2043/B/1991. AB határozat

a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet 21. §-a, valamint a végrehajtására kiadott 8/1982. (III. 15.) MT rendelet 43. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet 21. §-a, valamint a végrehajtására kiadott 8/1982. (III. 15.) MT rendelet 43, §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és e rendelkezések megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 21. §-a alkotmányellenes. E jogszabályi rendelkezés szerint védett állatfaj egyede kártételének megelőzéséről, illetőleg csökkentéséről az érintett ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója), valamint a vadászatra és halászatra jogosult a rendes gazdálkodás körének megfelelő mértékben köteles gondoskodni. Ha a kártétel ily módon nem előzhető meg, a jogosult kérheti az illetékes természetvédelmi hatóság intézkedését.

Az indítványozó kifogásolta továbbá a támadott tvr. végrehajtására kiadott 8/1982. (III. 15.) MT rendelet 43. §-át, amely arról rendelkezik, hogy a természetvédelmi hatóság a védett állatfaj egyede által okozott károk megelőzése, illetőleg mérséklése érdekében a) engedélyezheti a védett állatfaj egyedének a veszélyeztetett területrészről történő távoltartását meghatározott riasztási módszer alkalmazásával, b) engedélyezheti a túlszaporodott védett állatfaj állományának meghatározott mértékű csökkentését (áttelepítését, gyérítését) is.

Az indítványozó véleménye szerint a védett állatfajok által okozott károk megtérítésének hatályos szabályai ellentétesek az általános kártérítési felelősségnek a Polgári Törvénykönyv 339. § (1) bekezdésében foglalt szabályával, ugyanakkor sértik az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, amely a piacgazdaság, továbbá a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének alkotmányos elveit deklarálja.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

1. A támadott jogszabályi rendelkezéseknek a védett állatfajok egyedei által okozott károk megelőzésével és mérséklésével kapcsolatos szabályai az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincsenek semmiféle értékelhető összefüggésben az Alkotmány hivatkozott tételével, mivel a 9. § arról rendelkezik, hogy Magyarországon a piacgazdaság a különböző tulajdonformák egyenrangúságának alkotmányosan garantált elve alapján működik. Márpedig a sérelmezett rendelkezés a tulajdonformák egyenrangúságát nem érinti, mert a károk megelőzésének, illetőleg csökkentésének kötelezettségét minden érintett tulajdonos tekintetében egyenlő súlyú kötelezettségként írja elő. Amennyiben pedig a kártétel nem előzhető meg, valamennyi tulajdonos - egyenlő jogon - kérheti az illetékes természetvédelmi hatóság intézkedését. A kifogásolt végrehajtási rendelet pedig az erre az esetre megtehető intézkedéseket konkretizálja. A tulajdoni formák egyenlőségéről és azonos oltalmáról szóló alkotmányos szabállyal tehát a sérelmezett rendelkezések nem állnak ellentétben.

2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint abból, hogy a támadott szabályozás a védett állatfajok egyedei által okozott károk megtérítésének kötelezettségéről nem rendelkezik, még nem következik a keletkezett károkért való kártérítési, illetőleg kártalanítási kötelezettség hiánya. A sérelmezett tvr a természetvédelemre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza, ennek keretében rendelkezik a károk megelőzésére, illetőleg csökkentésére vonatkozó kötelezettségekről. Minthogy azonban a kártérítésre, kártelepítésre, illetőleg kártalanításra nézve különös rendelkezéseket nem tartalmaz, ezekre nézve nyilvánvalóan az általános szabályok irányadók. Ennek a kérdésnek az eldöntése azonban a jogalkalmazásra tartozik, s az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esik. A különböző kártérítési igények ugyanis kizárólag rendes bíróság előtt érvényesíthetők.

3. Az Alkotmánybíróság nem vonta vizsgálat alá az indítványnak azt a kifogását sem, hogy a támadott rendelkezés a Polgári Törvénykönyv általános kártérítési szabályával összhangban áll-e. Ahogy azt az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában kifejtette, meghatározott életviszonyoknak azonos jogforrási szinten történő eltérő vagy ellentétes szabályozása, illetőleg látszólagos kollíziója alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamelyik rendelkezésének a sérelmével is együttjár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet. Egyébként az esetleges törvényi kollíziót a jogalkalmazónak kell a jogszabályok értelmezése során feloldania.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az indítványt megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította.

Budapest, 1992. november 9.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék