BH 1985.8.302 I. A bűnsegéd büntetőjogi felelősségének megállapítása, ha a tettes magánindítvány hiánya miatt nem büntethető [Btk. 316. § (1) bek., (5) bek. b) pont, 21. § (2) bek.].

II. Az előzetes bírósági mentesítés alkalmazásának szempontjai [Btk. 104. § (1) bek.].

A városi bíróság a vádlottat bűnsegédként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt főbüntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 4000 forint pénzbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyúttal a bíróság a vádlottat az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól előzetesen mentesítette.

A megállapított tényállás szerint a vádlott baráti kapcsolatban áll H. A-val, akivel iskolatársak voltak. H. A. - akinek szülei elváltak - rendszeresen látogatta nagyszüleit, akik őt anyagilag támogatták, de ezt a támogatást megvonták tőle.

H. A. közölte a vádlottal, hogy valamilyen módon ellopja nagyszülei pénzét, mivel neki anyagi gondjai vannak, a nagyszülők pedig a pénz elvételét úgy sem észlelik. A vádlott kezdetben ellenezte a pénz elvételét, későbbiekben azonban H. A. többször megismételt kérésére beleegyezett abba, hogy elmegy vele nagyanyja - a sértett - lakására. A vádbeli napon az esti órákban mindketten a sértett lakóházához mentek, amelynek udvarán a vádlott egy bokor mögé bújva figyelt, H. A. pedig a kamrahelyiségnek udvarra nyíló ablakán keresztül - a szúnyoghálót lefeszítve - a kamra-helyiségbe ment. Az ott elhelyezett szekrényt átkutatva, a nylonzacskóba csomagolt készpénzt magához vette, és ugyancsak az ablakon keresztül a lakásból távozott. A nylonzacskót H. A. kibontotta és megállapította, hogy abban 65 000 forint összegű készpénz, valamint édesanyja személyi igazolványa volt.

H. A. az eltulajdonított pénzből mintegy 10 000 forintot elköltött, 55 000 forint körüli összeget pedig az eljárás során tőle lefoglaltak, és a sértettnek visszaadták.

H. A. a vádlottnak az eltulajdonított pénzből 200 forint értékű ruhaneműt vásárolt ajándékba, amelyet azonban a vádlott a részére visszaadott.

A sértett H. A-val szemben joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére az előzetes mentesítés miatt, annak mellőzése végett jelentett be fellebbezést.

A fellebbezési bíróság az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal szemben nem találta tévesnek az első fokú bíróságnak azt a megítélését, hogy a vádlottnál az előzetes mentesítéshez szükséges érdemesség megállapítható.