A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20684/2018/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 164. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 357. §, 359. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek jogi képviselőjének neve, címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II. rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) II. rendű és kiskorú III.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) III. rendű felpereseknek, alperes jogi képviselőjének neve jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. február 28. napján kelt 20.P.22.573/2012/134. számú ítélete ellen a felperes által 139. szám alatt, míg az alperes által 137. és 141. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alperes marasztalását az I. rendű felperes javára 8.460.514 (nyolcmillió-négyszázhatvanezer-ötszáztizennégy) forintra és ebből

4.800.000 (négymillió-nyolcszázezer) forint után 2011. július 28. napjától,

64.113 (hatvannégyezer-száztizenhárom) forint után 2011. augusztus 16. napjától,

17.333.(tizenhétezer-háromszázharminchárom) forint után 2011. szeptember 28. napjától,

117.040 (száztizenhétezer-negyven) forint után 2011. október 14. napjától,

138.320 (százharmincnyolcezer-háromszázhúsz) forint után 2011. november 7. napjától,

138.667 (százharmincnyolcezer-hatszázhatvanhét) forint után 2012. február 2. napjától,

221.200 (kétszázhuszonegyezer-kétszáz) forint után 2012. február 6. napjától,

3.200 (háromezer-kétszáz) forint után 2012. május 17. napjától,

322.400 (háromszázhuszonkétezer-négyszáz) forint után 2012. augusztus 19. napjától,

168.000 (százhatvannyolcezer) forint után 2012. szeptember 26. napjától,

191.388 (százkilencvenegyezer-háromszáznyolcvannyolc) forint után 2013. május 31. napjától,

2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, 2013. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatára;

222.600 (kétszázhuszonkétezer-hatszáz) forint után 2013. július 28. napjától,

521.333 (ötszázhuszonegyezer-háromszázharminchárom) forint után 2013. október 4. napjától,

505.920 (ötszázötezer-kilencszázhúsz) forint után 2015. február 8. napjától,

255.200 (kétszázötvenötezer-kétszáz) forint után 2016. július 22. napjától,

338.000 (háromszázharmincnyolcezer) forint után 2017. február 1. napjától,

436.800 (négyszázharminchatezer-nyolcszáz) forint után 2017. július 1. napjától,

a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatára;

a 2018. március 10. napjától esedékes havi járadék összegét 44.200 (negyvennégyezer-kétszáz) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kimondja, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi az alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 214.400 (kétszáztizennégyezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket, míg a további le nem rótt 412.200 (négyszáztizenkétezer-kétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes 2011. július 28. napján idegen hibás közlekedési balesetet szenvedett el, melyből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben, gépjármű kötelező felelősségbiztosításra alapítottan. A II. rendű felperes az I. rendű felperes házastársa, míg a III. rendű felperes az I. és II. rendű felperes gyermeke. A II. rendű és a III. rendű felperes is gépjármű kötelező felelősségbiztosításra alapítottan az I. rendű felperes balesetéből eredően őket ért károk megfizetésére kérték az alperest kötelezni.

Az alperes a helytállási kötelezettségét, térítési kötelezettségének jogalapját nem, azonban annak összegszerűségét, az egyes kártételeket vitatta.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg az I. rendű felperesnek 11.056.217 forint tőkét, ezen összegből 3.000.000 forint után 2011. július 28. napjától, 47.262 forint után 2011. szeptember 27. napjától, 17.442 forint után 2011. október 21. napjától, 194.940 forint után 2011. december 2. napjától, 120.377 forint után 2012. február 8. napjától, 85.965 forint után 2012. április 15. napjától, 872.100 forint után 2013. május 1. napjától, 64.113 forint után 2011. augusztus 16. napjától, 17.333 forint után 2011. szeptember 28. napjától, 117.040 forint után 2011. október 14. napjától, 138.667 forint után 2012. február 2-től, 3.200 forint után 2012. május 17. napjától, 168.000 forint után 2012. szeptember 26. napjától, 5.700 forint után 2011. október 1. napjától, 65.000 forint után 2012. február 9. napjától, valamint 191.388 forint után 2013. május 31. napjától, 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, míg 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 918.000 forint után 2015. február 8. napjától, 463.500 forint 2016. július 22. napjától, 526.500 forint után 2017. május 18. napjától, 2.787.900 forint után 2014. augusztus 28. napjától, 646.000 forint után 2015. február 4. napjától, míg 605.790 forint után 2017. december 19. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 2018. március 10. napjától havi 127.000 forint járadékot. Kötelezte továbbá az alperest, fizessen meg a II. rendű felperesnek 1.500.000 forintot és 2011. július 28. napjától számított késedelmi kamatait; a III. rendű felperesnek 500.000 forint tőkét és 2011. július 28. napjától számított késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan az I-III. rendű felperesek kerestét elutasította.

A fentieken túl kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 615.000 forint le nem rótt illetéket, és 114.134 forint állam által előlegezett szakértői költséget. A fennmaradó 885.000 forint illeték és 164.242 forint állam által előlegezett szakértői költséget az állam viseli.

Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 132.363 forint perköltséget. Határozott az előzetes végrehajthatóságról.

