BH 1994.3.136 Több végrendelet megtámadása esetén a "sorrend" megválasztásánál irányadó szempontok [Ptk. 653. §, 632. § (1) bek., 607. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a H. L. örökhagyó által 1990. január 30-án aláírt és házastársa: az alperes javára szóló írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. Egyben az alperes viszontkeresete alapján megállapította, hogy az örökhagyó által 1990. január 18-án aláírt és unokaöccse: a felperes javára szóló írásbeli magánvégrendelet a felek egymás közti viszonyában érvénytelen. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy az 1990. január 18-án aláírt végrendelet elkészítésében a felperes közreműködő volt, mert az örökhagyói akaratnyilvánításról a barátja: az egyik végrendeleti tanú néhány szavas feljegyzése alapján ő készíttette el munkahelyén írógépen a végrendeletet, tehát "a végrendelet szövegének a kialakítása a felperes által megszabott" volt. Ezért a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése értelmében a javára szóló végrendelet érvénytelen. Ennek következményeként a bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesi kereset megalapozottságát, amelyben a felperes a gyermektelen örökhagyó házastársának, az alperesnek a javára szóló és az örökhagyó által 1990. január 30-án aláírt írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. A Ptk. 653. §-a értelmében ugyanis a felperes csak akkor hivatkozhatna az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségére, ha annak megállapítása esetén ő örökölne, "szemben az alperessel, aki végrendelet hiányában is mint az örökhagyó törvényes örököse jogosult az öröklésre".

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint "az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a perbevitt igények kapcsán a sorrendet, és vizsgálta elsődlegesen a viszontkereset alaposságát, figyelemmel a Ptk. 653. §-ára. Azt is helyesen döntötte el, hogy a felperes a végrendelet alkotásánál közreműködő volt. A bizonyítás anyagából megállapítható, hogy nem az örökhagyó által készített végrendelet-tervezetet, hanem az egyik végrendeleti tanú által írt pár szavas feljegyzést vitte magával, és készítette el a gépírásos végrendelet szövegét, amelyet utóbb az örökhagyóval és a két tanúval az örökhagyó jelenlétében aláíratott. A felperes volt tehát lényegében a végrendelet megfogalmazója, és ez a magatartása az állandó bírói gyakorlat szerint olyan tevékenységnek minősül, hogy magatartása a végrendelet tartalma tekintetében meghatározó jelentőségű... Éppen ezért alappal a felperes a javára szóló végrendelet érvényességének a megállapítását nem igényelheti, vagyis nincs. perlési jogosultsága."

A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen azt sérelmezi, hogy a bíróságok a kereseti kérelmével érdemben nem foglalkoztak, így nem vizsgálták, hogy az örökhagyó 1990. január 30-án cselekvőképes volt-e. Ugyanakkor jogszabályt sértettek akkor, amikor a viszontkeresetnek helyt adva, az 1990. január 18-i végrendelet készítésében közreműködőnek tekintették: tevékenysége ugyanis csak annyi volt, hogy az örökhagyó által mondottakat legépeltette. Ezért a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül. E rendelkezésből következik, hogy a megtámadás joga csak azt az örököst illeti meg, aki az örökhagyó után vagy a törvényes öröklés rendje szerint, vagy érvényes végrendelet alapján a megtámadás sikere esetén ténylegesen örökölne. Az adott esetben tehát a felperes csak akkor jogosult az 1990. január 30-án kelt végrendelet megtámadására, ha annak érvénytelensége esetén ő lenne az örökhagyó örököse: azaz a javáraszóló korábbi: 1990. január 18-án kelt végrendelet érvényes. Ugyanez a szabály vonatkozik azonban a viszontkereset előterjesztőjére is: az alperes is csak akkor támadhatja eredményesen a felperes javára szóló végrendelet érvényességét, ha egyébként az örökhagyó után ő örökölne.