67/1995. (XII. 7.) AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény egyes rendlekezései alkotmányellenességének utólagos vozsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 353. § (1) bekezdés utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében a külön eljárások között szabályozza annak lehetőségét, hogy a bíróság az iratok alapján, tárgyalás tartása nélkül, meghatározott súlyú büntetést szabjon ki. Ennek együttes feltételei:
- a vádlott szabadlábon van,
- a bűncselekményt a vétségi eljárás szabályai szerint kell elbírálni, azaz a cselekmény vétség, kivéve, ha a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, illetve olyan bűntett, amelyre a törvény háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel (Be. 90. §),
- a tényállás egyszerű,
- a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,
- a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.
A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen nincs helye az ügyet a másodfokú elbírálás szakaszába juttató fellebbezésnek. A végzés elleni sajátos jogorvoslati lehetőség a tárgyalás tartásának kérése: az ügyész, a vádlott, a védő, a magánfél (utóbbi a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban) és az egyéb érdekelt (az elkobzással kapcsolatban) a kézbesítéstől számított 8 napon belül tárgyalás tartását kérheti. A kérelem alapján a bíróság köteles tárgyalást tartani (Be. 353. §).
A bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzést a tárgyalás eredményétől függően hatályban tartja, vagy hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz. Az eljárásban korlátozott súlyosítási tilalom érvényesül: a bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában nem szabhat ki súlyosabb büntetést, kivéve, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni. A tárgyaláson hozott határozat ellen halasztó hatályú fellebbezésnek van helye (Be. 354. §).
2. Az indítványozó a Be. 353. § (1) bekezdésének utolsó mondatát ("A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart"), azért tartja alkotmányellenesnek, mert nem zárja ki az ügy tárgyaláson történt elbírálásából azt a bírót, aki a tárgyalás mellőzésével döntött. Álláspontja szerint ez sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, amely mindenki számára biztosítja a pártatlan bírósághoz való jogot, mivel nem várható el a tárgyaláson pártatlanság attól a bírótól, aki az ügyben már az iratok alapján állást foglalt.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítéletmentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Ennek intézményes biztosítékát a bírák kizárására vonatkozó büntetőeljárási szabályok biztosítják (Be. 35., 40., 231. §).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérti a pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjogot az, hogy a "tárgyalás mellőzése" külön eljárásban az iratok alapján büntetést kiszabó bíró folytatja le az elsőfokú tárgyalást, ha a felek az iratok alapján hozott határozatban nem nyugosznak meg és a tárgyalás tartását kérik.
Az Alkotmánybíróságnak még nem volt alkalma állást foglalni a pártatlan bírósághoz való alkotmányos jog részletes tartalma és követelményei tekintetében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban több ítéletben határozott az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pontjának megsértése tárgyában, amely szerint "mindenkinek joga van arra, hogy ügyét ... pártatlan bíróság tisztességesen ... tárgyalja, és hozzon határozatot ... az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően."
A Bíróság a sérelmezett esetek megítélésében kettős, mégpedig szubjektív és objektív megközelítésű tesztet alkalmaz. Elsősorban vizsgálja az eljárt bíró konkrét magatartását az ügyben, azt, volt-e olyan megnyilvánulása, amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni; ezt a folyamodó egyáltalán sérelmezi-e. A bíró személyes pártatlanságát vélelmezni kell az ellenkező bizonyításáig. Ezt követi az objektív megközelítés: annak vizsgálata, hogy függetlenül a bíró személyes magatartásától, a folyamodónak volt-e jogos, indokolt, objektíve igazolható oka a pártatlanság hiányának feltételezésére. Ehhez a Bíróság részletesen vizsgálja, hogy az adott jogrendszer szabályai szerint a bíró korábban milyen jellegű eljárásban, milyen feladatokat látott el, és milyen annak a szervezetnek a belső felépítése, amelynek keretében a pártatlanságát kétségessé tevő döntések születtek.
Az Alkotmánybíróság részéről jelen esetben vizsgálandó kérdéshez hasonló ügy nem volt, annak ellenére, hogy az intézmény hasonló szabályozással létezik a tagállamokban. Sőt az intézményt, mint az eljárás egyszerűsítésének egyik módját "penal order" néven maga az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága szorgalmazta ajánlásában [No. R (87) 18.].
2. A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog aggálymentes biztosítékát nyilvánvalóan az jelentené, ha az indítványozó által hiányolt kizárási okot a Be. tartalmazná. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a pártatlanság követelményéből - garanciák mellett - engedményt kell tenni másik alapjog érvényesülése érdekében. A büntető igazságszolgáltatás jelen állapotára tekintettel ugyanis az állásfoglalás kialakításánál alapvetően két alapjog között kell összhangot teremteni. A kérdés elbírálásához egyrészről a pártatlan bírósághoz való jog, másrészről az Emberi Jogi Egyezmény 6. cikk 1. pontjában biztosított, az ügyek ésszerű időn belüli eldöntéséhez való jog, illetve az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 14. cikk 3/c. pontjában biztosított, a haladéktalan, késedelem nélküli tárgyaláshoz való - a jogállamiság alkotmányos követelményeiből is levezethető - jog szempontjait kell mérlegelni.
