A Pécsi Törvényszék K.700657/2022/31. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. § (2) bek.]

A bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: ügyszám

Eljáró bíró: bíró

A felperes: név

cím7

A felperes jogi képviselője: Pozderka Ügyvédi Iroda (eljáró képviselő: dr. Pozderka Gábor ügyvéd, cím8)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(cím9)

Az alperes jogi képviselője: dr. Fodor-Marosujváry Eszter kamarai jogtanácsos

(alperes címén)

A per tárgya: adóügy

Rendelkező rész

A bíróság az alperes határozatszám számú határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatszám1 számú határozatára is kiterjedően - a közlésre visszamenőleges hatállyal - megsemmisíti.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 971.250 (kilencszázhetvenegyezer - kétszázötven) forint perköltséget.

A feljegyzett összeg14 (ötszázhatvannyolcezer - kétszáz) forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

[1] A bíróság a tényállást a megelőző eljárás iratai, a felperes keresete, az alperes védirata, név1 ügyvezető nyilatkozata és tanú1 kisadózó (a továbbiakban: kisadózó) tanúvallomása alapján az alábbiak szerint állapította meg:

[2] A felperesnél a NAV Tolna Megyei Adó- és Vámigazgatósága Utólagos Ellenőrzési Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a év. évre valamennyi adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában az adózás rendjéről szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adóellenőrzést folytatott.

[3] Az ellenőrzés során beszerzett információk alapján a kisadózónál a év. évre, míg a felperesnél év1 évekre jogkövetési vizsgálatot folytatott le.

[4] A kisadózó 2011. szeptember 1. napjától állt munkaviszonyban felperesnél szőlészeti vezetőként, majd 2012. november 1. napjától termelési vezetőként, 2014. november 10. és 2017. április 1. között a felperes ügyvezetője és termelési vezetője volt. Munkaviszonya 2017. május 31. napján szűnt meg, a felperessel megbízási szerződést szőlészeti szaktanácsadási feladatokra 2017. május 23. napján kötött.

[5] A kisadózó 2001. május 21. napjától borszőlő termesztéssel foglalkozó mezőgazdasági őstermelő, majd 2017. június 1. napjától a kisadózó vállalkozások hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó. A év. évben elért bevétele összeg forint, mely bevételből összeg1 forint a felperestől származott.

[6] Az elsőfokú adóhatóság a megbízási szerződést a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kat.tv.) 14. § (1) bekezdés szerint minősítette és vizsgálta a Kat. tv. 14. § (2)-(3) bekezdései szerinti vélelem fennállását.

[7] A felperes a kisadózótól havonta befogadott számlák szerint összeg2 forint nettó értéket költségként elszámolta, azok összeg3 forint adótartalmát havi áfabevallásaiban levonásba helyezte. A számlákhoz megbízási szerződés és 12 db teljesítésigazolás tarozott. A megbízási díjat a felperes minden elszámolást érintő tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig banki átutalással teljesítette.

[8] Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes és a kisadózó között ténylegesen munkaszerződés keretében folyt a munkavégzés, ezért a kifizetett összegeket nettó munkabérnek minősítette és megállapította annak adójogi konzekvenciáit.

[9] Az elsőfokú adóhatóság a határozatszám1 számú határozatában a felperes terhére év. évre általános forgalmi adó adónemben összeg4 forint, magánszemélytől levont személyi jövedelemadó adónemben összeg5 forint, magánszemélytől levont nyugdíjjárulék adónemben összeg6 forint, magánszemélytől levont egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék adónemben összeg7 forint szociális hozzájárulási adónemben összeg8 forint szakképzési hozzájárulás adó adónemben összeg9 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Emellett módosította a felperes adózás előtti eredményét -összeg10 forintról összeg11 forintra. Az elsőfokú határozat a mindösszesen összeg12 forint adóhiány után 200%-os mértékű, összeg13 forint összegű adóbírságot is megállapított.

[10] A felperes fellebbezéssel élt a határozattal szemben, mely alapján eljáró alperes a határozatszám számú határozatával az elsőfokú határozatot eltérő indokolással helybenhagyta.

[11] Az alperes határozatában rögzítette, hogy a perbeli jogügylet célja - az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ával ellentétesen - döntően az adómegtakarítás volt. E körben kifejtette, hogy a felek szerződési szabadsága addig terjedhet, míg az nem sérti mások ugyanilyen, valamint az állam és a közérdek magasabb szintű jogát. Jelen esetben azonban a rendeltetésszerű joggyakorlásba ütköző felperesi magatartás és az abból fakadó jogszerűtlen adóelőny megszerzése nyilvánvalóan a közérdek sérelmét okozta.

[12] Megállapította, hogy a számlákat az áfalevonás alapját képező hiteles bizonylatoknak elfogadni nem lehet, mivel azok a rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétes szerződés alapján kerültek kiállításra.

[13] A kisadózó foglalkoztatását folyamatosnak tekintette és rögzítette, hogy a felperes szervezetébe, működési rendjébe integrálva, az alkalmazottakkal együttműködve, őket és az alvállalkozói munkavégzést ellenőrizve, koordinálva látta el tevékenységét. Ezt az alperes a név2 évszám. lapszámában megjelent cikk alapján és a megbízási szerződés 2.2. pontja szerint is igazoltnak látta, mely szerint a kisadózónak a felperes képviselőjének belső szabályzatát, illetve írásbeli és szóbeli utasításait be kell tartania, valamint a folyamatos kapcsolattartás érdekében folyamatosan rendelkezésre kellett állni. Az alperes álláspontja alátámasztásául utalt arra, hogy a tanú a név3 kötött szerződésében a felperes kapcsolattartójaként került feltüntetésre és az alvállalkozókkal is, mint a felperes képviselője tárgyalt.

[14] Az alperesi határozat értelmében a Katv. 13. § szerinti a vélelmezett munkaviszony megdöntésére szolgáló körülmények közül egy sem valósult meg. Rögzíti a határozat, hogy a Kat. tv. 14. § (1) bekezdésére figyelemmel, az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el, amikor a felperes és a kisadózó között - meg nem dőlt - vélelem alapján fennálló munkaviszonyra tekintettel állapította meg a felperest terhelő adó- és járulék kötelezettségeket.