A Szekszárdi Törvényszék Mf.20021/2016/8. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita
Kapcsolódó határozatok:
Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.125/2015/16., Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.125/2015/18., *Szekszárdi Törvényszék Mf.20021/2016/8.*, Kúria Mfv.10104/2017/5., 3190/2018. (VI. 8.) AB végzés
***********
Szekszárdi Törvényszék
mint másodfokú bíróság
10.Mf.20.021/2016/8. szám
A törvényszék a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: Dr. Oláh Tamás jogtanácsos, felp.képv.címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a Dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen illetmény különbözet megfizetése tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.125/2015/18. számú végzésével indokolásában kijavított 16. sorszámú ítélet ellen a felperes 17. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő
í t é l e t e t:
A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletét megváltoztatja,
kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 765.900,- (hétszázhatvanötezer-kilencszáz) forintot és ennek 2014. október 1 napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napjától érvényes jegybanki alapkamatát,
valamint 54.000,- (Ötvennégyezer) forint perköltséget,
mellőzi a felperes perköltségben marasztalását,
a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000,- (Huszonötezer) forint fellebbezési perköltséget,
a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s:
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel. Havi illetménye 2013-ban 114.000,- Ft volt, annak részét képezte a besorolás szerinti 84.900,- Ft garantált illetmény, 23.100,- Ft munkáltatói döntésen alapuló illetmény, 6.000,- Ft volt a minimálbérre történő kiegészítés.
Az alperes a felperest 2014. január 1. napi hatállyal átsorolta a D fizetési osztály 4. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 5. fizetési fokozatába, illetménye 118.000,- Ft lett, amelynek részét képezte 86.900,- Ft garantált illetmény, 29.100,- Ft munkáltatói döntésen alapuló illetmény, a garantált bérminimumra történő kiegészítés 2.000,- Ft volt. 2014-ben a munkáltatói döntésen alapuló illetmény rész 6.000,- Ft-tal emelkedett a Kollektív Szerződés alapján, amely szerint, ha a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30 %-ával is.
2015. január 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára illetményváltozásról értesítést adott ki azzal, hogy a felperes illetménye 122.000,- Ft, annak részét képezte 86.900,- Ft garantált illetmény és 35.100,- Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés.
A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus 1. napjától 2015. december 31. napjáig garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, holott azt jogszabály biztosítja részére, illetve a munkáltatói döntésen alapuló és Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész eltűnt. 765.900,- Ft megfizetésére kötelezéssel kérte a megjelölt időszakra az alperes marasztalását. A Kollektív Szerződésen alapuló illetmény kapcsán arra utalt, hogy nem a munkáltató döntésén alapul az, tehát kétoldalú nyilatkozatnak minősül. Másodlagosan, a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes elleni összegszerű igényét kártérítés címén tartotta fenn.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a peresített időszakban a felperes illetménye elérte a garantált bérminimum összegét, a felperesnek csak arra van alanyi jogosultsága. A felperes illetménye csak a bértábla szerinti besorolás kiegészítésével volt elérhető, a munkáltató azt biztosította. Határozathozatali kötelezettsége is csak abban az esetben áll fenn, ha az összilletmény változik. Szerkezetileg az 1992. évi XXIII. törvény (Kjt.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény meghatározásának szabályai között helyezi el, az alperes a törvényben meghatározott garantált minimum illetménynél a saját döntése alapján kiegészített magasabb összegben állapította meg a felperes illetményét, amely minden esetben elérte a garantált bérminimumot.
A felperest kár nem érte, ezért a másodlagos kereset is alaptalan. A Kollektív Szerződést egyébként félként nem a felperes kötötte meg, a felperes által hivatkozott jogszabályhelyek a munkáltató és a közalkalmazott által kötött érvénytelen megállapodásra vonatkoznak, nem pedig a Kollektív Szerződés érvénytelen rendelkezésére.
A közigazgatási és munkaügy bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 28.000,- Ft perköltséget.
Az ítéletet az okból javította ki 18. sorszámú végzésével, mert az ítélet írásba foglalását követően észlelte, hogy az ítélet indokolás részében több elírás található, így a felperes 2013. évi illetményének záró időpontja 2013. december 1. napja helyett helyesen december 31. napja.
Az indokolás 3. oldal második bekezdésében pedig a felperes kereseti kérelmének időtartama nem 2015. május 31., hanem 2015. december 31. napjáig szól.
A per érdemében abból indult ki az elsőfokú bíróság a felek érvelése alapján, hogy a perben irányadó garantált bérminimum
2013-ban 114.000,- Ft,
2014-ben 118.000,- Ft,
2015-ben 122.000,- Ft volt a minimálbérről és bérminimumról szóló kormányrendeletek alapján.
A Kjt. 66. §-ának 2013. augusztus 1. napjától kiegészült rendelkezése alapján a közalkalmazott garantált illetményének meg kell felelnie a minimálbérnek, illetve a garantált bérminimumnak.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!