3359/2012. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Pf.II. 20.104/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes-ségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, valamint az ítélettel összefüggésben előterjesztett, mulasztás megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.104/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt. Emellett az indítványozó az ítélettel szemben az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, melyben az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Avt.) általa észlelt hiányosságainak (azaz a jogalkotó mulasztásának) megállapítását és a jogszabály kiegészítésének elrendelését kérte.

[2] 2. Az alkotmányjogi panasz megindításának alapjául szolgáló ügynek az előzménye az volt, hogy az indítványozó egy polgári eljárásban egy felperes jogi képviseletét látta el, a II. rendű alperes pedig ennek a pernek a bírája volt. Az indítványozó, azaz a felperesi képviselő a per folyamán a bíró(ság) eljárását mind verbálisan, mind arcmimikával negatívan minősítette, valamint a bírónak a bizonyítási teherrel kapcsolatos állítólagos ellentmondásos tájékoztatása miatt nemtetszését fejezte ki. Emellett sérelmezte, hogy a bizonyítási eljárás során a bíró szakértőt rendelt ki, ő ugyani s úgy vélte, hogy az ügy már ítélethozatalra érett. Ennek következményeként az eljáró bíró a tárgyalást követően, de még bírói minőségében, a tárgyalóteremben az indítványozót megkérte, hogy "a tárgyalóteremhez és a bíróság tekintélyéhez illő módon viselkedjék", valamint kérte, hogy tartózkodjék "a folyamatos arcvágásoktól". Ezt követően az eljáró bíró, illetve a teljes bíróság elfogultságot jelentett be az indítványozóval szemben, melynek kivizsgálására "elnöki ügyben" került sor. Az elnöki ügy intézése közben az indítványozó kérte, hogy a bíró elfogultságáról szóló nyilatkozatot megtekinthesse, azonban erre vonatkozó igényét a bíróság elutasította.

[3] Ezt követően az indítványozó személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítása iránt pert indított, keresetét azonban a Csongrád Megyei Bíróság elutasította. Ezen ítélet ellen az indítványozó fellebbezéssel élt, a Szegedi Ítélőtábla pedig - az felperes által lerovandó illeték mértékének a felemelése kivételével - a döntést helybenhagyta.

[4] Az indítványozó ezen ítélet(ek) ellen terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, melyben arra hivatkozott, hogy - a személyhez fűződő jogai tekintetében -azok sértik az Alaptörvény R) cikkét, a VI. cikk (2) és (3) bekezdéseit. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az "elfogultsági nyilatkozatot" csak az általa indított személyiségi jogi per első tárgyalásán kapta kézhez, ahhoz az elfogultsági kifogás tárgyában lefolytatott elnöki ügy intézése során nem férhetett hozzá.

[5] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszát azzal indokolta, hogy az Avt. kerüljön kiegészítésre arra vonatkozó rendelkezéssel, hogy ha a jogsértő adatkezelést a bíróság megállapítja, akkor a jogaiban megsértett adatjogosult milyen kompenzációra jogosult a nem szabályszerű adatkezelés miatt. Ebben a tekintetben tehát az indítványozó az Alkotmánybíróságtól mulasztás megállapítását és a jogszabály kiegészítését kérte.

[6] Emellett az indítványozó a személyhez fűződő jogainak megértésére irányuló kereseti kérelme elutasítása tárgyában az emberi méltósághoz való jog (Alaptörvény I. cikk) és a jó hírnévhez való jog [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] sérelmét állította. Álláspontja szerint az ügyben eljáró bíró valótlanságot állított, és személyét indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító módon állította be. Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a személyhez fűződő jogának a sérelmét a bíróságnak meg kellett volna állapítania.

[7] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.

[8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítélet felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja az Ítélőtábla ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az egyes törvények ált al részére biztosított alanyi jogainak vélt sérelmét alapjogsérelemként értékelje az Alkotmánybíróság, és ekként az Ítélőtábla által eldöntött ténykérdéseket mintegy harmadfokú bíróságként vizsgálja felül és a megyei bíróság, valamint az Ítélőtábla álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Önmagában az, hogy a rendes bíróságok a személyhez fűződő joga megsértése iránti kereseti kérelmét elutasították, nem eredményezi az indítványozó alapvető jogainak a sérelmét. Az indítványozó alanyi jogainak vélt sérelme egyáltalán nem eredményez alapjogi sérelmet.

[9] Az Alkotmánybíróság emellett az indítványozó személyes adatainak védelmével összefüggésben rámutat arra is, hogy az indítványozó felperes maga is olyan nyilatkozatot tett, hogy a személyes adatait tartalmazó okiratokat a per során megismerte, ezért az ezzel kapcsolatban előterjesztett igénye kielégítést nyert. Erre tekintettel az indítványozó személyes adatainak vélt sérelme a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem eredményez, és a személyes adataihoz az eljárás során történő hozzáférésének biztosítása miatt a kérdésnek az indítványozó ügyében alapvető alkotmányjogi jelentősége sem volt.

[10] 4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 21. § (4) bekezdése értelmében 2011. december 31-ig bárki indítványozhatta az 1. § e) pontja szerinti mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló eljárást. Az Abtv. 2012. január 1-jei hatályba lépése óta annak 46. § (1 )-(2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását, mint az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményt szabályozza, nem önálló eljárásként. Ebből következően külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére senkinek nincs jogszabály adta lehetősége.

[11] 5. Mivel a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.104/2011/4. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, a mulasztás megállapítása iránti indítvány esetében pedig az indítványozói jogosultág hiányzik, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 30. § (1) bekezdése, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja és az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3296/2012.