BH 2019.10.271 A bíróságnak a békéltető testület ajánlásának hatályon kívül helyezése iránti kereset elbírálásakor nem a fogyasztó és a vállalkozás jogvitájában, a fogyasztó kérelmének megalapozottságáról kell döntenie, hanem arról, hogy az ajánlás megfelel-e a jogszabályoknak [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.; 1997. évi CLV. tv. 30. § (2) bek., 34. § (4) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.21033/2017/9., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20958/2017/6., Kúria Pfv.20789/2018/9. (*BH 2019.10.271*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A fogyasztó az alpereshez (Budapesti Békéltető Testület) benyújtott kérelmében előadta, hogy 2016. június 2-án a felperestől egy használt gépjárművet vásárolt, amelynek 2016. július 2-i, szakszervizben végzett általános vizsgálata során azt állapították meg, hogy a motorkomputer sérült, feltehetően tűz volt a motortérben, a hibát szakszerűtlenül hárították el, és a gépjármű használhatatlan. Kérelméhez mellékelte az adásvételi szerződést, a 2016. július 8-án kelt szervizjegyzőkönyvet és hibalistát, a motorkomputerről készült fényképfelvételeket és a javítás számláját.

[2] Az alperes ajánlásában 339 697 forint fogyasztó javára való megfizetésére hívta fel a felperest. Kiemelte, hogy a motorkomputer a rendeltetésszerű használat során csak minimális mértékben veszít a használhatóságából, a csatolt fényképfelvételek szerinti állapotot annak során soha nem veszi fel. A hiba természetéből nem következik, hogy az használati jellegű lenne, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:158. §-a értelmében a felperest terhelte a kimentési kötelezettség a tekintetben, hogy a hiba a gépjármű átadásakor még nem állt fenn. Nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a fogyasztónak a hibát észlelnie kellett volna, a próbaút és az általános állapotfelmérés során ugyanis az nem derült ki, a vásárlást megelőző motordiagnosztikai vizsgálat elvégeztetése pedig a fogyasztótól nem várható el. Az ajánlás indokolása szerint a felperes a fogyasztót a hibáról nem tájékoztatta, és nem ajánlott fel bizonyítást arra, hogy a hiba a teljesítéskor nem állt fenn. Az alperes ezért a fogyasztó által csatolt javítási számlára tekintettel, a Ptk. 6:159. § alapján a fenti összegű költség megfizetésére hívta fel a felperest.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében az alperes ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte. Keresetének jogalapjaként a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 34. § (3) és (4) bekezdéseit jelölte meg, és hivatkozott arra, hogy az ajánlás a Ptk. 6:157-6:159. §-aiba, 6:163. §-ába, valamint az Fgytv. 30. § (2) bekezdésébe és 32. § b) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a fogyasztó a gépjármű hibáját nem bizonyította, az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és hatáskörét túllépve téves megállapításokra jutott. Sérelmezte azt is, hogy az alperes szakvélemény hiányában szakkérdésben foglalt állást, az eljárásban felhozott érveit nem vette figyelembe, és a jogvitát egyoldalúan döntötte el. A kijavítás költségének az alperes által megállapított összegét arra hivatkozással vitatta, hogy a kellékszavatosság terjedelme a használt, nem pedig az új alkatrész értékéhez igazodik.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte. Mindenekelőtt utalt arra, hogy a motorkomputer állított hibájának bizonyítása a Ptk. 6:157. § (1) bekezdése értelmében a fogyasztót terhelte, és csak ezt követően volt vizsgálható, hogy a hiba a teljesítéskor fennállt-e; ez esetben volt alkalmazható a Ptk. 6:158. § (1) bekezdésében foglalt, a fogyasztó javára szóló törvényi vélelem. Ezzel szemben az alperes a hiba bizonyítása nélkül, az említett vélelemből vezette le az alperes kellékszavatossági kötelezettségének fennálltát. Az ajánlás ezért nem felel meg a jogszabályoknak [Ptk. 6:157. § (1) bekezdése; Fgytv. 32. § b) pontja]. Az elsőfokú bíróság rámutatott továbbá arra, hogy a fenti tények megállapítása szakkérdésnek minősült, és az alperesnek az ahhoz szükséges különleges szakértelme hiányzott. A hiba fennállásának bizonyítására a fogyasztó által csatolt számla, fényképfelvételek és a szakszerviz által kiállított okiratok nem voltak alkalmasak. Az alperes a kérelemről megalapozott döntést ezért sem hozhatott, és az ajánlása emiatt sem felel meg a jogszabályoknak. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az ajánlást az Fgytv. 34. § (4) alapján hatályon kívül helyezte.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Utalt arra, hogy a fogyasztó által csatolt számla nem csupán a javítás költségét és a munka elvégzését igazolta, hanem - a meghibásodást is jól ábrázoló fényképfelvételekkel és a szakszerviz feljegyzésével együtt - a hiba fennálltát is. Az, hogy a gépjárműnek a fogyasztó által megjelölt hibája volt, nem szakkérdésnek, hanem ténykérdésnek minősült, ezért a jogvita eldöntéséhez különleges szakértelemre nem volt szükség. Emiatt az alperes a rendelkezésre álló adatok helytálló mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a Ptk. 6:157. § (1) bekezdése értelmében a felperes hibásan teljesített. Helyesen alkalmazta továbbá a Ptk. 6:158. §-a által felállított vélelmet, azzal szemben a felperest terhelte a bizonyítás, de az alperes előtti eljárásban bizonyítékot e körben nem szolgáltatott. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a Ptk. 6:174. § (1) bekezdésére figyelemmel helytállóan ajánlotta a javítás költségeinek az általa meghatározott összegben való megfizetését. Minthogy a felperes az összegszerűséget az alperes előtt nem vonta kétségbe, azt a perben már nem tehette meg. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes az eljárása során az Fgytv. 30. § (2) bekezdésében foglaltakat nem szegte meg, mivel sem a felperest, sem a fogyasztót nem zárta el az álláspontja kifejtésétől és a bizonyítékai csatolásától.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését és 253. § (3) bekezdését, a Ptk. 6:157. § (1) bekezdését, 6:158. §-át és 6:174. § (1) bekezdését, valamint az Fgytv. 30. § (2) bekezdését és 34. § (4) bekezdését jelölte meg. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem az alperes ajánlását bírálta el, hanem a fogyasztóval fennálló jogvitájában döntött. Emellett szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül szakkérdésben foglalt állást, és a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A felperes álláspontja szerint a hiba bizonyítására sem az alperes által csak a másodfokú eljárásban csatolt fényképfelvételek, sem a fogyasztó által megrendelt javításról kiállított számla és az ahhoz tartozó munkalap nem volt alkalmas. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fogyasztó egy használt gépjárművet vásárolt, holott e ténynek nem csupán a hibás teljesítés, hanem a kijavítási költség összege szempontjából is jelentősége volt. Mindemellett a felperes megismételte azt a hivatkozását, hogy a jogi érveit az alperes az eljárása során teljesen figyelmen kívül hagyta, és ezzel a jogvitát egyoldalúan, a tisztességes eljáráshoz való jogát sértő módon döntötte el.