A Nyíregyházi Törvényszék Pf.20425/2014/5. számú határozata gondnokság alá helyezés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 79. §, 121. §, 182. §, 221. §, 253. §, 307. §, 309. §, 310. §, 311. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 14. §] Bírók: Herczku Zsolt, Sipos Elvira, Varjasi Erika

Nyíregyházi Törvényszék

2.Pf. 20.425/2014/5. szám.

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Dr. Molnár Mária főügyészségi csoportvezető ügyész által képviselt felperesnek, Dr. Finna Csaba ügyvéd, mint ügygondnok által képviselt alperes ellen gondnokság alá helyezés iránt indított perében a Nyíregyházi Járásbíróság 2014. január 23. napján kelt, 31.P.23.436/2012/25. számú ítélete ellen az alperes részéről - ügygondnoka által - 27. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - az alulírott napon megtartott tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Az alperes ügygondnokának másodfokú díját 10.000.- azaz Tízezer forintban állapítja meg, és felhívja a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy a díjat a Ny.V. szám alatti székhelyű Dr.F.Cs. az ellátmány terhére utalja ki.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú ítélet alapját képező tényállás szerint az alperes ellen 2009. és 2012. évek között indult büntetőeljárásokban a Nyíregyházi Rendőrkapitányság több esetben igazságügyi elme-orvosszakértői vizsgálatot rendelt el.

A büntetőügyekben készült, a felperes keresetlevelének mellékletét képező szakvélemények közül az 1342/2009. számmal jelzett szakvélemény megállapítása szerint az alperes téves eszmékkel jellemzett elmezavarban /paranoid syndróma/ szenved; a 3275/2010. számú szakvéleményben rögzítettek szerint az alperesnek személyiségzavara van /paranoid típus/, amely hátrányos életesemények, szorongást keltő helyzetek hatására időnként eléri a kóros elmeállapot szintjét; a 1950/2010. számú vélemény megállapítása szerint az alperesnek személyiségzavara miatt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése javasolt a perindítással kapcsolatos ügycsoport vonatkozásában; a 670/2011. számú szakvélemény megállapítása szerint az alperes téves eszmékkel jellemzett elmezavarban, vonatkoztatásos, üldöztetéses tébolyban szenved, kóron elmeállapota miatt pszichiátriai gyógykezelésre szorul; a E: 41/2012. számú szakvélemény azt tartalmazza, hogy az alperes "paranoid személyiségzavarban szenved, nála paranoid személyiségzavar talaján kialakult paranoid téboly állapotot lehetett feltárni, kényszergyógykezelése a cselekmény idején fennálló elmebetegsége miatt indokolt és javasolt.

A D.V.Gy. keresete alapján az alperessel szemben gondnokság alá helyezés iránt a DVB. P.22.041/2010. szám alatt per volt folyamatban, mely perben eljárt bíróság 5. sorszámú - 2011. október 21-én jogerős - ítéletével a gyámhivatal felperes keresetét elutasította, mely döntését azzal indokolta, hogy a közelmúltban az alperesnek az átlagosat jelentősen meghaladó számú peres ügye sem a polgári, sem a büntető ügyek vonatkozásában nem volt, és az ítélet meghozatalakor sem volt, és sem az alperes nyilatkozatából, sem az eljárás anyagából nem volt levonható az a következtetés, hogy az egyébként megindult eljárások indítására kizárólag az alperes pszichés állapotának következményeként került volna sor, tehát nem volt megállapítható az alperesre vonatkozóan kóros perlekedési hajlam.

A jelen perben eljárt Dr.P.Cs. igazságügyi elmeorvosszakértő szakértői véleményében megállapítottak szerint az alperes évek óta fennálló paranoid személyiségzavarban és az elmúlt évek során peres ügyei kapcsán kialakult perlekedési tébolyban /paranoia quaerulatorica/ szenved. Igazolhatóan már a korábbi frusztráló élethelyzetekben is megjelentek nála üldöztetéses, téves eszme szintű gyanakvások, eltúlzott paranoid indulati reakciók /bántalmazás/. A vizsgálat során üldöztetéses téveszmék /melyek egyre terebélyesebbnek/, bizalmatlanság, megalomán túlértékelések, heves indulati reakciók jellemezték. Igazságkeresése fokozott, perlekedő, elutasítást, frusztrációt nem tűrő, manipulatív magatartás jellemzi. A peres ügyek és betegségbelátás tekintetében realitáskontrollja súlyos fokban torzult /betegség belátása nincs, psychopharmaconokat nem szed/, de az élet más területére ez nem terjed ki. Önmagát ellátja, a mindennapi életvitelhez szükséges praktikus készségei megtartottak.

Az alperes paranoid személyiségzavarban és perlekedési tébolyban szenved, melyek miatt ügyeinek önálló vételéhez szükséges belátási képessége a perképességet és egészségügyi ellátással összefüggő jog gyakorlását illetően tartósan, nagy mértékben csökkent, ezért a perképességben és az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoportok vonatkozásában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt. Az alperesnek a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége megtartott, így a választójogból való kizárása nem indokolt. Felülvizsgálata három év múlva szükséges.

A felperes kereseti kérelmében az alperes cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezését és a választó jogáról való döntés meghozatalát kérte.

Az alperes és ügygondnoka a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a 2014. március 06. napján meghozott 25. sorszámú ítéletével az alperes cselekvőképességét részlegesen

- a perképesség, az általa és ellene indított bírósági és más hatósági eljárások,

- az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása

ügycsoportokra vonatkozóan korlátozta, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Ítéletében, annak jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a Sz.Sz.B. K. a gondnokrendelés és az esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett.

Akként rendelkezett, hogy a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárást a gyámhatóság az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével köteles megindítani.

Elrendelte a gondnokság alá helyezés tényének, a felülvizsgálat időpontjának a bíróságon vezetett névjegyzékbe történő bejegyzését.

Rendelkezett továbbá az alperes ügygondnoka díjának megállapításáról és annak az ellátmány terhére történő kiutalásáról, valamint az állam által előlegezett költségek viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az annak meghozatalakor hatályban volt 1959. évi IV. törvény /régi Ptk./ 14. § /4/ és /6/ bekezdésében foglalt rendelkezések idézése mellett rámutatott, ezek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne csak általános jelleggel állapítsa meg, hanem egyes ügycsoportok vonatkozásában is, és ehhez képest rugalmasan, egyénre szabottan határozza meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként a törvényben nem említett területen korlátozza az érintett személy döntési autonómiáját.

Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett, Dr.P.Cs. igazságügyi elme-orvosszakértő által beterjesztett és szóbeli szakértői nyilatkozatában kiegészített szakértői vélemény megállapításait aggálytalannak találta, figyelemmel arra, hogy a szakvélemény világos és egyértelmű, annak megállapításait alátámasztja a per teljes iratanyaga, az alperesnek a beadványai, illetve a tárgyaláson tett terjengős nyilatkozatai, az általa alaptalanul bejelentett kizárási ok mind az eljáró tanáccsal, a járásbírósággal, a szakértővel és az ügygondnokával szemben, ezért a szakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadta és a perben újabb szakértő kirendelését - az alperes erre irányuló indítványa ellenére - mellőzte.