A Szegedi Ítélőtábla Pf.20550/2017/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 175. §, 296. §, 339. §, 344. §, 359. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 56. §, 33/2007. (VI. 22.) IRM rendelet 14. §, 15. §] Bírók: Béri András, Dobler László, Gaálné dr. Jobbágy Ildikó

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.550/2017/9. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fodor Ákos ügyvéd) által képviselt felperes neve, felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, - a jogtanácsos neve által képviselt I.rendű alperes neve, I. r. alperes székhelye szám alatti székhelyű I. rendű, dr. Eöri Krisztina ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve, II. rendű alperes székhelye szám alatti székhelyű II. rendű, dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd által képviselt III.rendű alperes neve, III. r. alperes székhelye szám alatti székhelyű III. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - melybe a III. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Sugár Frigyes ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó neve, alperesi beavatkozó székhelye beavatkozott - a Szegedi Törvényszék 2017. május 12. napján kelt 15.P.20.654/2015/116. számú ítélete ellen a II. rendű alperes 119. sorszámú, a felperes 120. sorszámú fellebbezésére tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét - az alábbi teljes átszövegezéssel - megváltoztatja.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20.000.000,- (Húszmillió) forintot és ennek 2005. december 17. napjától a kifizetésig járó, minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) forint, a III. rendű alperesnek 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) forint, továbbá a beavatkozónak 800.000,-(Nyolcszázezer) forint első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felperes, valamint II. rendű alperes az eljárás során felmerült valamennyi költségét egymás viszonylatában maga viseli.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 4.350.000,- (Négymillió-háromszázötvenezer) forint le nem rótt illetéket.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 1.850.000,- (Egymillió-nyolcszázötvenezer) forint le nem rótt illetéket.

A II. rendű alperes az illetékes adóhatósághoz 8.000,- (Nyolcezer) forint fellebbezési illeték visszaigénylése iránti kérelem benyújtására jogosult.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására fizessen meg 1.266.500,- (Egymillió-kettőszázhatvanhatezer-ötszáz) forint állam által előlegezett szakértői költséget, míg az ezt meghaladóan felmerült további 1.266.500,- (Egymillió-kettőszázhatvanhatezer-ötszáz) szakértői költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A per másodfokú elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint:

A település 1. neve - település 2. neve - település 3. neve közötti autópálya jelölése jelölésű autópálya jelen perrel érintett II/b. szakaszára (126,35-159-2 kilométerszelvény) az X... Rt. 2000. július 12. napján kapott építési engedélyt. Az építési engedélyezéshez szükséges komplex terveket és részletes környezeti hatástanulmányt a III. rendű alperes fenti jogelődjének megrendelésére 1999-ben a beavatkozó készítette. Utóbbi dokumentáció alapján kapott az építési projekt az környezetvédelmi felügyelőség neve-től 1999. december 6. napján környezetvédelmi engedélyt.

Az autópálya nyomvonal kialakításának terveztetését, valamint - az építkezés megkezdésének előfeltételeként - több ingatlan kisajátítását, és a szükséges felépítmény bontásokat az I. rendű alperes végeztette el.

Az I. rendű alperes 2000-2004. márciusig volt az építési engedély jogosultja. E tekintetben az ő jogutódja a II. rendű alperes, aki 2004. márciusában kötött szerződést - a perbeli szakaszra nézve - a Magyar Állammal, ezzel megszerezve az autópálya építésére és üzemeltetésére szóló koncessziós jogokat. A szerződés megkötésével egyidejűleg az építési engedélyeket átíratták a II. rendű alperes nevére.

A fenti szerződés nyomán a II. rendű alperes koncesszorként a perbeli autópálya szakasz építtetője volt, a forgalomba helyezés óta pedig üzemeltető. A megújult szerződési keretek közt megépült pályaszakasz alapkőletétele 2004. április 6-án volt, a kivitelezési munkák 2004. májusában kezdődtek. A település 4. neve déli kijáró, valamint a település 2. neve északi csomópont közötti - a perbeli jogvita szempontjából releváns - pályaszakasz (113,8-159,2 kilométerszelvény) átadására 2005. december 10-én került sor, az ideiglenes forgalomba helyezést a Központi Közlekedési Felügyelet ezen időponttól engedélyezte. (Az autópálya jelölése autópálya felperesi ingatlant érintő szakaszának létesítési körülményeit további részletekbe menően az elsőfokú ítélet 5-10. oldalai rögzítik.)

A felperes tulajdonát képező felperes ingatlanának címe szám alatti lakóház, udvar, valamint erdő besorolású ingatlan az autópálya jelölése autópálya 154+930 és a 155+150 kilométerszelvényei közti - szelvényezés szerinti bal (Ny-i) oldal - szakaszának közvetlen közelében terül el. A felperes 1984. óta tulajdonosa az akkor még csak 2253 m² alapterületű tanyás ingatlannak, melyhez utóbb az autópálya területének telekalakítása után kisajátításból visszamaradt szomszédos maradvány földrészleteket vásárolt. Így 1993. és 2001. között 14.056 m²-re bővült a felperesi tulajdonban álló ingatlan területe, melyből 5687 m² lakóház, udvar, míg 8369 m² erdő besorolású. Az ingatlan egy helyrajzi szám alatti, ingatlan-nyilvántartási egységesítése 2004-ben történt meg, majd pedig 2009-ben az ingatlan esetleges részenkénti értékesíthetősége érdekében felperes telekmegosztást kezdeményezett. Ennek eredményeként a jelenleg természetben egységesen használt perbeli földrészlet (továbbiakban: felperesi ingatlan) egyik, 5444 m²-es része 1.. hrsz-on, míg egy további 8612 m²-es rész külön, 2. hrsz-on van nyilvántartva.

A felperes először 1992. májusában egy helyszíni bejárással egybekötött lakossági fórumon értesült arról, hogy az autópálya tervezett nyomvonala ingatlanának tőszomszédságában húzódik. A lakossági tájékoztatóról készült jegyzőkönyv rögzíti, hogy a jelenlévők (köztük felperes) számára a tervezett létesítmény nyomvonala, a tervdokumentáció bemutatásával, valamint szóbeli tervezői tájékoztatás útján megismertetésre került (keresetlevél F/7. számú melléklet). A felperes ekkor jegyzőkönyvezett felszólalásában közölte, hogy ingatlanát körbezárja az autópálya, a szervizút és a pihenő. Megoldást kért arra az esetre, ha nem kíván a továbbiakban az ingatlanban maradni, illetve kérte, hogy sajátítsák ki az ingatlanát. Az autópálya igazgatóság képviselője egyedi problémák esetére egyedi elbírálást ígért, szükség esetén kisajátítást. A felperes 1993. augusztus 13-i keltezésű írásbeli kérelmében ingatlanának kisajátítását kezdeményezte. Az igazgatóság neve Igazgatóság 1993. augusztus 27-i keltezésű írásbeli válaszában közölte, hogy a felperesi ingatlant a tervezett autópálya számára még részben sem kell igénybe venni, a meglévő tanyaépület és a szélső forgalmi sáv széle közötti távolság a terv szerint 82 méter lesz. Az ingatlan zaj elleni védelmére zajárnyékoló fal létesül, mely számításuk szerint biztosítani fogja azt, hogy a zajterhelés határérték alatt maradjon. A tanya megközelítése a meglévő helyi út korrekciójával lesz megoldva. A fentiek alapján a kisajátítás iránti igényt az igazgatóság neve Igazgatóság nem látta megalapozottnak, az ingatlan kisajátítására nem került sor.