A Győri Ítélőtábla Pf.20071/2021/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1996. évi LV. törvény (Vtv.) 27. § (1) bek., 80. § (4) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (1) bek.] Bírók: Szabó Péter, Szalay Róbert, Zámbó Tamás

A határozat elvi tartalma:

Nem felróható az alperesnek, hogy vadászatra jogosult hiányában nem rendelt el korábban hatósági vadászatot.

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.IV.20.071/2021/8.

A Győri Ítélőtábla a Juhász Ügyvédi Iroda (cím17; ügyintéző: dr. Juhász László ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím14) felperesnek a dr. Kósa Mónika Szidónia kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (cím19) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2021. március 22-én meghozott 13.P.20.070/2019/50. számú ítélete ellen a felperes részéről 51. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes az alperesnek tizenöt napon belül köteles megfizetni 100.000,- (százezer) Ft elsőfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására, az abban foglalt módon és időben fizessen meg az államnak 270.150,- (kettőszázhetvenezer-százötven) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000,- (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, s viselje költségeit.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 100.000,- Ft perköltséget, valamint külön felhívásra az államnak 202.164,- Ft le nem rótt illetéket.

[2] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes 2017-ben őstermelőként szántóföldi gazdálkodást folytatott a helység1 külterület helyrajzi szám1, helyrajzi szám2., helyrajzi szám3., helyrajzi szám4, helyrajzi szám5., helyrajzi szám6., és a helyrajzi szám7. helyrajzi számú ingatlanokon, melyek egyben a 11-252650 kódszámú vadászterület részét képezték. A perbeli időszakban a vadászterületet érintően nem volt vadászatra jogosult. Ennek oka az volt, hogy a földtulajdonosok közösségének 6/2016. (VIII. 29.) és 9/2016. (VIII. 29.) számú - a korábban vadászatra jogosult előhaszonbérleti jogának kizárásáról, valamint az új vadászatra jogosulttal (az Egyesület1el) kötendő haszonbérleti szerződésről rendelkező - határozatait a kisebbségben maradt tulajdonosok megtámadták. Az eljárt Tatabányai Járásbíróság 2017. február 16-án kelt 13.P.21.352/2016/14. számú végzésével a határozatok végrehajtását a per jogerős befejezéséig felfüggesztette; ezt a végzést a Tatabányai Törvényszék 2.Pkf.50.125/2017/3. számon meghozott végzésével helybenhagyta.

[3] A felperes az őszi kalászos gabonával vetett földterületeken 2017. április végén, május elején észlelt először intenzív vadmozgást, és vadkárt. A települési jegyzőnél bejelentést tett, és kérte a szükséges intézkedések megtételét. A jegyző 2017. május 11-én megkereste a Alperes1 helység2 Járási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztály Földművelésügyi Osztályát, s kérte tájékoztatását annak kapcsán, a vadkárral érintett földterületeken ki köteles a vadkár miatt eljárni, továbbá az ezzel kapcsolatos eljárásban kit kell értesíteni. Az alperes tisztviselője telefonon válaszolt, hogy jelenleg nincs vadászatra jogosult.

[4] Az alperes a tájegységi fővadásszal 2017. július 19-én tartott helyszíni szemlét az érintett földrészleteken.

[5] A felperes 2017. augusztus 28-án nyújtott be a jegyzőnél vadkárbecslési eljárást megindító kérelmet. A földtulajdonosok képviselője, a cég1 2017. július 20-án kelt, s 2017. július 26-án érkezett bejelentése alapján az alperes, mint vadászati hatóság 2017. augusztus 30-án meghozott KE-06/FMO/140-2/2017. számú határozatával a 2017. szeptember 1-je és a 2017. október 31-e közötti időszakra hatósági vadászatot rendelt el.

[6] A határozat meghozatala előtt az alperes intézkedett a hivatásos vadászok, mint szakszemélyzet felkutatásáról, egyeztetést folytatott a kérelmezővel, továbbá konzultált a Földművelésügyi Minisztérium Vadgazdálkodási Tájegységi Főosztály főosztályvezető-helyettesével. Intézkedett a balesetvédelmi oktatás megtartásáról, a vadászat helyi szabályainak ismertetéséről. A határozat kijelölte az elejthető vadfajokat, az elejtés módját és eszközeit, a hatósági vadászat elszámolásának rendjét, a szakirányító személyét. A határozat indokolása tartalmazta az elrendelés előzményeit; ennek kapcsán utalt arra, hogy a földhasználók lőfegyver használata nélküli kármegelőzési tevékenysége (vadriasztó, kémiai szerek, villanypásztor, hanghatáson alapuló eszközök) már nem elégséges. A határozat szerint a helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy a bejelentésben szereplő területeken jelentős a vadkár.

[7] A felperes 2017. augusztus 28-án nyújtott be a jegyzőhöz vadkárbecslési eljárást megindító kérelmet.

[8] A települési jegyző 2017. szeptember 1-jén elektronikus úton kért tájékoztatást az alperestől a vadászatra jogosult személyét érintően. Levele mellékleteként csatolta a vadkárbecslési eljárások megindításáról szóló végzéseket.

[9] A felperes kereseti kérelmében - miután 2018. május 16-ai kártérítési igénybejelentése eredményre nem vezetett - arra kérte a törvényszéket, hogy közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén kötelezze az alperest 3.376.896,- Ft, s ennek 2017. szeptember 4-étől a kifizetés napjáig terjedő időre járó kamata megfizetésére. Keresete jogalapjaként a Ptk. 6:518. §-át, 6:520. §-át, 6:527. §-át, továbbá 6:548. § (1) és (2) bekezdéseit jelölte meg. Kiemelte, hogy az alperes 2017. február végétől, március elejétől a vadkár mérséklése céljából hónapokig nem intézkedett, a hatósági vadászatot elrendelő határozatát késedelmesen hozta meg, annak ellenére, hogy 2017. május 11-én már vadkár bekövetkezéséről is tudott. Hangsúlyozta, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 27. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai a vadászati hatóság számára törvényi kötelezettségként írják elő a szükséges intézkedések megtételét akkor is, ha a vadászati jog gyakorlása kapcsán támad zavar. Tudatában volt azoknak a jogi és szakmai ismereteknek, amelyek annak felismeréséhez voltak szükségesek, hogy a vadászterületen vadászat hiányában milyen folyamatok indulhatnak meg, ezeknek milyen következményei lehetnek, illetve e következmények miként előzhetők meg. Az alperes szerinte előre látta, s szakmai ismeretei alapján látnia is kellett magatartásának következményeit.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte; azt jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. Álláspontja szerint téves a felperesnek az az érvelése, hogy amennyiben a vadászati jog hasznosítása, illetve gyakorlása kapcsán zavar keletkezik, úgy intézkednie kell. A Vtv. 27. § (1) bekezdése a földtulajdonosok, illetve a vadászatra jogosult kötelezettségszegése, vagy mulasztása esetére írja elő hatósági vadászat elrendelését, s a Vtv. 80. § (1) bekezdése alapján sem intézkedhet hivatalból. A vadászterület tulajdonosi közösségének közös képviselője csak 2017. július 26-án érkezett levelében kérte, hogy intézkedjen szervezett vadkárelhárító vadászat iránt; korábban ilyen kérelem nem érkezett. A hatósági vadászat kérelmezése és elrendelése között csak mintegy egy hónap telt el. Mindemellett a felperes arra utalt, hogy 2017. április végén, május elején észlelt először fokozott vadmozgást, és a fejlődő gabonakultúrában okozott vadkárt, kárigényét azonban a kár bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított tizenöt napon belül nem terjesztette elő.