BH 2002.1.1 A bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó bűnsegédi magatartás mellett magában foglal olyan rábírás jellegű magatartást is, amely az ott foglalkoztatott prostituáltaknak a betérő vendégekkel anyagi ellenszolgáltatás fejében történő közösülésére, illetőleg fajtalankodására vonatkozik; ezért a szóban forgó bűncselekménnyel a specialitás folytán alaki bűnhalmazatban a kerítés bűntette nem állapítható meg, minthogy ez ugyanannak a magatartásnak a kétszeres büntetőjogi értékelését eredményezné [Btk. 12. § (1) bek., 205. § (2) bek., 207. § (2) bek.].

A városi bíróság a 2000. június 13-án kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, 3 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett kerítés bűntettében, és 5 rendbeli folytatólagosan, fenyegetéssel elkövetett kerítés bűntettében állapította meg, és ezért - halmazati büntetésül - 6 évi börtönbüntetésre, 7 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bíróság az I. r. vádlottat a további 2 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett kerítés bűntette és a folytatólagosan, erőszakkal elkövetett kerítés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, valamint erőszakkal elkövetett kerítés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 3 évi börtönbüntetésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A VI. r. vádlott bűnösségét társtettesként 3 rendbeli aljas célból elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, valamint - a városi bíróság végzésében alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése folytán - további magánlaksértés vétségében állapította meg, ezért a VI. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott nős családi állapotú, két kiskorú gyermeke van, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, korábban vállalkozóként tüzelőanyag-kereskedőként dolgozott. Vagyona egy családi ház 50%-os tulajdoni hányada és két gépkocsi.

Büntetve volt 2000. január 7-én kiskorút foglalkoztató bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül a közügyektől 4 évi eltiltásra, valamint 600 000 forint pénzmellékbüntetésre. Jelenleg ezt a büntetését tölti.

A II. r. vádlott nőtlen családi állapotú, kiskorú gyermeke nincs, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, büntetve volt. A megyei bíróság az 1998. január 15-én jogerőre emelkedett ítéletével halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottal szemben a fenti szabadságvesztés büntetést 1999. május 3-án vették foganatba, a büntetését teljesen kitöltötte 1999. szeptember 4-én.

A VI. r. vádlott nőtlen családi állapotú, egy kiskorú gyermeke van, iskolai végzettsége 8 általános iskola, szakképzettséggel nem rendelkezik, jelenleg szabadságvesztés büntetését tölti, foglalkozása, jövedelme nincs. Büntetve kilenc esetben volt, legutóbb a városi bíróság az 1999. július 13-án jogerős határozatával lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 10 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A VI. r. vádlott jelenleg ezt a szabadságvesztés büntetését tölti.

Az I. r. vádlott korábban tüzelőanyag-kereskedéssel, valamint fuvarozással foglalkozott. Az I. r. vádlott az 1997. évben megvásárolt egy ingatlant a fia javára. Figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott a foglalkozásából adódóan kedvezményes áron jutott építőanyaghoz, így erre az építési telekre 1997. év végére felépítette az M. elnevezésű szórakozóhelyet Ez az épület kb. 400 m2-es alapterületű, 6 szobából, konyha, éttermi, nappali helyiségekből, valamint bárból és mellékhelyiségekből áll.

Noha ez az ingatlan az I. r. vádlott fiának a tulajdona, az I. r. vádlott nem lakott, és nem is tartózkodott ebben az épületben, de azt az I. r. vádlott tartotta fenn.

Az M. bárt az I. r. vádlott üzemeltette, azonban - mivel vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatt - az I. r. vádlott nem a saját neve alatt üzemeltette a szórakozóhelyet, hanem az ott táncosnői alkalmazásban levő, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. vádlottat bízta meg ezzel.

A II. r. vádlott vendégként több alkalommal megfordult az M. bárban, így megismerte az I. r. vádlottat, akinek a felkérésére a bárban rendfenntartói feladatot is ellátott.

Az V. r. és a VI. r. vádlottak 1998. november 14-én az V. r. vádlott tulajdonában levő személygépkocsival elindultak azzal a céllal, hogy különböző helyekről az út szélén kint álló prostituáltakat elvisznek, és szórakozóhelyen eladnak. A VI. r. vádlott ezt követően az országúton prostituáltként dolgozó H. B.-t a gépkocsiba bekényszerítette, és azzal ezt követően az V. r. vádlott elindult. H. B.-t e vádlottak az M. bárba vitték, ahol őt az V. r. vádlott az I. r. vádlottnak mintegy 80 000 forint készpénzért "eladta". A kapott pénzen ezt követően az V. r. és VI. r. vádlottak megosztoztak.

Az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottak ekkor az úton prostituáltként dolgozó Ö. T.-t kényszerítették be a gépjárműbe olyképpen, hogy a VI. r. és a VII. r. vádlottak a gépkocsiból kiugrottak, Ö. T.-t a személygépkocsiba betuszkolták, majd pedig azzal az V. r. vádlott elindult. Ö. T.-t az I. r. vádlottnak az V. r. vádlott adta el mintegy 60 000 forint készpénzért. A kapott pénzen ezt követően e vádlottak megosztoztak.

Ugyanezek a vádlottak 1998. december 29-én az út mentén prostituáltként dolgozó D. N.-t a fent írt módon bekényszerítették az V. r. vádlott személygépkocsijába, majd ezt követően őt is az M. bárba vitték, ahol az V. r. vádlott az I. r. vádlott részére 60 000 forint vételárért eladta. A kapott pénzen ezt követően e vádlottak ismét megosztoztak.

Az M. bárban dolgozó nők közül így H. B., Ö. T. és D. N. voltak azok, akik e bárba akaratuk ellenére kerültek be olyképpen, hogy őket mintegy elrabolva szállították a bárba.

A többi lány az M. bárba úgy került, hogy az egyik újságban hirdetés szerepelt, mely szerint táncoslányokat keresnek a bárba, így a lányok nagyobb része erre a hirdetésre jelentkezett.

Ilyen hirdetés alapján került a bárba további nyolc leány, akiknek a munkáltatója ténylegesen az I. r. vádlott volt.

A bárban alkalmazott lányok munkája - szerződés szerint - táncoslányi munka volt, azaz a színpadon kellett táncolniuk a vendégek szórakoztatására, bugyiban és melltartóban.

A bárban dolgozó táncosnők már jelentkezésük idején tisztában voltak azzal, hogy feltehetően nem csupán táncolniuk, hanem a vendégekkel szexuális kapcsolatot is kell létesíteni, és ezt elfogadva jelentkeztek. Az I. r. vádlott ezt olyképpen magyarázta el a táncoslányoknak, hogy miután a színpadon a táncolást befejezték, oda kell menniük az egyes vendégekhez, és fel kell ajánlaniuk a szexuális szolgáltatást. Az I. r. vádlott az erre vonatkozó tarifát is megszabta, nevezetesen úgy, hogy fél órára mintegy 5-6000 forint, míg 1 órára 10 000 forint a szexuális szolgáltatás, melyben a közösülés és a fajtalankodás egyaránt benne szerepel.