A Fővárosi Ítélőtábla Bf.182/2018/10. számú határozata emberölés bűntette (emberölés ELŐKÉSZÜLETÉNEK bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 11. §, 92. §, 160. §, 222. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 566. §, 575. §, 590. §, 592. §, 593. §, 598. §, 599. §, 605. §, 606. §, 615. §, 845. §, 849. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila, Németh Nándor

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.45/2017/22., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.182/2018/10.*, Kúria Bhar.744/2019/3. (BH 2020.2.32)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.182/2018/10.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. év április hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés előkészületének bűntette miatt az I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2018. év március hó 26. napján kihirdetett 20.B.45/2017/22. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év börtönre, végrehajtásának próbaidejét 2 (kettő) évre enyhíti.

Megállapítja, hogy 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő 1 (egy) nap szabadságvesztésnek felel meg.

A II. rendű vádlottat az ellene emberölés előkészületének bűntette (Btk. 160. § (3) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy a II. rendű vádlott a kártalanítási igényét a jogerős ítélet kézbesítésétől számított 1 (egy) éven belül érvényesítheti, mely határidő elmulasztása jogvesztő.

Az I. rendű vádlottat 520.468,- (ötszázhúszezer-négyszázhatvannyolc) forint elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezi.

A II. rendű vádlottal szemben megállapított 229.146,- (kétszázhuszonkilencezer-száznegyvenhat) forint bűnügyi költség az államot terheli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 10.000,- (tízezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű vádlott tekintetében van helye fellebbezésnek, melyet az ügyész a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be.

I n d o k o l á s :

A Budapest Környéki Törvényszék - megismételt elsőfokú eljárásban - a 2018. év március hó 26. napján kihirdetett 20.B.45/2017/22. számú ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (3) bekezdés], amiért őt 1 év 6 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtásának elrendelése esetén rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról akként, hogy a büntetés végrehajtása esetén az I. r. vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (3) bekezdés], amiért őt megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjel további sorsáról akként, hogy annak lefoglalását megszüntette, és azt a tulajdonosnak kiadta. A bűnösnek kimondott vádlottakat részben külön-külön, részben pedig egyetemlegesen kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére, míg a bűnügyi költségek egy további részéről megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű és a II. r. vádlott és védője megalapozatlanság miatt, felmentésért jelentett be fellebbezést.

A II. r. vádlott védője a fellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Ennek lényege szerint az elsőfokú bíróság a vádon túlterjeszkedve olyan tényállást állapított meg, amelyre önállóan - vádmódosítás nélkül - nem lett volna törvényes lehetősége. A fellebbezés indokolásában foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a tárgyaláson elhangzott ügyészi perbeszédből kiragadva megállapított egy második eseményt, amely szerint a két vádlott már megvalósította az emberölés előkészülete bűntettének törvényi tényállását. A védő részletesen elemezte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azt összevetette az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tényállással, amelynek eredményeként arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a bűncselekmény elkövetésének megállapítása jogsértő volt. Rámutatott, hogy az előkészület megvalósulásához szükséges felkérésnek komolynak, konkrétnak és közvetlennek kell lennie, azonban az elsőfokú tárgyalás során ilyen bizonyíték nem merült fel, mert még az ügy koronatanúja G.A. sem adott egyértelmű választ ezekre a kérdésekre a vádlottakkal történt szembesítés során. A védő érvelése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mindössze az állapítható meg, hogy a II. r. vádlott az édesanyja általi bűncselekmény elkövetésére történő felhívásnál mindössze jelen volt, azonban önmagában a jelenléte a vád tárgyát képező bűncselekményben a büntetőjogi felelősségét nem alapozza meg. Összességében ezért a II. r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését szorgalmazta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.412/2018/1. számú átiratában a vádlottak és védőik felmentést célzó fellebbezéseit nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen bírálja el. Átiratában kifejtette, hogy a védelmi fellebbezések tartalmára figyelemmel a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján a felülbírálat terjedelme teljeskörű. Rámutatott, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, a II.r. vádlott érdekében a tárgyaláson eseti gondnok volt jelen. A törvényszék által megállapított tényállás az ügyészi álláspont szerint megalapozott, mert az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékokat az elsőfokú bíróság beszerezte, és azokat a logika szabályainak megfelelően mérlegelte. Részletes bizonyítást vett fel a vádlottak elmebeli állapotára is, az eljárásba igazságügyi elmeorvos szakértőt vont be. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, részletesen foglalkozott a bűncselekmény motívumának feltárásával is. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a felmentést célzó fellebbezések valójában a bizonyítékoknak a törvényes és észszerű értékelését támadják, így a másodfokú eljárásban nem vezethetnek eredményre. A megállapított tényállásból a bíróság helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A fellebbviteli főügyészség az átiratában kitért arra is, hogy álláspontja szerint helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a mindenben az anyjától függő, önálló gondolkodásra képtelen a II. r. vádlott magatartása ugyan túlmutat a cselekvőség hiányán, viszont nem éri el az önálló tettesi szintet. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság mindkét vádlott esetében maradéktalanul feltárta a bűnösségi körülményeket, és azokat megfelelően értékelte. Az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés, valamint a II.r. vádlottal szemben alkalmazott intézkedés tettarányos, megfelelően szolgálja a törvényben meghatározott büntetési célokat, ezért a fellebbviteli főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.