BH 2003.7.271 I. Társtettesként valósítják meg a halált okozó testi sértés bűntettét, akik a sértettel való közösülés, illetőleg a sértett elhallgattatása érdekében nagy erővel ütlegelik a sértett fejét és az arcát, akinek a halála traumás sokk és vérbelehelés miatti fulladás folytán következik be [Btk. 20. § (2) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

II. A többek által elkövetett erőszakos közösülés megállapításának a feltétele, hogy valamennyi elkövető tudata kölcsönösen átfogja azt a tényt, miszerint ugyanazzal a sértettel, azonos alkalommal többen fognak közösülni [Btk. 197. § (2) bek. c) pont].

III. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette esetén a társtettesség megállapítása kizárt, valamennyi elkövetőt önálló tettesként kell felelősségre vonni [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 197. § (2) bek. c) pont].

A megyei bíróság a 2001. május 10-én kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés büntettében, és társtettesként, többek által elkövetett erőszakos közösülés büntettében állapította meg.

Ezért az I. r. vádlottat 12 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat pedig 6 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és a védője felmentésért; a II. r. vádlott és a védője pedig elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlottaknak a nemi erkölcs sérelmére megvalósított cselekménye erőszakos közösülés bűntettekénti értékelését, a társtettesi minőség megállapításának mellőzését, az I. r. vádlott bűnösségének további egy rendbeli felbujtóként elkövetett erőszakos közösülés büntettében megállapítását, egyebekben pedig a megyei bíróság ítéletének mindkét vádlott tekintetében történő helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési tárgyaláson az I. r. és a II. r. vádlottak védői - bár fenntartották a felmentésre irányuló fellebbezést - azonban lényegében csupán a kiszabott büntetés enyhítését kérték.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályok szerint, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta, azokat okszerűen, az ésszerűség követelményeinek szem előtt tartásával értékelte. Nem tévedett akkor sem, amikor a megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést.

Az így az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, megalapozott. Következéskép ez a tényállás a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében irányadó a másodfokú eljárásban is. Megjegyzi egyébként a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást a fellebbezési eljárásban fellebbezési támadás nem érte.

A megalapozottan megállapított ítéleti tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és nem tévedett akkor sem, amikor a vádlottaknak a testi épség sérelmére megvalósított cselekményeit társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntetteként értékelte.

A vádlottak ugyanis egymás tevékenységéről tudva, ököllel, közepes és nagy erővel bántalmazták a sértettet, különösen a fejét és arcát. A bántalmazás az I. r. vádlott részéről részben a közösülés érdekében, részben a sértett elhallgattatása érdekében, míg a II. r. vádlott részéről a sértett elhallgattatása érdekében történt.

A vádlottak a magatartásaikkal a sértettnek súlyos, darabos orrcsonttörést, orr-garatűri vérzést okoztak. Az elszenvedett sérülések folytán a sértett agyvizenyőt és nyúltvelő- beékelődést is szenvedett. Alapvetően azonban traumás sokk és a vérbelehelés folytán kialakult fulladás miatt halt meg.

A vádlottak tehát - a tényállásból következően - a sértettet szándékos akarategységben, a testi épségét sértő egyenes szándékkal bántalmazták. Tudatukban felmerült - természetesen józan elkövetőket feltételezve - a sértett súlyos megsérülésének a lehetősége is. A halálos eredmény lehetőségét pedig azért nem látták előre, mert a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztották.

Az előbbiekben kifejtettekből következően a vádlottak a testi épséget sértő cselekményének halált okozó testi sértés bűntetteként értékelése törvényes.

Téves viszont a nemi erkölcs ellen elkövetett cselekmények jogi minősítése.

A Btk. 197. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az erőszakos közösülés bűntettét az követi el, aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerit, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel. A jelzett bűncselekménynek a (2) bekezdés c) pontja szerinti minősített esete akkor valósul meg, ha a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek.

A törvényi szabályozásból következően e minősített eset megállapításának feltétele, hogy az elkövetők egymás tevékenységéről tudva hajtsák végre a cselekményüket. Az elkövetők tudatállapotának tehát át kell fognia azt, hogy többen közösülnek, illetve többen fognak közösülni a sértettel. E tudatállapotnak pedig kölcsönösnek kell lennie, tehát valamennyi elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy a sértettel többen fognak közösülni.

Az elkövetők egyikének cselekménye sem minősíthető többek által elkövetettnek, ha az elsőként közösülő a cselekménye véghezvitelekor még nem tudott a másik elkövető készülő cselekményéről, közösülési szándékáról, jóllehet a második elkövető tudott arról, hogy előzőleg társa már közösült a sértettel. Ilyen esetekben az elkövetők cselekménye a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint csupán az (1) bekezdés szerinti alapesetként minősülhet.

Az adott esetben - a tényállásból következően - az I. r. terhelt, amikor a maga közösülő cselekményét végrehajtotta, még nem tudott arról, hogy a II. r. vádlott is közösülni fog a sértettel. Ennek nem mond ellent az sem, hogy utóbb a II. r. vádlott éppen az ő ráhatására megkísérelt közösülni a sértettel, amely ugyan élettanilag nem, azonban jogilag befejezett közösülés volt.