A Fővárosi Törvényszék G.41127/2010/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 141. §, 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 305. §, 310. §, 318. §, 339. §, 355. §, 412. §, 413. §, 474. §, 2003. évi XC. törvény 12. §] Bíró: Darákné dr. Nagy Szilvia

Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma

1027 Budapest, Varsányi Irén u. 40-44.

1535 Budapest, Pf.: 887.

32.G.41.127/2010/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság a Dr. Pusztai József Ügyvédi Iroda (Ügyintéző: Dr. Pusztai József ügyvéd, cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek Dr. Szőke T. László ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve(alperes címe) elleni kártérítés iránt indított perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 150.000,-(azaz Százötvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belülfellebbezésnek van helye, melyet 3 példányban e bíróságnál kell előterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblához címezve.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének e./ pontja alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

Amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, ha csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, továbbá, ha csak az ítélet indokolása ellen irányul, a felek tárgyalás tartását kérhetik a Fővárosi Ítélőtáblától.

A jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabályok megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Legfelsőbb Bíróság bírálja el. Vagyonjogi perekben a felek akkor indítványozhatják a Legfelsőbb Bíróság eljárását, ha a fellebbezésben vitatott érték az ötszázezer forintot meghaladja. Ebben az esetben a fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. (Pp. 235.§-ának (3) és (4) bekezdése)

A Pp. 73./A. §-ának a./ pontja alapján az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság előtti

eljárásban a fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

I n d o k o l á s :

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás, így különösen a felek között 2006. november 2. napján létrejött kutatási szerződés, valamint az APEH ... ügyszámú határozata alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Peres felek 2006. november 2. napján kutatási szerződést kötöttek, amelyben a felperes, mint megrendelő, az alperes, mint vállalkozó a ... Alapról szóló 2003. évi XC. törvényre hivatkozással szerződést kötött egymással.

A megrendelő a vállalkozótól kutatási-fejlesztési tevékenység elvégzését rendelte meg, amely az 1.1. pont szerint a nemzetközi és magyar pénzügyi szektor piaci helyzetképére és következtetések, az informatikai tendenciákra és javasolt fejlesztési irányokra terjed ki. Másrészről pedig egy tanulmány elkészítését kérte arról, hogy milyen sajátossága modellezhető az ötven év feletti életkorú magyar lakosságnak a banki termékek fogyasztása szempontjából.

A szerződésben a felek a 2.2. pont alatt mindkét feladat díjazására 4.000.000,-forint + ÁFA összeget kötöttek ki.

A felek a kutatási szerződés 2.2. pontja szerint abban állapodtak meg, hogy az 1.1. pont feladat díjazása 4.000.000,-forint + ÁFA, fizetési határideje 2006. december 28. Az 1.2 feladat díjazása 4.000.000,- + ÁFA, fizetési határideje pedig 2007. március 28. napja.

A vállalkozó a szerződés 7. pontja alapján a megrendelőnek okozott károkért legfeljebb a szerződés szerinti díj ÁFA nélkül számított összege erejéig felelős.

Az alperes számlát bocsátott ki 2006. december 19. napján 4.800.000,-forintról a szerződés szerinti termék, mint a szolgáltatás tárgyának megjelölésével. A számlában a fizetés határidejét 2006. december 28. napjában jelölte meg.

Az APEH ... ügyszám alatti határozatában az adózó terhére adókülönbözeteket és adóhiányokat állapított meg.

A revízió nem fogadta el az innovációs járulék éves bruttó összegéből levonhatónak az alperestől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység 4.800.000,-forint összegű számlájából a járulék 4.591.000,-forint összegű csökkentését, mivel -a revízió szerint- a felperes számára készített tanulmány nem felel meg a kutatás-fejlesztés kritériumainak. A tanulmány elsősorban az internetről nyert információkat használ fel, amely tényt a tanulmány 286 darab lábjegyzetben felsorolt internetes hivatkozása támasztja alá. A tanulmány más által is hozzáférhető tanulmányokat, adatokat, véleményeket foglal össze. A határozat utal a ... Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 12.§-ban meghatározott fogalmaknak, amely fogalmak tartalmának kifejtését az OECD kiadásában megjelent F. kézikönyv tartalmazza.

A felperes az APEH határozattal szemben jogorvoslattal nem élt.

Az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte Fővárosi Bíróságtól 50.Gpk.22.0191/20010. szám alatt. A fizetési meghagyásban 6.523.754,-forint és ennek 2009. augusztus 3. napjától a kifizetés napjáig esedékes mindenkori Ptk. 301/A.§ szerinti törvényes kamata, a perköltsége, az ügyvédi munkadíj és az eljárási illeték megfizetésére kérte kötelezni. Kérelmét azzal indokolta, hogy a csatolt kutatási szerződés alapján támogatta a hazai kutatási-fejlesztés előremenetelét 4.800.000,-forint összegben, ezzel jogosultságot szerzett az úgynevezett innovációs járulék összegének csökkentésére. A kötelezett azonban hibásan teljesített, az APEH illetékes szerve a kötelezett által készített tanulmányt a 2003. évi XC. törvény alapján tartalmi szempontból nem találta megfelelőnek. Az innovációs alapból való levonhatóságát a határozatban jogtalannak minősítette és ezért a jogosultat az innovációs járulék pótlólagos befizetésére kötelezte 6.523.754,-forint összegben.

A kötelezett a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt. Ebben előadta, hogy a felperes nem a hazai kutatás-fejlesztés előbbre vitelét támogatta, hanem megrendelést adott az alperesnek meghatározott témakörben tanulmány és elemzés elkészítésére. Téves felperes azon állítása, hogy a szerződés megkötésével jogosultságot szerzett az innovációs járulék összegének csökkentésére. Ahogy azt a felek között létrejött szerződés preambuluma is tartalmazza, a felperes csak a törvényben és egyéb jogszabályokban megjelölt módon és feltételek szerint volt jogosult a járulékfizetési kötelezettségének mérséklésére. Az alperes csak a szerződés alapján tanulmány, elemzés elkészítését vállalta. Az eredmény elérését - az innovációs járulék fizetendő összegének csökkentését- a tanulmányok révén nem vállalta. A felperes által érvényesített kártérítési igénynek mind jogalapját, mind összegszerűségét vitatta.

A felperes az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a kereseti kérelmét a fizetési meghagyásban foglaltakkal egyezően tartotta fenn. Ismételten utalt arra, hogy a felek a szerződésüket az Innovációs törvényre utalással kötötték meg , amelynek 4.§ (3) bekezdése szerint a járulék éves bruttó összegéből a levonható a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége. Előadta, amennyiben alperesi kötelezettségvállalás nem terjedt volna ki a kutatási-fejlesztési kritériumok teljesítésére, vagyis az innovációs járulék csökkentésére, úgy a szóban forgó szerződést felperes meg sem kötötte volna.