2.1. Történetileg a jogi szabályozás korábban sem tartalmazott ilyen kizáró okot. Az intézményt "büntetőparancs" néven, német és osztrák mintára már az 1896. évi Büntető perrendtartás is ismerte (532-535. §). Bevezetésének célja az eljárás gyorsaságának előmozdítása és az egyes bíróságok teendőinek tetemes csökkentése volt. A korabeli magyarázat szerint a büntetőparancs némileg a "fizetési meghagyás" intézményének (1893: XIX tcz.) átültetése a büntetőeljárásba.
A büntetőparancs és a büntetőeljárás alapelvei közötti ellentmondás feloldását kezdettől fogva abban látták, hogy amennyiben a terhelt "ellentmond" a bíróság határozatának, úgy azt nemlétezőnek kell tekinteni, és a tárgyalást a rendes eljárás szabályai szerint kell lefolytatni. A terhelt ellentmondása esetén a büntetőparancs semmilyen kötőerővel nem bírt egészen 1987-ig, amikor a terhelt védelme érdekében bevezették a relatív súlyosítási tilalmat.
Ezt a felfogást tükrözi az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása is. Eszerint a vádlott ellentmondása önmagában a parancs megsemmisítését, érvénytelenítését vonja maga után, és szükségessé teszi a hagyományos eljárás lefolytatását, amelyben - szemben a magyar jogi megoldással - nem kell érvényesülnie a reformatio in peius tilalmának sem (II/c/5.p.).
A tárgyalás mellőzésével hozott határozatában a bíróság a bűncselekmény elkövetésének beismerése birtokában szab ki büntetést arra az esetre, ha a terhelt abban megnyugszik. A bírónak tehát abban a tudatban kell eljárnia, hogy az iratokon alapuló döntése feltételes, így szükségképpen készen kell lennie arra, hogy a terhelt tiltakozása esetén határozatát a tárgyalás alapján elfogulatlanul és előítéletmentesen felülvizsgálja.
2.2. A tárgyalás mellőzésével történő büntetéskiszabás az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja. Ennek a célnak ellentmondó következményre vezetne az iratok alapján határozatot hozó bíró kizárása.
A kizárás következményeként éppen a kisebb jelentőségű és egyszerűbb megítélésű ügyekben mintegy háromfokú elbírálás lehetősége valósulna meg. Ez az eljárás elhúzódásához vezetne. Sőt gyakorlatilag a kisebb létszámú helyi bíróságokon, ahol nem ritka az egyetlen büntető ügyszakos bíró, az intézmény alkalmazhatatlanságához vagy magának az egész bíróságnak a kizárásához, és a tárgyalás másik helyi bíróságon való lefolytatásához vezetne, ennek további következményeivel együtt.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Ajánlásának bevezetőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőügyek elbírálásának késedelme rossz fényt vet a büntetőjogra és károsan befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. A tisztességes eljárás megköveteli az ésszerű időn belüli meghallgatást, megköveteli, hogy a bűncselekménnyel vádolt személy ne legyen huzamos időn keresztül a bűnösség gyanúja alatt. Az eljárás késedelme nehezíti a bizonyítást, növeli a költségeket, kedvezőtlenül érinti a sértetteket, és arra a nemkívánatos következményre vezet, hogy időben igen távolra kerül egymástól a bűncselekmény elkövetése és a büntetés. Az Ajánlás felhívja a figyelmet, hogy a büntető igazságszolgáltatás késedelme nem csupán többlet erőforrásokkal orvosolható, hanem speciális eljárási formák, megoldások bevezetésével.
A magyar büntető igazságszolgáltatás időszerűségének adatai azt bizonyítják, hogy az eljárást gyorsító intézményekre igen nagy szükség van. Az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint, míg a helyi bíróságoknál 1981-ben 94, addig 1994-ben már 12 710 büntetőügyben telt el több mint egy év a vádemelés óta anélkül, hogy az első fokú bíróság érdemi döntést hozott volna.
A tárgyalás mellőzésével büntetéskiszabás intézménye különösen alkalmas az eljárás meggyorsítására. Az ilyen határozat hozatalának ugyanis csak az ügy érkezésétől számított harminc napon belül van helye (Be. 351/A. §).
2.3. A Alkotmánybíróság figyelemmel volt a vádlottat védő, az ügyének tisztességes elbírálását biztosító garanciális rendelkezésekre.
A tárgyalás mellőzésére csak a bűncselekmény elkövetését beismerő és szabadlábon lévő vádlott esetében van lehetőség.
Amennyiben a vádlott vagy védője kérelme alapján tárgyalást kell tartani, az eljárás az elsőfokú eljárás általános szabályai szerint folytatódik. Ez azt is jelenti, hogy a vádlott és védője a tárgyalás megkezdéséig kizárási indítványt (elfogultsági kifogást) jelenthet be a bíró ellen azon az alapon, hogy - a tárgyalás mellőzésével hozott határozatára tekintettel - nem várható tőle az ügy elfogulatlan megítélése [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 41. § (1) bek., 195. §]. A tárgyalás eredményeképpen hozott határozat ellen fellebbezni lehet, azaz biztosított az ügy másodfokú felülbírálata is.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró