A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40231/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 200. §, 318. §, 412. §, 2003. évi XC. törvény 4. §] Bírók: Molnár József, Rózsa Éva, Rutkai Éva

Fővárosi Ítélőtábla

16.Gf.40.231/2011/5.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pusztai József ügyvéd (...............) által képviselt .............. (............) felperesnek a dr. Szőke T. László ügyvéd (.................) által képviselt ................ (.................) alperes elleni kártérítés iránti perében a Fővárosi Bíróság 2010. december 15-én kelt 32.G.41.127/2010/9. számú ítéletével szemben a felperes fellebbezése folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Felperes, mint megrendelő és alperes, mint vállalkozó között 2006. november 2-án kutatási szerződés jött létre. A szerződés bevezető rendelkezésében a felek rögzítették, a szerződést a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvényre (továbbiakban Innovációs törvény) hivatkozással kötik meg, ezen törvény értelmében felperes járulékfizetésre kötelezett belföldi székhelyű gazdasági társaságnak minősül, mint járulékfizetésre kötelezett a szerződésben meghatározott díj mértékéig járulékfizetési kötelezettségének mérséklésére jogosult a törvényben és egyéb jogszabályokban megjelölt módon és feltételek szerint. Alperes vállalta a járulékfizetési kötelezettség mérséklésének igazolásához esetlegesen szükségessé váló valamennyi nyilatkozat megtételét.

Felperes alperestől kutatási fejlesztési tevékenységként "A nemzetközi és a magyar pénzügyi szektor piaci helyzetkép és következtetések az informatikai tendenciákra és a javasolt fejlesztési irányokra (2006-2008)" elnevezésű tevékenységet (1.1.), valamint tanulmány készítését rendelte meg arról, "milyen sajátosságokkal modellezhető az 50 év feletti életkorú magyar lakosság a banki termékek fogyasztása szempontjából" (1.2.). A felek a tevékenységek ellenértékét 4.000.000 forint + áfa - 4.000.000 forint + áfa összegben határozták meg. A 4. pontban az alperes kötelezettségét a fenti feladatok elvégzésében (4.1.), a felperes rendszeres tájékoztatásában (4.2-3.) jelölték meg. A 7. pontban alperes kikötötte, a felperesnek okozott károkért legfeljebb a szerződés szerinti díj áfa nélkül számított összege erejéig felel. A szerződésben nem érintett kérdésekre a 2003. évi XC. törvény és a Ptk. általános rendelkezései alkalmazását írták elő.

Alperes az általa elvégzett tevékenységről 2006. december 19-én SZJ.73.20.15 számú szolgáltatást és 4.800.000 forint végösszeget megjelölve (4.000.000 forint számlaérték + 800.000 forint áfa) számlát (FE 516667) állított ki felperes részére, mely összeget felperes 2006. december 27-én megfizetett.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal felperesnél folytatott adóellenőrzés eredményeként 2711302578 ügyszámú határozatával különböző adónemekben összesen 8.536.000 forint adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, ezen belül az innovációs járulék tekintetében 2005. évre 2.750.000 forintot, 2006. évre 4.591.000 forintot, ez utóbbiból 2.708.000 forintot adóhiánynak minősítve. Kötelezte felperest az adókülönbözet, valamint az összesen megállapított 4.511.000 forint adóhiány után 2.255.000 forint adóbírság megfizetésére. A határozat indokolása rögzíti, az adózó (felperes) 2006. évi bevallásában az innovációs járulék éves bruttó 4.591.000 forint kötelezettségét a "Nemzetközi és a magyar pénzügyi szektor piaci helyzetkép és következtetések az informatikai tendenciákra és a javasolt fejlesztési irányokra tanulmányokért fizetett 4.800.000 forint összegből 4.591.000 forinttal, mint kutatási-, fejlesztési tevékenység költségével csökkentette, így kimutatott járulékfizetési kötelezettség összegét 0 forint összegben vallotta be, az év folyamán befizetett adóelőlegeket visszaigényelte. A 2003. évi XC. törvény 4.§ (3) bekezdése értelmében az innovációs járulék éves bruttó összegéből levonható a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2.§ (1) bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költsége. A revízió nem fogadta el az innovációs járulék éves bruttó összegéből levonhatónak az alperestől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység 4.800.000 forint összegű számlájából a járulék 4.591.000 forint összegű csökkentését, mert a felperes számára készített tanulmány nem felel meg a kutatás-fejlesztés kritériumainak. A határozat rögzíti a felperesi észrevételt is, amely szerint a tanulmány újszerűsége abban rejlik, hogy a témában elérhető ismereteket új megközelítésben, az eddigiektől eltérő szűrési szempontok alapján gyűjtötte össze. Ennek révén egy olyan, az ágazatok működésének valamennyi aspektusát felölelő, komplex munka jött létre, amely minőségileg eltér a forrásirodalomtól. Az adóhatóság, megállapítva, a tanulmány, annak tartalma alapján továbbra sem felel meg a 2003. évi XC. törvény 12.§ c) pontja szerinti új tudásanyag megszerzésére irányuló kutatás fogalmának, a határozatban írt korábbi megállapítását változatlan formában fenntartotta.

Felperes az adóhatósági határozattal szemben jogorvoslattal nem élt.

Felperes 2009. augusztus 3-án kelt levelével alperest, utalva az adóhatóság fenti határozatára, 4.591.000 forint adóhiányban, 1.354.000 forint adóbírságban és 578.754 forint késedelmi kamatban megjelölt 6.523.754 forint összegű kára megtérítésére hívta fel, figyelemmel arra, az általa készített tanulmány nem felel meg az ún. kutatási-fejlesztési (K + F) kritériumoknak.

Alperes a felhívásnak nem tett eleget.

Felperes a 2009. december 15-én fizetési meghagyással indult ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetében alperest szerződésszegésből eredő kártérítés címén 6.523.754 forint, ezen összeg után 2009. augusztus 3-tól a kifizetésig járó Ptk. 301/A.§ szerinti törvényes kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A kára összegszerűségét 4.591.000 forint adóhiányban, 1.354.000 forint adóbírságban és a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatban jelölte meg. Előadta, az alperestől megrendelt tanulmánnyal támogatta a hazai kutatási fejlesztés előbbre vitelét, az Innovációs törvény 4.§ (3) bekezdése alapján jogosultságot szerzett az innovációs járulék fizetendő összegének csökkentésére. Állította, a szerződés több, de különösen a bevezető rendelkezéséből megállapíthatóan alperestől az Innovációs törvény hatálya alá tartozó kutatási és fejlesztési (K+F) kritériumoknak megfelelő tanulmány készítését rendelte meg annak érdekében, csökkenthesse innovációs járulék befizetési kötelezettségeit. Amennyiben a szerződés nem terjedt volna ki a K+F kritériumok teljesítésére, azt meg sem kötötte volna, a szerződés megkötésének alapfeltétele volt, az elkészült tanulmány alkalmas legyen a törvény nyújtotta levonási lehetőség igénybevételére. Alperes szavatossági felelőssége körébe tartozik annak biztosítása, az általa készített tanulmány megfeleljen a szerződésben külön is hivatkozott jogszabály előírásainak. Alperes jogellenes magatartása abban állt, a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette. Alperes kifejezetten kártérítési kötelezettséget vállalt a szerződés kapcsán neki okozott károkért. A vagyoni hátránya azáltal következett be, az adóhatóság a 2006. évben készült tanulmányt az Innovációs törvény alapján az alperes által előadott, az adóhatóság részére továbbított védekezés ellenére nem találta tartalmi szempontból megfelelőnek, annak az innovációs járulékalapból való levonhatóságát határozatban megtiltotta, az innovációs járulék pótlólagos befizetésére kötelezte. A határozat szakmai megalapozottsága támasztja alá, a tanulmány nem felel meg az említett kritériumnak. Az adóhatóság az alperesi érvelést nem fogadta el, azzal, hogy jogorvoslattal nem élt, éppen kárenyhítési kötelezettségének tett eleget, elkerülve a hosszú évekig tartó eljárást.