BH 1979.5.180 A nagyforgalmú autópályán megengedett nagyobb sebesség folytán szükségszerűen nagyobb a veszélyhelyzet is. Ezért az útviszonyok eseti kedvezőtlenné válása mind a közlekedésben résztvevőktől, mind pedig az út karbantartójától fokozott helytállást követel [Ptk. 339. § (1) bek., 340. §, KRESZ 57. § (1) és (2) bek.].

Az I. r. felperes személygépkocsiját 1975. november 23-án a kora reggeli órákben az M 7-es úton a II. r. felperes vezette. Budapesttől Székesfehérvárig az úttest helyenként havas, csúszós volt. Székesfehérvár után azonban a burkolat száraznak látszott, ezért a II. r. felperes nagyobb sebességre kapcsolt. A 82-es km-kő közelében a II. r. felperes mintegy 90-100 km/óra sebességgel megelőzte a J. B. által vezetett tehergépkocsit. Az előzést még be tudta fejezni, vissza is tért a menetiránya szerinti jobboldali külső forgalmi sávba, de pár méter után elvesztette uralmát a gépkocsi felett, s a járműve - csúszkálás után - a 800-as szelvény magasságában jobbra, az útmenti árokba csúszott s a hossztengelye körül megpördülve állt meg. A baleset során pedig olyan mértékben megrongálódott, hogy annak helyreállítása nem lett volna gazdaságos.

A rendőrség a baleset után helyszíni szemlét tartott, amikor az úttest felülete szakaszosan volt száraz és vizes, az útpadka pedig még ekkor is jeges volt. A baleset színhelye előtt ugyanis kb. 200 m-rel az úttest mindkét oldalán erdősáv kezdődik, s ez akadályozta az úttest felszáradását. Különben a baleset helyszínén az útburkolat letisztítása, illetve sózása a balesetig nem történt meg.

A felperesek a keresetlevelükben 116 660 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, mert az autópálya karbantartása tekintetében az alperest mulasztás terhelte és ez okozta a balesetet.

Előadták, hogy a gépkocsi balesetkori értéke 130 000 forint, a roncs értéke 25 000 forint volt. Emellett megtérítendő a gépkocsi elszállításával felmerült 1660 forint költség is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert - állítása szerint - a balesetért nem felelős, az útkarbantartási kötelezettségének eleget tett. A bizonyítási eljárás során előadta, hogy az egyik sózó gépkocsi meghibásodott, ez pedig az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok.

Az első fokú bíróság ítéletével az alperest 81 620 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg, mert elhanyagolta az út karbantartását, ezért nem volt a baleset idején az a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban. Az alperes maga sem vitatta, hogy a balesetes útszakasz eltakarítása, sózása a balesetig nem történt meg. A sózó gépkocsi meghibásodása nem tekinthető objektíve elháríthatatlan oknak, ezért az alperes nem mentesülhet a felelősség alól.

A bíróság azonban azt is megállapította, hogy a gépkocsi vezetője a baleset időpontjában a KRESZ 57. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat megszegte, mert olyan sebességgel haladt, amely nem felelt meg az útviszonyoknak, s amely mellett a jármű közlekedése nem volt biztonságos. Ezért az első fokú bíróság Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kármegosztást alkalmazott, amelynek arányát az alperesre terhesebben 30-70%-ban állapította meg.

Az ítélet ellen fellebbező alperes a kereset teljes elutasítását kérte, a felperesek fellebbezése a kármegosztás mellőzésére irányult.