A Gazdasági Versenyhivatal 67/1997/8 számú határozata fogyasztómegtévesztés tárgyában. Eljárás alá vont: PKL Hungária Csomagolórendszerek Kft.

Vj-67/1997/8

Vj-67/1997/8

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Kalas György (9028 Győr, Vándor út 9.) kérelmezőnek -

a dr. Hingyi György (1142 Budapest, Királyhida út 11.) ügyvéd és Felméry Gusztáv (6000 Kecskemét, Árpád krt. 4.) ügyvezető igazgató által képviselt PKL Hungária Csomagolórendszerek Kft. eljárás alá vont vállalkozó ellen fogyasztók megtévesztése és tisztességtelen piaci magatartás miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozó termékének környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban a fogyasztók megtévesztésére alkalmas állítást tett.

Az eljárás alá vont vállalkozóval szemben 100.000.- (Százezer) Ft bírságot szab ki, melyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára.

Ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja.

Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozót, hogy fizessen meg a kérelmező részére ugyancsak 30 napon belül 1.000.- (Egyezer) Ft eljárási díjat.

E határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni.

A bírság és az eljárási díj fizetésére kötelező rendelkezés kivételével a keresetnek nincs halasztó hatálya.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Vj-251/1994/24. számú határozatával megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke - PKL-combibloc csomagolóanyag - környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban az 1990. évi LXXXVI. törvény (Vtv.) 11. §, közelebbről a 11. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző fogyasztók megtévesztésre alkalmas állítást tett azáltal, hogy termékét környezetbarátként jelenítette meg a fogyasztók előtt.

A Fővárosi Bíróság az eljárás alá vont vállalkozó keresetét - mely a versenytanácsi határozat megváltoztatására irányult - elutasította azzal a többletindokolással, hogy a mindennapi életben és a szakmában egyértelműen nem definiált "környezetbarát" fogalom hiányában a fogyasztó nem képes megítélni azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke terheli-e a környezetet, holott az információ ezt a nem igazolt üzenetet közvetíti a fogyasztók felé.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatva helyezte hatályon kívül a Vj-251/1994/24. számú határozatot.

A hatályon kívül helyező ítélet elvi iránymutatásként leszögezte, hogy a Vtv. 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogsértés az esetben állapítható meg, ha az eljárás alá vont vállalkozó valóságnak meg nem felelő tényeket állított, illetőleg valós tényekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott.

Valótlan tények állítása, illetőleg valós tények megtévesztésre alkalmas módon való közlése - arra alapozva, hogy egy konkrét szakkérdésben eltérő álláspontok léteznek és még nem alakult ki egységes szakmai álláspont - jogsértést nem alapoz meg. Jogsértés az esetben valósul meg, ha bizonyítható, hogy a reklámozott árú nem felel meg a reklámban állított tényeknek.

Az ítélet elvi indokolása kimondta, hogy a közigazgatási határozat fentieket figyelembevéve tényállást nem állapított meg, az ügy érdemében nem foglalt állást, így lényeges eljárási szabálysértés miatt szükséges az eljárás megismétlése. A jogsértés megállapításához a közigazgatási szervnek kell bizonyítania azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó által alkalmazott csomagolótechnológia környezetbarát-e, vagy nem, illetőleg kevésbé környezetbarát, mint a Magyarországon alkalmazott más csomagolóanyagok, illetve ezek technológiája.

II.

A megismételt eljárásban a Versenytanács az alábbi tényállást állapította meg:

Európában, és ezen belül Magyarországon is jelentős problémát okoz a környezetszennyezés. Ennek megfelelően a különböző csomagolási formák (papír, műanyag, fém, üveg, stb.) környezetre gyakorolt hatását tudományos igénnyel vizsgálják figyelemmel arra is, hogy egy adott csomagolóanyagban milyen tulajdonsággal bíró élelmiszert forgalmaznak.

