A Fővárosi Törvényszék Kf.650015/2013/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 78. §, 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 3. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Rácz Krisztina

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

2.Kf.650.015/2013/4.

A Fővárosi Törvényszék az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd (1245 Budapest, 5. Pf. 1036.) által képviselt alperes neve (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hivatkozási szám: VJ/113-051/2010.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. évi november hó 14. napján kelt 3.K.30.723/2012/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására 640.000 (azaz hatszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a lakásvásárlási célú jelzáloghitel 2008. április 25. és október 30. között zajló kommunikációs kampányaiban "Igényeljen hitelt most induló banki költségek nélkül, 0 Ft folyósítási jutalék, 0 Ft értékbecslési díj, 0 Ft kezelési költség" reklámszöveggel népszerűsítette termékét. Ugyanakkor a fogyasztókat terhelte a lakáscélú hiteleknél a felperes által vezetett fedezeti számláról az ingatlan eladójának számlájára történő átutalás díja. Az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított, majd a 2011. december 21. napján kelt 113/2010. VJ számú határozatában megállapította, hogy a felperes a 2008. szeptember 1. előtti időszak vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartást tanúsított az ... hitelre vonatkozó, 2008. április 25. és május 18. közötti kampány során közzétett kereskedelmi kommunikációk, valamint kampányon kívül a 2008. júniusi hírlevél, illetve felperesi bank saját honlapi tájékoztatása közzététele tekintetében, valamint a 2008. szeptember 1. napjával kezdődő időszak vonatkozásában fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) mellékletének 20. pontja megvalósításával az ... hitelre vonatkozó saját banki honlapján közzétett tájékoztatások tekintetében. Ezért az alperes 8.000.000 forint bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. Indokai szerint megállapítható, hogy a kifogásolt közlések alkalmasak voltak a fogyasztói döntések befolyásolására, illetve a fogyasztók megtévesztésére is. Megítélése szerint a kifogásolt kommunikáció azt az üzenetet közvetíthette a fogyasztók felé, hogy a felperes részére fizetendő egyszeri költségek elengedésével juthatnak hitelhez. A fogyasztók nem szükségszerűen ismerik valamennyi bank folyósítási gyakorlatát, a számításba jöhető díjtételek teljes körét. A kifogásolt reklámkommunikáció a fogyasztókban az ellenszolgáltatás nélküliség látszatát keltette az induló banki költségek vonatkozásában a hitelhez jutást illetően, és azt az üzenetet hordozta, hogy a felperes a hitelhez jutáshoz szükségszerűen felmerült banki költségeket nem fogja felszámítani. Az alperesi határozat hivatkozott a PSZÁF beszerzett álláspontjára is. A bírságkiszabás körében az alperes figyelembe vette a jogsértés súlyát, összegének meghatározásánál a kifogásolt átutalási díjból származó díjbevételt. Enyhítő körülményként értékelte, hogy az átutalási díj nem a kínált kedvezmény ellentételezése volt, továbbá, hogy a felperes a jogsértő üzleti kommunikációban csak egy jogsértő kampányt tartott, illetve a honlapján népszerűsítette.

A felperes keresetében elsődlegesen jogsértés hiányában az alperesi határozat megváltoztatását és a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését, másodlagosan a bírság mellőzését kérte. Előadta, hogy az alperes határozatában jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy a vizsgált reklámok megtévesztőek voltak, indokolatlanul és megalapozatlanul szűkítette le az ... hitelre vonatkozó reklámtájékoztatások megtévesztésre alkalmasságának értékelését az "induló banki költség nélküli" kifejezés értelmezése vonatkozásában, és figyelmen kívül hagyta a banki honlapon közzétett tájékoztatás megtévesztésre alkalmasságának értékelése során a fogyasztók számára azonos észlelési és értelmezési egységben közölt azon tájékoztatást, hogy a hitel folyósítása az adósnak a felperesnél vezetett számlájára történik. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon értelmezte az induló banki költségek és a hitelhez jutás fogalmát, megalapozatlanul állította, hogy az ... hitelre vonatkozóan a banki honlapon közzétett tájékoztatás megsértette az Fttv. mellékletének 20. pontja szerint az Fttv. 3.§-ának (1) bekezdését. Hivatkozása szerint a bírság szankció alkalmazása a Ket. alapelvi rendelkezéseit megsértve jogsértő.

Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatban foglalt álláspontját fenntartva.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A Tpvt. 8., 9. és 10.§-ai, illetve az Fttv. 3.§-ának (3)-(4) bekezdései, 6.§-ának (1) bekezdése, valamint az Fttv. mellékletének 20. pontja alapján megállapította, hogy a határozat részletesen tartalmazta az eljárás során vizsgált - a felperes által nem vitatott - kommunikációkat, hogy az adott közlések hol, milyen módon és formában jelentek meg. Egyetértve az alperessel megállapította, hogy az "induló banki költségek nélkül" kifejezés az egzakt meghatározottság hiánya miatt a fogyasztók egy részében azt a képzetet kelthette, hogy a hitelhez ingyenesen (ti. költségek nélkül) juthatnak hozzá. Megjegyezte, hogy a felek közötti jogvita is jelzi, hogy adott esetben a kifogásolt kommunikáció alkalmas lehetett a megtévesztésre. Kifejtette, hogy a kommunikáció értékelése során figyelembe kell venni azt, hogy a fogyasztók egy része nem teljes körűen tájékozott a banki folyamatokat illetően. Tény, hogy a banki tranzakciók díjfizetési kötelezettséggel járnak, azonban a fogyasztó - erre vonatkozó tájékoztatás hiányában - nem tudhatta, hogy az adott, konkrét hiteltermék esetében is kell-e ilyen díjat fizetnie. ( A felperes - nem bizonyított álláspontja - szerint ezt automatikusan vélelmezni, sőt tudnia kellett a fogyasztóknak.) Nem menti a vállalkozást a felelősség alól azon körülmény, hogy a fogyasztó személyes utánjárással vagy több más reklámhordozó felület tartalmát szintetizálva és összerakva adott esetben végső soron hozzájuthatott a szükséges információhoz. Az ilyen jellegű információszerzés csak ésszerű mértékig hárítható át a fogyasztókra. Önmagában nem igazolja a reklámok jogszerűségét, hogy a reklámozó utólag próbálja megmagyarázni a reklám üzenet tartalmát. A felperes okfejtése nem bizonyítja, hogy a fogyasztók az "induló banki költségek" fogalmát és tartalmát a felperessel egyező módon értelmezték. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem fogadható el a felperes azon értelmezése, hogy ügyfeleinek tudomással kellett bírniuk arról, hogy egy banki tranzakció (ti. a hitelösszegnek a fedezeti számláról az eladó részére történő átutalása) szükségszerűen díjfizetéssel jár. Ennek az aktusnak a díja értelemszerűen az ún. induló költségek közé tartozik függetlenül attól, hogy általában valóban vélelmezhető annak ismerete, hogy a pénzügyi tranzakciók többnyire (de nem minden esetben) költségekkel járnak. Ahogy arra az alperes is helytállóan hivatkozott, a hitelhez jutás folyamata a hitel végső felhasználóhoz (ti. az eladóhoz) való eljutásáig tart, vagyis az "induló banki költségek nélkül" meghatározás implicit módon ezt is magában foglalja. Nem teszi a kifogásolt közlést utóbb jogszerűvé az a körülmény, hogy a felperes az "induló banki költségek nélkül" kitétel után felsorolt három, általa ténylegesen nem érvényesített banki költséget, mivel a hitelstruktúra tényleges - induló - költségelemei ezt a felperesi értelmezést nem támasztották alá. Önmagában azon körülmény, hogy a fogyasztó tudhatta, hogy a hitel folyósítása az adósnak a felperesnél vezetett számlájára történik, nem eredményezi egyúttal automatikusan azt is, hogy ebből egyértelműen és kétséget kizáróan tudatosulnia kellett annak is, hogy az ezen számlával kapcsolatos tranzakció már a hitelnyújtás kezdeti szakaszában díjköteles, különösen az "induló banki költségek nélkül" ígéret ismeretében. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperesnek számolnia kellett volna azzal, hogy a laikus érdeklődök kizárólag a reklámüzenet kiterjesztő értelmezését (ti. egyáltalán nincs induló költség) veszik alapul. Megjegyezte azt is, hogy a felperesnek nem okozott volna fizikai vagy logisztikai nehézséget a mindenki számára egyértelmű és egzakt megfogalmazást alkalmazni. Irrelevánsnak tartotta a határozat jogszerűsége szempontjából azon tényt, hogy az alperes egy korábbi eseti döntésében más eredménnyel vonta le a következtetéseit; a bíróságnak ugyanis csak a keresettel támadott határozat felülvizsgálatára van hatásköre.