A Kúria Mfv.10117/2015/6. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Ha a szakértő szakvéleménye nem ellentmondásos és végkövetkeztetésében az NRSZH orvosi bizottságai által adott értékeléssel megegyezik, újabb szakértő kirendelése szükségtelen.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.117/2015/6.szám

A Kúria dr. Varga István ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2014. november 13. napján hozott 3.M.264/2014/10. számú jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.264/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes elsőfokú - 2014. március 7. napján kelt 73-2-09056/2013/1. számú - határozatát, melyben a felperes részére 2012. január 1-től folyósított rehabilitációs ellátást 2014. május 31. napjával megszüntette és egyidejűleg 2014. június 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg 36.375 Ft összegben megváltoztatta, és a rokkantsági ellátás összegét 2014. június 1. napjától - a 494/2013. (XII.23.) Kormányrendelet rendelkezésére figyelemmel - 37.250 Ft-ban állapította meg. A társadalombiztosítási szervek felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának a mértékét 43%-ban, illetve 42%-ban határozták meg azzal, hogy felperes B2 minősítési csoportba tartozik, állapota javult, így a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés c) pontja alapján kellett a rokkantsági ellátás összegét megállapítani.

A felperes kereseti kérelmében kérte elsődlegesen a rokkantsági ellátás összegének a megváltoztatását, másodlagosan - állapotjavulás hiányában - az egészségkárosodási mérték tekintetében a határozatok hatályon kívül helyezését. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a korábbi III. csoportú rokkantsága alapján C2 minősítési kategóriának megfelelő minősítési csoportba tartozott, a felülvizsgálatot követően B2 minősítési csoportba tartozik, ami állapotjavulást jelent.

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint a felperes az egészségi állapota mértékét vitatta, ezért szükséges volt az igazságügyi szakértői szakvélemény beszerzése (Pp. 177. § (1) bekezdés). A bíróság ítéletében idézte az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézetek Szolnoki Intézete (dr. F. É.igazságügyi orvosszakértő) szakvéleményének megállapításait. A szakértői szakvélemény alapján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 40%-os, egészségi állapota 60%-os mértékű volt az első- és a másodfokú társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában is, így "B" minősítési csoportba tartozik.

A felperes vitatta a szakvélemény megállapításait, azonban az ítéleti érvelés szerint az igazságügyi orvosszakértő az első- és a másodfokú orvosi bizottságokkal egyezően "B" kategóriába sorolta a felperest (Pp. 206. § (1) bekezdés). A bíróság megállapította, hogy a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) a felperes korábbi 57%-os össz-szervezeti egészségkárosodása (43%-os egészségi állapot) alapján "C" kategória, míg az 51-60% közötti egészségi állapot "B" kategória megállapítására ad lehetőséget, így az "Mmtv. 13. § (2) bekezdés c) pontjában (helyesen Mmtv. 33. § (2) bekezdés c) pontjában) foglalt feltétel az állapotjavulás társadalombiztosítási jogi értelemben fennáll".

A bíróság ítéletében értékelte a felperes által hivatkozott 2013. október 29. napján kelt ambuláns lap adatait, a 2014. június 12. napján kelt zárójelentéssel kapcsolatosan pedig megállapította, hogy az a "per keretein kívül esik". Összességében a bíróság az igazságügyi szakvéleményt aggálytalannak értékelte és ítélkezése alapjául elfogadta, a további bizonyítás elrendelését szükségtelennek tartotta (Pp. 182. § (3) bekezdés).

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérve, a Pp. 182. § (3) bekezdése, a Mmtv. 12. § (1) bekezdése és 33/A. §-a sérelmét állítva. A felperes hivatkozott arra, hogy a perben beszerzett szakvéleményt nem fogadta el, és mivel részletesen megindokolta a szakvéleményben fellelhető - korábbi szakvéleménnyel és a per egyéb adataival való - ellentmondásokat, a bíróság nem mellőzhette volna az új szakértő kirendelését vagy a szakértő személyes meghallgatását. A bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdése rendelkezésébe ütközően a szakvélemény ellentmondásait nem oldotta fel, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Kiemelte a felperes, hogy nem csupán a rész-egészségkárosodások értékelése, de egyes egészségkárosodások megléte tekintetében is jelentős eltérések vannak az első- és a másodfokú közigazgatási eljárásban, valamint a bírósági eljárásában beszerzett orvosi vélemények között, mely ellentmondások szintén nem kerültek feloldásra. Előadta a felperes, hogy 2010. évben a szakértő a residualis schizoprenia, a recurrens depressió, a schizoid személyiségzavar és a pánikzavar diagnózisok alapján pszichés részkárosodásként 40%-ot állapított meg, a 2013. október 29. napján kelt ambuláns kezelőlap szerint a pszichopatológiai tünetek felerősödtek, amelyek arra utalnak, hogy pszichés állapotában rosszabbodás és nem javulás következett be. Ugyanakkor a bíróság által kirendelt szakértő a pszichés megbetegedés rész-egészségkárosodási mértékét 5%-ban jelölte meg. Ez az ellentmondás sem került feloldásra, a tényleges állapota csak másik szakértővel lett volna megállapítható.

Hivatkozott a felperes a 2013. november 12. napján kelt (kereseti kérelméhez csatolt) ambuláns lapra, amely a mozgásszervi állapota rosszabbodását írja le, amely szerint "az eltelt időszakban mozgásszervi statusa romlott, a kezelések ellenére panaszai fokozódtak, tekintettel a meglévő statusra, állapotát kialakultnak tekintjük, végleges".

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.