A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10628/2009/9. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.628/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Balázsi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Balázsi Éva ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Bosch Márta ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése és besorolás helyességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 23.M.2946/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.069/2008/5. számú jogerős részítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2010. szeptember 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.069/2008/5. számú részítéletének azon rendelkezését, mellyel helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a besoroláshoz kapcsolódó illetménykülönbözet megfizetése iránti felperesi keresetet elutasító rendelkezését, nem érinti. Ezt meghaladóan - az illetékre vonatkozó rendelkezés kivételével - hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2946/2006/30. számú ítéletét a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránti kereset elutasítása részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint + 7500 (hétezer-ötszáz) forint ÁFA együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes óvónő munkakörben 1991. augusztus 21-től állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban, amely 2005. április 28-án megírt kérelmére 2005. június 30-ai hatállyal közös megegyezéssel szűnt meg.

A felperes keresetében - többek között - a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 23.M.2946/2006/30. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelemmel érintett rész tekintetében megállapított tényállás szerint a 2005. április 28-ai rendkívüli nevelő értekezleten az alperes vezetője a felperes összeférhetetlen és fegyelemsértő magatartását megállapítva kinyilvánította a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó szándékát. A felperes a jegyzőkönyvben foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő, hogy a jogviszonya 2005. június 30-ig maradjon fenn, majd saját kezűleg megírt nyilatkozatában a jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kérte. Ezt követően a felperes betegállományba került, és kezdeményezte rokkantsági nyugdíjba helyezése iránti eljárást. A megtett jognyilatkozatát 2005. május 23-án kelt alpereshez intézett levelében visszavonta, melyet az alperes nem fogadott el, és 2005. június 30-ával megszűntnek tekintette a felperes jogviszonyát, részére kiadta a jogviszony megszüntetésével összefüggő munkáltatói igazolásokat, melyek szerint a jogviszonya az alperesnél közös megegyezéssel szűnt meg. A felperes a munkaügyi bíróság előtt 2006. február 15-én terjesztette elő a keresetét.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát tanúk jelenlétében, szabad akaratából tette meg. Tudatában volt annak, hogy milyen nyilatkozatot tesz, és annak mi lesz a jogkövetkezménye. Általa állított kényszert, fenyegetést vagy megtévesztést nem bizonyította. A felperes a munkáltatóhoz rövid időn belül írt visszavonó nyilatkozatában nem hivatkozott kényszerre, fenyegetésre vagy megtámadásra, csak utóbb, a 2006. február 15-én előterjesztett keresetében. Ezért a jognyilatkozat érvényességének megtámadására nyitva álló Mt. 7. § (3) bekezdése szerinti törvényi határidőt elmulasztotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.632.069/2008/5. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2005. június 30-án jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely 2005. október 1-jén szűnt meg. Elrendelte a jogellenességhez kapcsolódó követelés összegszerűsége tárgyában az eljárás folytatását. Helybenhagyta továbbá a besoroláshoz kapcsolódó illetménykülönbözet megfizetése iránti keresetet elutasító elsőfokú rendelkezést és arról rendelkezett, hogy a peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségüket maguk viselik.

A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 2005. május 23-ával keltezetten tértivevénnyel elküldte az alperes vezetőjének azt a nyilatkozatát, amelyben kérte a 2005. április 28-ai értekezleten a részére diktált és általa aláírt nyilatkozat semmisnek tekintését. Hivatkozott arra, hogy az alperesi vezető értekezleten tett kijelentése számára fenyegető és megalázó volt, továbbá utalt arra, hogy rossz fizikai és pszichikai állapotban volt. Az alperes vezetője a 2005. május 26-ai levelében nem fogadta el a "munkaviszony" megszüntetéséről szóló megállapodás visszavonására vonatkozó nyilatkozatát. Ez a levél kioktatást is tartalmazott az intézkedés ellen igénybe vehető jogorvoslatról, az alperes azonban nem tudta igazolni azt, hogy ezen intézkedést tartalmazó irat a felperes részére kézbesítésre került. Az alperes által elkészített, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése és elszámolólap elnevezésű nyomtatvány szerint a felperes jogviszonya közös megegyezéssel 2005. június 30-án szűnt meg. Ennek kézbesítését követően a felperes 2005. július 25-én ismét akként nyilatkozott, hogy nem fogadja el a "munkaviszony" megszüntetésének feltüntetett formáját, és az ellen tiltakozik, visszautalva a 2005. május 23-ai levelében foglaltakra.

A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján a munkaügyi bíróság álláspontjával szemben arra vont le következtetést, hogy a felperes 2005. május 23-án kelt nyilatkozatával a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást 30 napon belül megtámadta az alperes fenyegető magatartására, valamint a rossz pszichés és idegi állapotára hivatkozással. Ezért az Mt. 7. § (3) bekezdésében foglalt határidőt megtartotta. A másodfokú bíróság indokolása szerint mivel az alperes a 2005. május 26-ai irata felperes részére történő kézbesítését nem tudta igazolni, nem volt az sem bizonyítható, hogy a felperest az igénybe vehető jogorvoslatra kioktatta. Ennek hiányában pedig a felperes a megtámadással kapcsolatos igényét három éven belül érvényesíthette.

A másodfokú bíróság a felperes keresetét azért találta megalapozottnak, mert a nevelési értekezletről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes vezetője a felperest azonnali döntésre szólította fel. Az alperes által teremtett helyzet pedig alkalmas volt a felperes megfélelmítésére, amely a jognyilatkozat sikeres megtámadását eredményezte, ezért a megállapodás érvénytelen, és az arra alapított alperesi intézkedés jogellenes.