A Fővárosi Törvényszék M.70434/2021/19. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bek.] Bírók: Csere Jánosné, Fürjes Annamária, Kissné Medve Magdolna

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék M.70434/2021/19.*, Fővárosi Ítélőtábla Mf.31020/2022/8. (ÍH 2022.95)

***********

Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégium

9.M.70434/2021/19.

A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégium

a személyesen eljárt

Felperes1 (cím2) felperesnek,

Dr. Bartuszek Ügyvédi Iroda (cím10) által képviselt

alperes1 (cím1) alperessel szemben

elmaradt munkabér és kártérítési viszontkereset iránti munkaügyi perében meghozta az alábbi:

í t é l e t e t

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 256.793,- (azaz kettőszázötvenhatezer-hétszáz-kilencvenhárom) forintot elmaradt munkabér jogcímen, mely tőkeösszegből 160.584,- (azaz egyszázhatvanezer-ötszáznyolcvannégy) forint után 2018. augusztus 11. napjától és 96.209,- (azaz kilencvenhatezer-kettőszázkilenc) forint után 2018. szeptember 11. napjától a kifizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 485.867,- (azaz négyszáznyolcvanötezer-nyolcszázhatvanhét) forint kártérítést és ezen összegnek 2018. szeptember 06. napjától a kifizetésig számított a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát és 250.000,- (kettőszázötvenezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a NAV külön felhívására fizessen meg 7.705,- (hétezer-hétszázöt) forint eljárási illetéket. A bíróság megállapítja, hogy a felperest illetékfizetési kötelezettség nem terheli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumánál lehet 3 példányban előterjeszteni.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti; erre a fellebbezés kézbesítésekor figyelmeztetni kell.

Tényállás

[1] A felperes 1999. március 01. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél bérszámfejtő munkakörben. Az útiköltség elszámolással kapcsolatos adminisztratív teendőket a felperes végezte úgy, hogy az érintett dolgozóktól összegyűjtötte az elszámoláshoz szükséges menetjegyeket, majd készített egy "Volánbuszjegy elszámolás" nevű dokumentumot, ahol a munkavállalónkként rögzített egy összeget, a végén az összegeket összesítette és ezen 1 dokumentumhoz csatolta az adott időszakra vonatkozóan átvett összes jegyet. A felperes a munkavállalókkal nem írattatta alá azt, hogy átvette tőlük a menetjegyet, illetve azt sem, hogy annak az ellenértékét részükre átadta. Az összesítésen szereplő aláírások a munkavállalók neve mellett nem a munkavállalóktól származtak. A pénztár az összesítő dokumentum alapján a felperes részére az ott feltüntetett összegeket kifizette, amely összeg átvételét a felperes aláírásával igazolta. A felperes azon munkavállalóknak, akik ténylegesen adtak le menetjegyet, a menetjegyek ellenértékét borítékban átadta.

[2] A felperes nem az általa ténylegesen átvett menetjegyek és azok összegei alapján készítette el az elszámolást, az elszámoláson szerepelt olyan munkavállaló is, aki ténylegesen nem számolt el útiköltséget, illetve a leadott menetjegyek darabszáma, és értéke sok esetben az adott munkavállaló neve mellett nem egyezett meg a ténylegesen átadott és hozzátűzött menetjegyekkel. A felperes 2018. január 11. és 2018. július 19. közötti időszakban 498.733,- forint összeget tüntetett fel az általa készített elszámoláson, melyhez nem kapcsolódott menetjegy.

[3] A felperes az általa alkalmazott elszámolás módját maga alakította ki, arra vonatkozóan az alperestől utasítást nem kapott, azt az alperes elfogadta.

[4] A felperes 2018. szeptember 03. napján megjelent munkavégzésre, azonban miután a munkáltatói jogkör gyakorlója és a főkönyvelő szembesítette felperest az általa megvalósított szabálytalanságokkal, a felperes elismerte a szabálytalan pénzfelvétel tényét, majd eltávozott a munkahelyéről, amelyet követően az alperes 2018. szeptember 04. napján kelt felmondási okirat szerint az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 78. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira hivatkozással a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette.

[5] Az alperes a felperes részére az augusztus havi és munkaviszony megszüntetésekor történt elszámolásban szereplő munkabértét nem fizette meg.

[6] A felperes távolléti díja 268.000,- forint volt.

[7] A felperes fizetési meghagyással kívánta érvényesíteni az elmaradt munkabér iránti igényét, mely 14041/Ü/31284/2018. közjegyzői ügyszámon folyamatban volt eljárás ellentmondás folytán perré alakult.

Felperes keresete és a viszontkeresettel szembeni ellenkérelme

[8] A felperes 2018. december 13. napján terjesztette elő kerestet tartalmazó iratát, amelyben kérte, hogy az alperes fizessen meg részére 256.793,- Ft-ot elmaradt munkabér jogcímen, valamint 165.848,- forint tőke összeg után 2018. augusztus 11. napjától és 96.209,- Ft tőke összeg után 2018. szeptember 11. napjától a kifizetésig számított késedelmi kamatát. A felperes a keresetét az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára alapította, mely kimondja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Kamat követelés alapjaként a Ptk. 6:48. § jelölte meg. Állítása szerint az alperes sem a 2018. augusztusban esedékes 165.584,- Ft-ot, sem a 2018. szeptember hónapban esedékes 96.209,- Ft munkabérét nem fizette meg részére. A felperes kérte a perköltsége, továbbá a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült 7.704,- forint költsége megtérítését.

[9] Felperes hivatkozott arra, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát mert táppénzes állományban volt, így a felmondása nem hatályosulhatott, azonban a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben kereseti kérelmet nem terjesztett elő.

[10] A felperes vitatta a viszontkeresetben foglaltakat, annak elutasítását kérte.

[11] Előadta, hogy bérszámfejtőként dolgozott, valamint az utazási költségtérítéssel kapcsolatos adminisztrációt intézte úgy, hogy az érintett dolgozóktól összegyűjtötte a buszjegyeket, majd pedig ezeket továbbította a könyvelés felé. Előadta, hogy a munkavállalóknak alá kellett írni azt, hogy leadták a jegyeket, a felperes összesítette, amikor összegyűjtötte és leadta a könyvelés részére, majd ez alapján a könyvelés elvégezte a számfejtést, majd pedig a számfejtett pénzt a felperes osztotta ki az érintett dolgozók között. Felperes nem vitatta, hogy ő vette át a jegyeket a dolgozóktól, ő gyűjtötte össze, majd pedig a bizonylatolással ő volt az, aki átadta a könyvelés részére.