A csomagolás - ezen belül a különféle un. "egyutas", egyszerhasználatos és a különféle "többutas", többszörhasználatos csomagolás környezeti hatásának kimutatása bonyolult, tudományos igényű, komplex feladat, mely tudományos bizonyossággal csak termékorientáltan, az úgynevezett életciklus elemzéssel végezhető el oly módon, hogy az adott termék (csomagolóanyag) teljes életútját, vagyis a gyártás, használat, forgalmazás, továbbá a hulladékos életszakasz, valamint az esetleges újrafeldolgozás és újrahasznosítás környezeti ártalmait is elemzik.

Azt a kérdést, hogy fenti összetett szempontrendszer figyelembevételével az adott piacon, az adott technikai szinten mely csomagolóanyag tekinthető környezetbarátnak, csak a többi - adott időben és helyen használatos - csomagolóanyaghoz képest lehet megítélni, amit tovább nehezít, hogy nem alakult ki az életciklus elemzés szabványos metodikája, illetve vitatottak a prioritások is a vonatkozásban, hogy az életcikluson belül melyik életszakasz környezeti ártalmának tulajdonítanak nagyobb jelentőséget adott helyen és időben, illetve egyáltalán kiemelhető-e valamelyik életszakasz.

Az EU csomagolási irányelve, mely célkitűzésként a magas környezetvédelmi színvonal elérését rögzíti, a csomagolóanyagok terén ezen célkitűzés megvalósulásának kritériumaként a csomagolóanyagok újrahasznosítását, illetve a hulladék kiküszöbölését jelölte meg, mely utóbbinak értelemszerű feltétele a csomagolóanyagok gyűjtésének, illetve szelektív gyűjtésének megszervezése.

A környezetbarát-probléma vizsgálata és az egyes életútszakaszok egymáshoz való viszonyának értékelése jelentkezik az un. egyutas és az un. többutas csomagolóanyagok esetében is.

Az ásványvizek és üdítőitalok csomagolásához használt un. többutas csomagolóanyagok (pl.: üveg, PET, PVC) csomagolások, használatuk, tisztításuk, majd az újratöltést követő szállításuk után több alkalommal kerülnek vissza a fogyasztókhoz.

A fenti termékek csomagolásához ugyancsak használt un. "egyutas" "eldobós" csomagolások (ahová az eljárás alá vont vállalkozó terméke is tartozik) jellegüknél fogva az esetben, ha a gyűjtést/szelektált gyűjtését egy adott földrajzi területen nem szervezik meg, hulladékot képeznek.

A visszagyűjtés megszervezése esetén a többrétegű csomagolások szerves anyagból álló részei (pl: papír) külön dolgozandók fel a - bonyolultabb technológiai felkészültséget és eljárást igénylő - más, például fém, vagy műanyag rétegektől.

III.

A csomagolás és hulladék kérdésében 1993. júniusában megtartott nemzetközi szimpóziumon Lynn Trytsman-Gray - a Szövetség a Kartondobozos Csomagolásért és Környezetért vezérigazgatója - a prioritásokban való vitára utalva fejezte ki azt az igényét, hogy a csomagolásfajták megítélésénél a szabályozás ne csak a felhasználás utáni eltakarítást helyezze a középpontba a környezetbarátság szempontjából.

Megállapította, hogy a környezeti hatás fókuszba állítása vezetett el ahhoz a vitához, hogy az egyszerhasználatos csomagolás, vagy az újrafelhasználható rendszer képezi-e a jobb megoldást. Azon, az érintett gyártók szempontjából megfogalmazott kívánalom mellett, hogy a csomagolóanyagot, mint hulladékot ne állítsák a fókuszba, a főtitkár azt is megállapította, hogy a tudomány még nem elég fejlett ahhoz, hogy világos választ adjon a vita eldöntéséhez. Elfogadta az Európai Tanács azon álláspontját, hogy ameddig elfogadott prioritáson alapuló, tudományosan igazolt életciklus értékelések nem igazolják tisztán a rangsort, a kétféle csomagolást úgy kell tekintetni, mint egyformán érvényes módszereket a csomagolás környezeti hatásának csökkentésére.