A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20263/2019/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.263/2019/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla az 1000. számú Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt I - II. rendű felpereseknek a dr. Nagy János ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. február 4. napján meghozott 17.P.23.282/2018/11. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget, és térítsenek meg az államnak külön felhívásra 501.600 (ötszázegyezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2007. november 26-án kötött szerződés alapján ingatlanfedezet mellett 19.500.000 forint, svájci frankban nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felpereseknek. A szerződést a felperesek 2012. februárjában végtörlesztették.

A felperesek 2012. július 19-én a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja alapján a kölcsönszerződés semmisségének megállapítása, és az eredeti állapot helyreállítása körében az alperesnek 8.860.221 forintban való marasztalása iránt indítottak pert az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását előbb az Európai Bíróság előtt C-26/13. számon folyó előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követő jogegységi eljárás befejezéséig, majd a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 38. § (2) bekezdésében meghatározott külön törvényben meghatározott intézkedésig, végül az Európai Unió Bírósága előtt C-51/17. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette. A felperesek a per folyamán keresetüket több alkalommal módosították: 2014. augusztus 19-én elterjesztett keresetváltoztatásukban a szerződés érvénytelenségét az árfolyamkockázat áthárításának tisztességtelenségére alapították, majd az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló kereseti kérelmük mellett 2014. november 25-én 14.824.705 forint kártérítés megfizetése iránti keresetet terjesztettek elő. Ezt az elsőfokú bíróság a Pp. 146/A. § (6) bekezdése alapján elutasította. A DH2 törvény alapján történt felfüggesztést követően folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság a DH2 törvény 39. §-a alapján megszüntette. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperesek végleges keresetük szerint a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását, és ennek körében az alperesnek 6.269.681 forintnak és 2016. november 1. napjától számított késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezését kérték. Állították, hogy a kölcsönszerződés 4. pontjának 2. bekezdése és a kockázatfeltáró nyilatkozat a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdése szerint tisztességtelen, ezáltal a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében semmis. Az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem érthető, nem világos és nem tárja fel az őket érintő valós gazdasági kockázatokat. A tartalmilag nem megfelelő kockázatfeltárás nem is kellő időben, csupán szerződéskötéskor történt. A semmisség jogkövetkezménye, hogy a rendelkezés a szerződésből kiesik, és mivel az árfolyamkockázat viselése a főszolgáltatás része, a szerződés megdől.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperesek keresetváltoztatásukat a Pp. 146/A. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl terjesztették elő. Álláspontja szerint a kockázatfeltárás mindenben megfelelt a jogszabályok és a 2/2014. PJE rendelkezéseinek. Hivatkozott arra is, hogy a támadott rendelkezések tisztességtelenségét a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó egyéb rendelkezéseivel, így az ÁSZF 10.5. pontjával együtt kell vizsgálni, ami szerint a felperes egyoldalú nyilatkozattal jogosult volt a kölcsön deviza alapúságát megszüntetni, és forint kölcsönné változtatni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felpereseket az alperes javára egyetemlegesen 635.000 forint perköltség, az államnak pedig 1.500.000 forint illeték megfizetésére kötelezte.

Ítéletének indokolása szerint a felperesek 2014. november 25-én kártérítés megfizetésére vonatkozó, elkésett keresetváltoztatását a Pp. 146/A. § (6) bekezdése alapján elutasította. Ezzel szemben a felperesek 2014. augusztus 19-én előterjesztett keresetváltoztatása megengedett volt, figyelemmel arra, hogy az eljárás folyamán született 2/2014. PJE határozat a Pp. 146/A. § (4) bekezdése szerint olyan új ténynek minősült, amely köztudomásúan önhibájukon kívül jutott az első tárgyalást követően a felperesek tudomására. Ráadásul az alperes a keresetváltoztatásra ellenkérelmet terjesztett elő, és nem nyilatkozott úgy, hogy ahhoz nem járul hozzá. A szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonása iránti kereseti kérelem előterjesztését pedig a DH2 törvény írta elő, ezért a felperesek módosított keresetét érdemben bírálta el.

Utalt arra, hogy nem volt vitás, hogy a vitatott szerződéses kikötéseket a felek egyedileg nem tárgyalták meg, és azokat az alperes több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a felperesek közreműködése nélkül előre meghatározta, melyre figyelemmel azok a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése szerint általános szerződési feltételnek minősültek. A felek közötti információs egyensúlyhiány ellensúlyozására a Ptk. 205. § (3) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettséget a Hpt. 203. § (6) bekezdése a fogyasztó javára kiegészítette azzal, hogy devizahitel nyújtására irányuló lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. A tájékoztatás tartalmát pedig a Hpt. 203. § (7) bekezdés a) pontja adja meg azzal, hogy előírja, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre.

Ennek a jogszabályi rendelkezésnek az értelmezése történt meg a 6/2013. PJE határozattal, amely szerint a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kell terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. Ugyanakkor a tájékoztatás nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. Az EUB C-26/13. számú ítéletében foglaltak beépítésre kerültek a Kúria 2/2014. PJE határozatába, amely kimondta, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, hogy az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen.