A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35411/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §, 120. §, 127. §, 142. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.411/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kelényi Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lévai Ildikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága mint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala jogutódja alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2010. április 27. napján kelt 7.K.30.650/2009/12. számú végzésével kijavított - 2010. április 13. napján kelt 7.K.30.650/2009/9. számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.650/2009/9. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét - eltérő indokolással - hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 982.000 (kilencszáznyolcvankettőezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket, az ezt meghaladó 982.000 (kilencszáznyolcvankettőezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A D.I. Kft., mint építtető(a továbbiakban: Kft.) a 2006. szeptember 25-én kelt határozatban kapott építési engedélyt Kulturális és Kereskedelmi Központ (a továbbiakban: Központ) megépítésére, az ideiglenes használatba vételi engedély kiadására a 2008. november 6-án kelt határozattal került sor.

A Kft. és a felperes között 2007. december 13-án megkötött bérleti szerződés szerint a bérelt terület bérlőnek történő átadásakor fennálló állapota további jelentős építészeti munkálatokat igényel ahhoz, hogy ott szórakoztató elektronikai szaküzletet lehessen működtetni, ezért a felperes, mint bérlő köteles a területet üzemszerű állapotba hozni, és valamennyi szükséges építészeti és egyéb munkálatot - beleértve a szükségessé váló különleges műszaki berendezéseket is - saját költségén megvalósítani.

A felperes a Központban lévő bérleményének szerződés szerinti belső kialakítási munkálataira megrendelést adott az A., az Art.és az U. Kft. részére. Az volt a felperes álláspontja, hogy e megrendelések nem építési engedélyköteles munkák, ezért a vele szerződő vállalkozóknak nem adott át az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: új Áfa.tv.) 142.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatot. A felperes a vállalkozók által kibocsátott 6 db számlát általános forgalmi adóval (a továbbiakban: áfa) növelt összegben befogadta, és ezek alapján bevallásában 32.730.940 Ft áfa-t helyezett levonásba.

Az adóhatóság a felperesnél 2008. július 8-tól szeptember 30-ig terjedő időszakra áfa-adónemben ellenőrzést végzett.

A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 65.462.000 Ft áfa-adókülönbözetet írt elő, amelyből 52.011.000 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírságot nem szabott ki, késedelmi pótlékot nem számított fel.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2279529343 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Érdemi döntését az új Áfa.tv. 60.§ (1) és (2) bekezdéseiben, 119.§ (1) bekezdésében, 120.§ b) pontjában, 127.§ (1) bekezdés b) pontjában, 142.§ (1) bekezdés b) pontjában, (7) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165-166.§-aiban foglaltakra alapította. Határozatában megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem vallotta be, és nem fizette meg az állami költségvetés felé a 32.730.940 Ft összegű szolgáltatás igénybe vevőjét fordított adózás alapján terhelő adót, továbbá a fordított adózás törvényi előírásai miatt alakilag hiteltelen számlák birtokában 32.730.940 Ft-tal jogosulatlanul csökkentette a fizetendő adóját. Az alperes érdemi döntését a következőkkel indokolta:

A működési engedély nem minősül építési hatósági engedélynek, és nem befolyásolja az adózási módot. Műszaki Osztályának megkeresésére adott válasza szerint a határozatokkal érintett számlákon feltüntetett gépészeti, kivitelezési illetve elektromos munkák szükségesek voltak a használatba vételi engedély kiadásához, ezek az építési engedélyköteles beruházás részét képezték. Abban az esetben, amikor egy építési, szerelési vagy egyéb szerelési munka olyan beruházás során valósul meg, amely ingatlan létrehozására, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására irányul és e tevékenység építési hatósági engedélyköteles, akkor fordított adózás alá esik akkor is, ha maga a konkrét építőipari szolgáltatás nem építési engedélyköteles, illetve azt nem az építési engedély jogosultja rendeli meg. Fordított adózás szerinti szolgáltatások igénybe vétele esetén is helye van a fizetendő adó levonásának, de annak az a feltétele, hogy az adóalany rendelkezésére álljon nevére szóló áthárított, százalékértéket nem tartalmazó fizetendő adó összegszerű meghatározásához szükséges számla, ilyennel azonban a felperes nem rendelkezett.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az általa megfizetett adókülönbözet visszatérítését kérte késedelmi kamatokkal együtt. Hivatkozott a alperesi határozat megalapozatlan voltára, az új Áfa.tv. 142.§-ának téves értelmezésére és alkalmazására. Kifejtette, hogy az általa elvégeztetett építési, szerelési munkák nem voltak építési hatósági engedélykötelesek, és az általa megbízott kivitelezők az építtető felé sem nyújtottak ilyen jellegű szolgáltatásokat. Az alperes tévesen állapította meg, hogy az általa megrendelt munkák az ideiglenes használatba vételi engedély kiadásának feltételét képezték volna, ezekre nem kellett alkalmazni a fordított adózás szabályait. Sérelmezte, hogy a vitatott számlák áfa-tartalmát az alperesi határozat értelmében kétszeresen kell megfizetnie, mégpedig oly módon, hogy egyszer sem válik levonásra jogosulttá. A Von Colson és Bockemühl ügyben kifejtett bírósági jogértelmezésre figyelemmel azt hangsúlyozta, hogy az alperes köteles lett volna a fordított adózás során az ebből eredő adófizetési kötelezettség mellett ugyanezen adóösszeg levonható adóként történő megállapítására is, de nem így járt el, ezért terhére az adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 32.731.000 Ft-tal magasabb összegben írta elő.

A megyei bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Jogi álláspontja a következő volt:

Az ingatlan létrehozatalára irányuló építési, szerelési, és egyéb szerelési munka, mint építésügyi hatósági engedélyköteles tevékenység a Központ, mint épületkomplexum létrehozására irányuló építési tevékenységekben testesült meg. A Központon belüli üzlethelyiségek azonban egyfajta önálló életet éltek amiatt, hogy magának az üzlethelyiségnek a konkrét kialakítására nem az építtető, hanem a bérlő volt jogosult és kötelezett, ezért a Központ - az új Áfa.tv. 142.§ (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából - mint építési hatósági engedélyköteles építési, szerelési munka már az ideiglenes használatba vételi engedélyezési eljárást megelőzően megvalósult. Az egyes üzlethelyiségek belső építészeti kialakulása már nem tartozott ehhez, az ezekre vonatkozó engedélyezési eljárás teljes mértékben elvált az építési, illetőleg használatba vételi engedélyezési eljárástól.