BH 1981.4.129 Nem felbújtóként, hanem tettesként valósítja meg az alárendelt megsértések bűntettét, aki arra utasítja alárendeltjét, hogy egyik beosztottját más katonákhoz képest hátrányos bánásmódban részesítse [Btk. 21. § (1) bek., 123. § (2) bek., 358. §].

A katonai bíróság az I. r. sor tizedes vádlottat alárendelt megsértésének bűntette miatt, a II. r. sor szakaszvezető vádlottat pedig felbújtói minőségben elkövetett alárendelt megsértésének bűntette miatt - börtön fokozatú kegyelmező zászlóaljban végrehajtandó - szabadságvesztésre és lefokozásra élte.

A tényállás szerint az I. r. vádlott alakulatánál rajparancsnokként, a I. r. vádlott pedig szakaszparancsnok-helyettesként teljesített szolgálatot. A sértett sorkatona ebbe a szakaszba, az I. r. vádlott rajába, így mindkét vádlott kárendeltségébe került. A sértett munkája, magatartása ellen különösebb kifogás nem merült fel, cigány származása miatt azonban az I. r. vádlott neheztelt a sértettre és egy alkalommal javaslatot tett a II. r. vádlottnak, hogy sértettet fenyítsék meg. A szakaszparancsnok-helyettes ekkor azt közölte az I. r. rajparancsnok vádlottal, hogy a sértettét fenyítés helyett dolgoztatni dl. A későbbiek során pedig, amikor ez a kérdés ismét szóba került, a II. r. vádlott újból kifejezésre juttatta a rajparancsnoknak, hogy a sértettet soron kivül is rendszeresen, szükségtelenül, mások helyett is külön munkára kell vezényelni. Ezek után meggyőződött arról, hogy a rajparancsnok ennek megfelelően jár-e el. Elvonta a sértettől a kiérdemelt kedvezményeket és emberi mivoltában, becsületében is sértő kifejezésekkel illette.

A vádlottak ezt a magatartást több hónapon át folytatták és ezzel a sértettnek súlyos lelki gyötrelmet okoztak.

A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott bűncselekményének jogi minősítését megváltoztatva, a felbújtói minőség megállapítását mellőzte.

Ennek indokaként rámutatott, hogy a megalapozott tényállás szerint II. r. vádlott szakaszparancsnok-helyettesként juttatta kifejezésre alárendeltjének, az I. r. vádlottnak, hogy a sértettet a fentiek szerinti bánásmódban kell részesíteni. A II. r, vádlott tehát kifejezetten rendelkezett, és ez az intézkedése a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 26. pontjában meghatározott parancsnak felel meg.