A kijavított elsőfokú ítélet indokolása szerint az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. § (1) bekezdése, a 2009. évi LXII. törvény 28. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősséget és az alperes térítési kötelezettségét megállapította. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése alapján bírálta el az egyes felperesek vagyoni és nem vagyoni kárigényét. Az I. rendű felperes részére nem vagyoni kárként az alperes 3.200.000 forint térítését meghaladóan további 3.000.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére marasztalt. A II. rendű felperes esetében a férje balesetével okozati összefüggésben bekövetkezett változásokra 1.500.000 forint és késedelmi kamatait ítélte meg nem vagyoni kárként. A III. rendű felperes életkorára, édesapjával való kapcsolatának megváltozására figyelemmel 500.000 forint nem vagyoni kárt látott megállapíthatónak. Az I. rendű felperes által érvényesített vagyoni károk körében az ápolás, gondozás költségét a szakértői vélemény alapján a balesetet követő gyógyintézeti kezelést követően 6 hónapra napi 6 órában, majd napi 2 órában, és 2013. január 25. napjától napi egy órában a szolgáltató Betegellátó Szolgálat óradíjának 75%-a alapul vételével határozta meg. Mindezek alapján 2011. szeptember 14-től 2017. október 6. napjáig bezárólag mindösszesen 3.582.954 forint ápoló, gondozói díjat látott volna megállapíthatónak, azonban a kereset kérelemhez kötöttségre figyelemmel 3.246.086 forint lejárt járadékot állapított meg. 2017. október 7. napjától az ítélet hozataláig eltelt időre is elszámolta a lejárt járadékot, ennek összegét 279.045 forintban állapította meg, míg a jövőre nézve havi 58.500 forintot határozott meg járadékként. A háztartási kisegítői járadéknál megállapította, hogy az I. rendű felperes a balesetéből eredően a ház körüli és a háztartási munkák tekintetében fél évig minden munka tekintetében kisegítőre szorult, majd folyamatosan a nehéz és közepesen nehéz, valamint a könnyű munkáknál is, ami a kezek vízszintes fölé emelését, illetőleg precíziós munkavégzést igényel szintén segítségre szorul. A szolgáltató szakellátó szolgálat árainak 75%-ában tartotta megállapíthatónak az igényt, 2011. július 28. napjától kezdődően napi 1 órában, így 2017. október 6. napjáig mindösszesen az alperes 120.000 forint peren kívüli teljesítésének elszámolásával 2.787.900 forintot állapított meg. 2017. október 7. napjától a járadékot havi 58.500 forintban határozta meg; 2017. október 7-től az ítélet hozataláig elszámolva a lejárt járadék összeget, további 279.045 forintot ítélt meg. A rezsi többletköltség tekintetében megállapította, hogy a balesetet követő egészségi állapota miatt az I. rendű felperes többnyire otthon tartózkodik, így többlet energia felhasználás vált szükségessé. Mérlegeléssel havi 10.000 forintban látta megállapíthatónak a járadékot, így a keresettel egyezően marasztalta az alperest 716.700 forintban és késedelmi kamatokban, továbbá 2017. október 7. napjától az ítélethozatalig eltelt időre 47.700 forintra és a jövőre nézve havi 10.000 forintra. Az I. rendű felperes jövedelemveszteségi járadék követelése körében tényként állapította meg, hogy a balesetet megelőzően havi bruttó 94.000 forint munkabér ellenében dolgozott, a balesetet követően, mivel a balesetet üzemi balesetnek nyilvánították, 100% baleseti táppénzben részesült, majd a táppénzes időszak után 2013. január 25. napján megszűnt a munkaviszonya. Ezt követően 2013. január 23-tól baleseti járadékban, majd 2013. október 1-jétől rokkantsági ellátásban részesül. A korábbi balesetéből munkaképesség csökkenése nem állt fenn, és a felgyógyulása után korábbi életvitelét változatlanul tudta folytatni. A jelen balesetben 50% munkaképesség csökkenést szenvedett el, mely megmaradt munkaképesség csökkenésének hasznosításában az eredeti munkakörében már nem tud dolgozni, a C-kategóriájú jogosítványát elveszítette. A balesetet követően nem keresett munkát, tanfolyamon, átképzésen nem vett részt, munkavállalási lehetőségeinek kihasználása érdekében semmit sem tett. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az I. rendű felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A Ptk. 357. § (2) bekezdés alapján a baleset előtti keresetből indult ki, de elfogadta, hogy a jövőben a keresete a minimálbért elérte volna, így az éves minimálbér emeléseket a járadék alapjának meghatározásakor figyelembe vette. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a baleset után megmaradt munkaképesség mértékének megfelelő kereset közötti különbözetre tarthat igényt az I. rendű felperes, amely összegből a társadalombiztosítási ellátások összege levonandó. Arra a megállapításra jutott, hogy a fenti számítás alapján nem állapítható meg, hogy az I. rendű felperesnél jövedelem csökkenés neki fel nem róhatóan következett be, így a folyamatos és lejárt járadék összegzése alapján végül is 191.388 forint és késedelmi kamatai megfizetésére marasztalta az alperest, míg a meghaladó keresetet elutasította. A pertárgyértéket a Pp. 24. § (1) bekezdés, valamint (2) bekezdés a) pontja alapján állapította meg, és a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján kötelezte a feleket a perköltség viselésére.