BH 1995.12.708 Az egyik félnek sem felróható okból lehetetlenült bizományi szerződés megszűnésének jogkövetkezménye [Ptk. 312. § (1) bek., 479. § (2) bek., 513. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek 1991. február 27. napján olyan, túlnyomórészt a bizományi szerződés elemeit tartalmazó értékesítési megállapodást kötöttek, amely szerint az alperes a felperestől átvett bútorokat saját telepén értékesíti, és ennek ellenértékét folyamatosan, de legkésőbb 1991. június hó 30. napjáig megfizeti a felperesnek. Az alperes a bútorokat nem tudta értékesíteni, és azok ellenértékét sem fizette ki a felperesnek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel egyezően kötelezte az alperest, hogy kilencven napon belül fizessen meg a felperesnek 426 718 forintot és ezen összegnek 1991. július 1. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint perköltséget.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes és az alperes között létrejött szerződést adásvételi szerződésnek minősítette, és az alperest a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a vételár megfizetésére.

Az alperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet ellen, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást hiányosan állapították meg, és téves anyagi jogi jogszabályt alkalmaztak. A szerződés tulajdon átruházásra irányuló szándékot nem tartalmazott, és abban csak a már értékesített áruk vételárának a megfizetésére vállalt kötelezettséget az alperes. Az alperes felajánlotta az átvett termékekkel azonos termékek szolgáltatását, ezt azonban a felperes jogellenesen megtagadta.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.