A Pécsi Ítélőtábla Bf.18/2016/4. számú határozata terrorcselekmény bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 314. §, 316. §, 338. §] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Makai Lajos

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék B.29/2016/3., *Pécsi Ítélőtábla Bf.18/2016/4.* (ÍH 2016.94)

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.18/2016/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2016. évi július hó 13. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a terrorcselekmény bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 7.B.29/2016/3. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

· a vádlott terhére rótt cselekményt közveszéllyel fenyegetés bűntettének minősíti (Btk.338.§ (1) bekezdés);

·

· a kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 15.000 (tizenötezer) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s

A Pécsi Törvényszék a 2016. évi február hó 2. napján bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyaláson hozott ítéletében a vádlott at a Btk.316.§-ában meghatározott terrorcselekmény bűntette miatt 2 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe a 2016. évi január hó 5. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, a bűnjelként lefoglalt telefont elkobozta, a 2 db papír kísérőjegyzéket és 2 db CD lemezt az iratok mellékleteként rendelte kezelni, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosbításért, hosszabb tartamú, a középmértéket elérő vagy azt legalább megközelítő büntetés kiszabása érdekében, a vádlott és védője enyhítés céljából jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, továbbá állapítsa meg, hogy azt a Btk.37.§ (3) bekezdés ac) pontja alapján fegyházban kell végrehajtani.

A vádlott védője a nyilvános ülésen jogorvoslati kérelmének irányát részben módosítva elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a terhére rótt cselekménynek közveszéllyel fenyegetés bűntettekénti minősítését és a büntetés enyhítése mellett a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

A másodfokú bíróság a súlyosbítás végett bejelentett fellebbezést nem találta megalapozottnak, az eltérő minősítés megállapítására és a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelmet azonban igen.

A kölcsönösen bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan és teljes, azonban azt a másodfokú bíróság a vádlott erkölcsi bizonyítványának tartalma alapján a Be.352.§ (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel azzal egészíti ki, hogy a vádlottat a Szigetvári Járásbíróság a 2016. évi április hó 18. napján jogerőre emelkedett 3.Fk.12/2015/24. számú ítéletével 3 rb. lopás vétsége, és a Siklósi Járásbíróság 2.Fk.133/2015. számú ügyében alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése folytán további 3 rb. szeméremsértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 120 óra közérdekű munkára ítélte.

A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt kiegészítéssel megalapozottá vált, az a Be.352.§ (2) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A vádlott már a nyomozás során is részletes, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, mely beismerő vallomását a bíróság előtt is fenntartotta. A vádlott vallomásain, tanú1 és tanú2 tanúk vallomásán túlmenően bizonyítékul szolgált a vádlott vizsgálata során keletkezett szakértői vélemény, valamint az okirati bizonyítékok.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a vádlott beismerő vallomását elfogadva állapította meg a tényállást, melyet a rendelkezésre álló fentebb felsorolt bizonyítékok, így különösen a hangfelvételek tartalma is egyértelműen alátámasztott.

E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Ezért a felmentést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett.

A cselekmény minősítése azonban nem felelt meg a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak.