BH 2004.1.6 I. A pénzintézet vezető tisztségviselői megvalósítják a hűtlen kezelés bűntettét, ha a vagyonkezelésre vonatkozó szabályok sorozatos, súlyos megsértésével biztosítanak hitelt, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a vállalkozó nem rendelkezik megfelelő hitelképességgel; és ezáltal a pénzintézetnek különösen nagy vagyoni hátrányt okoznak [Btk. 319. § (1) és (3) bek. c) pont].

II. A gazdasági társaság vezetője megvalósítja az önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének vétségét, ha a pénzintézet vezetője részére - nagy összegű hitelnyújtás érdekében - egy gépkocsit bocsát a használatára [Btk. 254. § (2) bek.].

A megyei bíróság a 2000. november 6-án meghozott ítéletével az I. r. vádlottat folytatólagosan, társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, és a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által fontosabb ügyben kötelességszegéssel, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte; és ennek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette;

A II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette;

a III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, 2 rb. jelentős értékre - egyik esetben folytatólagosan - elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint önálló intézkedésre jogosult személy folytatólagosan elkövetett megvesztegetésének vétsége miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette; a felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének, valamint folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének vádja alól viszont felmentette;

az V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg;

a VI. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt, valamint a felbujtóként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette;

A VIII. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, valamint vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A tényállás lényege a következő .

1. A III. r. vádlott és az eljárás ideje alatt elhunyt R. G. 1988-ban hitelekből szarvasmarha-tenyésztő telepet létesítettek, a vállalkozásuk azonban olyan rosszul jövedelmezett, hogy a felvett hiteleket csak részben tudták törleszteni. Ezen a helyzeten a vállalkozás hitelből történő nagyarányú bővítésével akartak változtatni, és 1991-ben további hitelekért a bank fiókjához fordultak.

A bankfiók vezetője és főmunkatársa, az I. r. és a II. r. vádlott annak ellenére, hogy tudták: a kérelmezőknek nincs meg a szükséges hitelképességük, a vagyonkeze-lés szabályainak a sorozatos és súlyos megszegésével 69,9 millió forint világbanki hitelhez juttatták őket. Ebből az összegből 23,3 millió forint folyósítása az V. r. vádlott segítségével, annak nevére történt.

A kölcsönszerződések megkötése után, 1991. július 21-én a III. r. és az V. r. vádlott, valamint R. G. kft.-t alapítottak, amely a szarvasmarha-tenyésztést átvette, és a felvett hiteleket átvállalta; a kft. ügyvezetője a III. r. vádlott lett.

A kft. a hiteleket nem fizette vissza, ennek folytán a banknak 69,9 millió forint vagyoni hátránya keletkezett, ebből a kft. felszámolása során 9 millió forint megtérült.

2. A III. r. vádlott a világbanki hitelek kieszközlésére, és a pénzügyekben nyújtott egyéb segítségére tekintettel az I. r. vádlottnak 1992-ben egy gépkocsit adott használatra, ezenkívül 4-5 alkalommal alkalmanként 2-3 kg borjúhúst adott neki.

3. A világbanki hitelekkel egyidőben, 1991 júniusában a III. r. vádlott és R. G. a VIII. r. vádlott közvetítésével az I. Minisztériumhoz is pályázatot nyújtott be a Piaci Intervenciós alapból nyújtható kedvezményes hitelre, és abban a hitel valódi célja helyett - amelyre az alapból hitel nem volt adható - valótlan célt jelöltek meg. Az alap megbízott kezelője, a minisztérium piaci főosztálya a pályázók hitelképességének kellő vizsgálata és kellő biztosítékok nélkül mindkét pályázónak 10-10 millió forint hitelt folyósított.

A szerződés megkötése előtt a VI. r. vádlott tárgyalt a pályázókkal, és a szerződéseket - mint a főosztály vezetőjének helyettese - ő írta alá.

A hitelek visszafizetését a kft. átvállalta, abból azonban 11 800 000 forintot nem fizetett vissza, ennek folytán az alap vagyonában ennyi vagyoni hátrány keletkezett.

4. Az 1991. évet a kft. 61 millió forint veszteséggel zárta. 1992 januárjában a kft. ügyvezetője, a III. r. vádlott

25 millió forint újabb kedvezményes hitelt kért a Piaci Intervenciós Alapból. Az alap kezelője az igénylő hitelképességének a vizsgálatát ismét elmulasztotta, és 25 millió forint hitelt folyósított a kft.-nek.

A hitelt és járulékait - 31 500 000 forintot - a kft. nem fizette vissza.

5. A III. r. vádlott amellett, hogy a kft. ügyvezetője volt, saját vállalkozást is működtetett.

1992 decemberében mint a kft. ügyvezetője a törvényben előírt feltételek betartása nélkül és az ésszerű gazdálkodás szabályait megszegve 118 tehenet és 147 növendéküszőt vásárolt a saját vállalkozásától úgy, hogy azokért a forgalmi értéküknél magasabb árat fizetett ki magának, és ezzel a kft. vagyonában 3 712 000 forint vagyoni hátrányt okozott.

6. A III. r. vádlott az ügyvezetői jogosultságát túllépve 1992. év folyamán a kft. pénzéből részben kamatmentes vagy lejárat nélküli kölcsönöket - összesen 31 123 216 forintot - vett fel a maga számára, és adott két magánvállalkozónak. Az adósok 23 292 873 forintot nem fizettek vissza; a kft. vagyonában ilyen összegű vagyoni hátrány keletkezett.

7. A VIII. r. vádlott a vádbeli időben a minisztériumban dolgozott mint osztályvezető. Szakmai érdeklődésből figyelemmel kísérte, és tanácsaival, összeköttetéseivel segítette a kft. működését. Díjazásban nem részesült, de mivel gyakran utazott le a telepre, a kft.-től gépjárműhasználat címén 1991-ben 150 000 forint költségtérítést kapott, 4-5 alkalommal kapott ezen kívül a III. r. vádlottól 2-3 kg borjúhúst.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlott terhére súlyosításért, az egyik cselekmény téves minősítése miatt; a VI. r. és a VIII. r. vádlottak terhére a felmentésük miatt, elítélésük végett fellebbezett; az I. r., a II. r., a. III. r. és az V. r. vádlottak és védőik felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését az itt felsorolt vádlottakkal szemben fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az anyagi jogi szabályokat megsértve mentette fel a III. r. a VI. r. és a VIII. r. vádlottakat.