BH 2004.7.272 I. Az óvadék elfogadása a törvénynél fogva kizárt, ha a bíróság az előzetes letartóztatást azért rendeli el vagy tartja fenn, mert az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani [Be. 129. § (2) bek. b) pont, 147. § (1) bek., 327. § (2) bek.].

II. Az óvadék elfogadására irányuló törvényben kizárt indítványt az elsőfokú bíróság ülés tartása, illetve az érintettek meghallgatása nélkül elutasítja - A másodfokú eljárásban a bíróság az ilyen indítványt tanácsülésen utasítja el [Be. 147. § (3) bek., 360. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 13 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. Az elsőfokú bíróság az ezt követően hozott végzésével az 1973. évi I. törvény 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel fenntartotta a vádlott előzetes letartóztatását.

A bűnügy másodfokú elbírálása az ítélőtáblán van folyamatban. A vádlott védője óvadék elfogadása ellenében indítványozta a vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését és a szabadlábra helyezését.

A fellebbviteli főügyészség a védői indítvány elutasítását indítványozta arra való figyelemmel, hogy a Be. 327. §-a (2) bekezdésében írt kényszerintézkedési ok az eljárás jelenlegi szakaszában is fennáll, ezért a vádlott szabadlábra helyezése, illetve a másodfokú eljárásban az óvadék elfogadása a törvénynél fogva kizárt.

Az ítélőtábla a 2003. december 3. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az előzetes letartóztatás megszüntetése és a vádlott szabadábra helyezése érdekében előterjesztett indítványt elutasította. A végzésben kifejtette, hogy az óvadék letételét nem tartja a törvényben kizártnak, de az óvadék letételének lehetőségét érdemben vizsgálva arra nem látott lehetőséget. Kifejtette, hogy a Be. 327. §-ának (2) bekezdésében írt előzetes letartóztatási ok "tartalmában egyenértékű az eljárás nyomozati és az elsőfokú bírósági eljárásban felhívott óvadék elfogadását megalapozó Be. 129. § (2) bekezdése b) pontjával."

A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést. A fellebbezésben kifogásolta, hogy az ítélőtábla ülés tartása helyett tanácsülésen járt el, és az ítélőtábla új eljárásra utasítását kérte.

A Legfőbb Ügyészég átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta, azt érdemben helytállónak tartva. A tanácsülésen történő eljárással kapcsolatban azt fejtette ki, hogy az "legfeljebb relatív eljárási szabálysértést képezhet".