A Fővárosi Törvényszék Pf.639337/2017/5. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 123. §, 130. §, 157. §, 221. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 214. §, 321. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §] Bírók: Csepinszky Andrea, Klicsuné dr. Sólyom Lívia, Pávlisz Beatrix Hajnalka

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

57.Pf.639.337/2017/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Krizsa Ügyvédi Iroda (fél címe1., ügyintéző: dr. Krizsa Lajos ügyvéd) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek -

a képviselő (képviselő címe eljáró ügyvéd: dr. dr. Szabó István Tamás ügyvéd) által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen -felmondás jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. szeptember 15. napján meghozott 21.P.88.468/2017/9. számú ítélet ellen a felperesek által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy a közjegyző1 közjegyző mellett működő közjegyző2 közjegyzőhelyettes által 2017. május 3. napján .../2017/2. ügyszám alatt kiállított közjegyzői okirat joghatás kiváltására nem alkalmas.

A felpereseket mentesíti az elsőfokú perköltségnek az alperes részére történő megfizetése alól.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű felpereseknek 81.620 azaz Nyolcvanegyezer-hatszázhúsz Ft elsőfokú részperköltséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű felpereseknek 15.810 azaz Tizenötezer-nyolcszáztíz Ft másodfokú részperköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

Az alperes, mint hitelező és a felperesek, mint adósok között 2008. február 26. napján magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára svájci frank alapú elszámolással megnevezésű kölcsönszerződés jött létre. A szerződést ugyanezen a napon közjegyzői okiratba foglalták. Az alperes a 2014. október 22. napján kelt magánokiratban a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, a felmondás hatályosult. Az alperes kérelmére a közjegyző1 közjegyző mellett működő közjegyző2 közjegyzőhelyettes 2017. május 3. napján közjegyzői okiratot készített .../2017/2. számon, és ebben rögzítette, hogy az alperes kérte a felperesek részére a korábbi magánokirati formában történt felmondási nyilatkozat és fizetési felszólítás közjegyzőhelyettessel történő kézbesíttetését is. Ennek érdekében a közjegyzői okirat tartalmazta a 2014. október 22-i magánokirati felmondás szövegét is.

A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés közokiratba történt felmondása jogellenes volt, továbbá joghatás kiváltására alkalmatlan volt a korábban történt magánokiratban tett felmondásra tekintettel. Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest fenntiek tűrésére. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés a 2014. október 22. napján kelt magánokirati formában megtett felmondás folytán megszűnt, a közokiratba foglalt felmondás kiállításával az alperes a már elveszített azon jogosultságait kívánta visszaszerezni, amelyek a közvetlen végrehajtási eljárás előfeltételét biztosítják. Hivatkoztak arra, hogy a megállapítási keresetnek az 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §-ában foglalt együttes jogszabályi feltételei fennállnak, ugyanis joguk van ahhoz, hogy a közjegyző közreműködésével kizárólag a jogszabályi feltételek fennállása esetén indulhasson velük szemben közvetlen végrehajtási eljárás. Végrehajtási záradék kibocsátására nem kerühet sor joghatás kiváltására alkalmatlan felmondás alapján. A keresettel megóvni kívánt jogi érdekük az, hogy az alperes az utóbb közokiratba foglalt, hatálytalan felmondást felhasználva ne indíthasson az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. § (2) bekezdése alapján velük szemben közvetlen végrehajtási eljárást.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja és a Pp. 157. § a) pontja alapján, mert a felperesek nem bizonyították, hogy jogaik alperessel szemben való megóvása szükséges. Érdemben kérte a kereset elutasítását és e körben arra hivatkozott, hogy nem történt ismételt felmondás, a korábbi magánokirati felmondás szövegét foglalták közokiratba, melynek jogszabályi akadálya nem volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 19.050 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában mindenek előtt arra utalt, hogy a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételeinek vizsgálata az ügy érdemére tartozik, ezért a per megszüntetésének nem volt helye. A felperesek által is hivatkozott BH 2015.71 számú döntésben foglaltakkal összhangban megállapította, hogy a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően az adósok jogvédelme indokolja a megállapítási kereset indítását, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes magánokirati formájú, azonnali hatályú felmondása került közjegyzői okiratba foglalásra. Tekintettel arra, hogy e két alperesi nyilatkozat azonos tartalmú, az alperes vonatkozásában összesen egy darab felmondás történt, amely 2017-ben nyert közokirati formát, így a végrehajtási záradék kiállítására és a felperesekkel szembeni közvetlen végrehajtásra is csak ezt követően kerülhet sor. Alaptalannak találta azt a felperesi hivatkozást, miszerint a közjegyző nem volt jogosult az alperesi felmondó nyilatkozat közokiratba foglalására, hiszen nincs olyan rendelkezés az 1991. évi XLI. törvényben (Kjtv.), amely alapján a közjegyzőnek meg kellett volna tagadnia egy, az alperes által korábban tett jognyilatkozattal azonos tartalmú nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalását, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ezt jogellenessé tenné. Mindezek alapján nem tudta megállapítani, hogy egy második felmondásra került volna sor, ahogy azt sem, hogy egy korábbi felmondás megerősítésére került volna sor. Tekintettel arra, hogy mindösszesen egy felmondás volt, aminek közvetlen végrehajthatóvá válásához szükséges joghatást a közjegyzői okiratba foglalás váltotta ki, - a második felmondás hiányában - annak érvénytelenségét sem találta megállapíthatónak. Mellőzte a felperes által indítványozott, a közjegyzőhelyettes tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt, mert attól nem volt olyan eredmény várható, amely a perbeli közokiratok érvényességét megkérdőjelezte volna. A bíróság a közjegyzőhelyettes részéről a jogellenes magatartás megvalósulását sem látta bizonyítottnak. A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.