Városi Ügyészség nyomozás megszüntetése miatti panaszt elutasító határozatának indokolására is, amely szerint a tanúk aláírásával összefüggő körülményeknek egy végrendelet érvénytelensége iránti - polgári - eljárásban lehetne jelentősége, ennek megállapítására azonban a büntetőügyben nincs lehetőség.

[6] Mindezekre figyelemmel szerintük az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jogi szabályainak megsértésével, a bűncselekmény megvalósulásához szükséges tényállási elem fennállásának hiányában állapították meg.

[7] Kifogásolták továbbá az eljárt bíróságok határozataiban a terhelt bűnösségére és cselekményének jogi minősítésére tett megállapításokat, elégtelennek ítélve e körben a határozatokban kifejtett indokolást.

[8] Indítványozták ezért, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.

[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[10] Álláspontja szerint büntető, fegyelmi és szabálysértési ügyekben lényeges minden olyan körülmény, amely kihat a büntetőjogi főkérdésre, azaz arra, hogy bűncselekmény megvalósult-e; lényegesek továbbá a bizonyítékok bizonyító erejét, hiteltérdemlőségét, valamint a tudomásszerzés módját érintő körülmények is.

[11] Miután a nyomozás tárgya a végrendeleten szereplő aláírás eredete volt, az aláírás körülményei a büntetőügy lényeges kérdései voltak, így a terhelt bűnösségére levont következtetés és a cselekmények jogi minősítése törvényes.

[12] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.

[13] A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdésére figyelemmel a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a hivatkozott törvényhely (5) bekezdésére tekintettel a 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is figyelemmel volt; ilyen eljárási szabálysértést azonban a felülbírálat során nem észlelt.

[14] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[15] A hamis tanúzás törvényi tényállása akkor valósul meg, ha a tanú az ügy lényeges körülményére tesz valótlan vallomást. Az ügy lényeges körülménye pedig nem csupán annak a bűncselekménynek a törvényi tényállási eleme lehet, amely miatt a büntetőeljárás megindult. A büntetőeljárásban ugyanis a bizonyítás mindazon tényekre kiterjed, amelyek a büntető anyagi és eljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentősek [Be. 75. § (1) bek.].

[16] A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás kapcsán az a körülmény, amely alkalmas az eljárás bármely - így a nyomozati - szakaszában hozott vagy hozható érdemi határozatot befolyásolni, lényegesnek tekintendő.

[17] A hamis tanúzás törvényi tényállása az 1878. évi V. törvénybe foglalt első büntető törvénykönyvtől tartalmazza tényállási elemként, hogy a hamis vallomásnak az ügy lényeges körülményére kell vonatkoznia.

[18] A Kúria már a Csemegi Kódex hatályban léte alatt több határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi tekinthető az ügy lényeges körülményének. Így már 1897-ben kimondta: "A hamis tanúzás büntethetőségéhez az effektív jogsértés nem szükséges, e tekintetben elég a potencialitás, ezért a tanú által hamisan vallott körülményt az esetben is, mint a sérelem előidézésére alkalmasat, lényegesnek kell tekinteni. Ha a vallomás sérelmet okozható, tehát lényeges körülményre vonatkozik, a büntethetőséget nem zárja ki az, hogy az illető ügy, amelyre vonatkozik, még nem került, és esetleg nem is fog ítélet alá kerülni. A törvény nem azt kívánja, hogy a hamis vallomásból joghátrány származzék, csak azt, hogy a tanú az ügy lényeges körülményeire tegyen valótlan vallomást. Az, hogy a hamis tanúkkal bizonyítani kívánt körülményt a bíróság utóbb nem fogadja el, nem szünteti annak lényeges természetét; mert ez nem az egyes perbeli momentumok bebizonyításától, hanem a per kimenetelére gyakorolható befolyásától függ" (Királyi Kúria 4623/1897.).

[19] Egy másik, 1928-ban hozott határozata szerint: "Az a kérdés, hogy a tanú által vallott tény az ügy lényeges körülményére vonatkozik-e, nem függ a vallomás bizonyítékul való elfogadásától, szükséges voltától, vagy attól, hogy az ügyben a vád alapjául szolgáló tény a vádlott érdekben tett hamis vallomásra tekintet nélkül különben sem bizonyítható, hanem kizárólag attól, hogy a hamis vallomás az ügy jogi alapját alkotó tényállással való vonatkozásánál fogva az ügy eldöntésére befolyással lehet, és ezáltal jogsérelmet okozhat vagy sem" (Királyi Kúria 4448/1928.).

[20] A bírói gyakorlat ebben a körben azóta is a fent kimunkált elveket követi. Így valamely tanúvallomás lényeges részének tekinti az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jogilag releváns körülményeire (az alanyi és tárgyi oldal elemeire), az elkövető büntethetőségével és bűnösségével (szándékosságával vagy gondatlanságával) összefüggő kérdésekre, a büntetés kiszabását érintő tényekre, illetve - a büntetőeljárás kapcsán - a felderítés és bizonyítás eredményességét alapvetően érintő, a cselekmény miatti felelősségre vonás lehetőségét befolyásoló körülményekre vonatkozó elemeit. Lényeges körülményre vonatkozik a valótlan vallomás akkor is, ha a hatóság döntését ténylegesen nem befolyásolta, elég, ha elfogadása esetén alkalmas lett volna a sérelem előidézésére.