A Szekszárdi Törvényszék Mf.20021/2016/8. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Szekszárdi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

10.Mf.20.021/2016/8. szám

A törvényszék a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: Dr. Oláh Tamás jogtanácsos, felp.képv.címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a Dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen illetmény különbözet megfizetése tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.125/2015/18. számú végzésével indokolásában kijavított 16. sorszámú ítélet ellen a felperes 17. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletét megváltoztatja,

kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 765.900,- (hétszázhatvanötezer-kilencszáz) forintot és ennek 2014. október 1 napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napjától érvényes jegybanki alapkamatát,

valamint 54.000,- (Ötvennégyezer) forint perköltséget,

mellőzi a felperes perköltségben marasztalását,

a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000,- (Huszonötezer) forint fellebbezési perköltséget,

a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel. Havi illetménye 2013-ban 114.000,- Ft volt, annak részét képezte a besorolás szerinti 84.900,- Ft garantált illetmény, 23.100,- Ft munkáltatói döntésen alapuló illetmény, 6.000,- Ft volt a minimálbérre történő kiegészítés.

Az alperes a felperest 2014. január 1. napi hatállyal átsorolta a D fizetési osztály 4. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 5. fizetési fokozatába, illetménye 118.000,- Ft lett, amelynek részét képezte 86.900,- Ft garantált illetmény, 29.100,- Ft munkáltatói döntésen alapuló illetmény, a garantált bérminimumra történő kiegészítés 2.000,- Ft volt. 2014-ben a munkáltatói döntésen alapuló illetmény rész 6.000,- Ft-tal emelkedett a Kollektív Szerződés alapján, amely szerint, ha a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30 %-ával is.

2015. január 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára illetményváltozásról értesítést adott ki azzal, hogy a felperes illetménye 122.000,- Ft, annak részét képezte 86.900,- Ft garantált illetmény és 35.100,- Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus 1. napjától 2015. december 31. napjáig garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, holott azt jogszabály biztosítja részére, illetve a munkáltatói döntésen alapuló és Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész eltűnt. 765.900,- Ft megfizetésére kötelezéssel kérte a megjelölt időszakra az alperes marasztalását. A Kollektív Szerződésen alapuló illetmény kapcsán arra utalt, hogy nem a munkáltató döntésén alapul az, tehát kétoldalú nyilatkozatnak minősül. Másodlagosan, a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes elleni összegszerű igényét kártérítés címén tartotta fenn.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a peresített időszakban a felperes illetménye elérte a garantált bérminimum összegét, a felperesnek csak arra van alanyi jogosultsága. A felperes illetménye csak a bértábla szerinti besorolás kiegészítésével volt elérhető, a munkáltató azt biztosította. Határozathozatali kötelezettsége is csak abban az esetben áll fenn, ha az összilletmény változik. Szerkezetileg az 1992. évi XXIII. törvény (Kjt.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény meghatározásának szabályai között helyezi el, az alperes a törvényben meghatározott garantált minimum illetménynél a saját döntése alapján kiegészített magasabb összegben állapította meg a felperes illetményét, amely minden esetben elérte a garantált bérminimumot.

A felperest kár nem érte, ezért a másodlagos kereset is alaptalan. A Kollektív Szerződést egyébként félként nem a felperes kötötte meg, a felperes által hivatkozott jogszabályhelyek a munkáltató és a közalkalmazott által kötött érvénytelen megállapodásra vonatkoznak, nem pedig a Kollektív Szerződés érvénytelen rendelkezésére.

A közigazgatási és munkaügy bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 28.000,- Ft perköltséget.

Az ítéletet az okból javította ki 18. sorszámú végzésével, mert az ítélet írásba foglalását követően észlelte, hogy az ítélet indokolás részében több elírás található, így a felperes 2013. évi illetményének záró időpontja 2013. december 1. napja helyett helyesen december 31. napja.

Az indokolás 3. oldal második bekezdésében pedig a felperes kereseti kérelmének időtartama nem 2015. május 31., hanem 2015. december 31. napjáig szól.

A per érdemében abból indult ki az elsőfokú bíróság a felek érvelése alapján, hogy a perben irányadó garantált bérminimum

2013-ban 114.000,- Ft,

2014-ben 118.000,- Ft,

2015-ben 122.000,- Ft volt a minimálbérről és bérminimumról szóló kormányrendeletek alapján.

A Kjt. 66. §-ának 2013. augusztus 1. napjától kiegészült rendelkezése alapján a közalkalmazott garantált illetményének meg kell felelnie a minimálbérnek, illetve a garantált bérminimumnak.

Az elsőfokú bíróság felhívta a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletében kifejtett bírói álláspontot, amely rámutatott arra, hogy a garantált illetmény a Kjt. 66. § (1)-(5) bekezdéseiben és a 79/E §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt. 66. §-a lehetőséget biztosít az illetménytáblában szerepelőnél magasabb összegben az illetmény megállapítására, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben helyezendő el minden juttatás, amelyet a költségvetési szerv nem jogszabály szerinti pótlékként nyújt. Az alperes a munkáltatói illetményrészen belül állapíthatja meg azokat a juttatásokat is, amelyek a Kollektív Szerződés alapján járnak a közalkalmazottnak.

A munkáltatói többlet az illetmény része és a garantált illetménnyel összeszámít.

A garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összege a közalkalmazott illetménye (alapbére), amely egyoldalúan nem csökkenthető.

A felperes illetmény igényére irányadó jogi környezetből nem következik, hogy az illetményt (alapbér) illetményrészekre bontva kellene megállapítani, továbbá nem következik, hogy a garantált bérminimum összegére kiegészített garantált illetményt okiratban kell elkülöníteni, annak mértéke a hatályos szabályozásból megállapítható. Mindezek alapján a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése nem ütközik jogszabályba. A felperes illetménye nem csökkent, mert az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből a garantált illetmény összegét kiegészítette, a 2013., 2014., 2015. évben a felperes számára a garantált bérminimumra történő kiegészítésről a felperest értesítette.