A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.94/2008/9. számú határozata személyes adattal visszaélés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 177. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 331. §, 351. §, 386. §, 387. §, 393. §, 398. §] Bírók: Kiss Sándor, Mató Ágnes, Tóth Éva

Fővárosi Ítélőtábla,

mint harmadfokú bíróság

1.Bhar.94/2008/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2008. év december hó 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A személyes adattal visszaélés vétsége miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 25.Bf.XI.10874/2006/3. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlott tekintetében megváltoztatja és az I. r. vádlottat, mint tettest, a II. r. vádlottat, mint felbujtót az ellenük személyes adattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

I n d o k o l á s:

A Budai Központi Kerületi Bíróság 10.B.XI.1066/2005/22. számú, 2006. szeptember hó 25. napján kihirdetett ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat - utóbbit felbujtóként - az ellenük személyes adattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, mert a bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulásához szükséges eredmény, mások érdekeinek jelentős sérelme - amely törvényi tényállási elem - nem következett be.

Az első fokon eljárt ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezést jelentett be.

A Fővárosi Főügyészség a másodfokú bíróságnak tett indítványában a Btk. 177. § (1) bekezdése szerinti magántitok megsértése vétségére módosította a megvalósult bűncselekmény jogi minősítését.

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 25.Bf.XI.10874/2006/3. számú, 2008. január 22. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottak bűnösségét - egyezően az ügyészi indítvánnyal - magántitok megsértésének a vétségében - II. r. vádlottét, mint felbujtót - megállapította, ezért mindkét vádlottat megrovásban részesítette.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt, a kézbesített ítélet ellen pedig nem jelentett be fellebbezést. Ellenben a vádlottak és védőik felmentés végett, a bűnösség téves megállapítása miatt fellebbezéssel éltek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.226/2008. számú átiratában a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, egyben észrevételezte a meghallgatott tanúk törvényes figyelmeztetésének hiányosságait és hibáit, ezért azok kirekesztését indítványozta a bizonyítékok sorából.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság által a Be. 393. §-a alapján megtartott nyilvános ülésen az I. r. védő - egyezően írásbeli fellebbezésének tartalmával - I. r. vádlott felmentését indítványozta, mivel a II. r. vádlott és a sértett szoros érzelmi és gazdasági kapcsolata miatt a vád tárgyát képező telefonbeszélgetés ténye nem lehetett a sértett magántitka. A II. r. vádlott védője hivatkozva a védence által írásban benyújtott fellebbezési indokokra és a csatolt mellékletekre kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet helyes, a másodfokú ítéletben a vádlottak terhére megállapított magántitoksértés nem valósult meg, mivel nem kizárólag a sértett magántitka volt a tanúval való telefonkapcsolat, ugyanis az a vádlott és a sértett közös lombikbébi programjához kapcsolódott. Ezért elsődlegesen védence bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítékok hiányában való felmentését indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség nyilvános ülésen részt vett képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A harmadfokú bíróság előtt kifejtett álláspontja értelmében az I. r. vádlott foglalkozásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül a II. r. vádlott számára felfedte, ezért a Fővárosi Bíróság helyesen állapította meg, hogy a magántitok megsértése vétségét megvalósította.

A felmentést célzó védelmi fellebbezések - eltérő indokoknál fogva - alaposak.

A másodfokú bíróság olyan vádlottak bűnösségét állapította meg, akiket az elsőfokú bíróság felmentett, ezért a Be. 386. § (1) bekezdés a./ pontja értelmében a fellebbezési jog és ezzel a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt. Az egyirányú, kizárólag védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság fellebbezéssel sérelmezett ítéletét és a megelőző első- és másodfokú eljárást mindkét vádlott tekintetében a Be. 387. § (1) bekezdése szerint felülbírálta.

Felülbírálata során először az eljárási szabályok betartását, a perrendszerű eljárást vizsgálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során - a jegyzőkönyvekből kitűnően - megsértette a tanúk törvényes figyelmeztetésére vonatkozó eljárási szabályokat. A sértettet terhelti figyelmeztetés mellett tanúként hallgatta ki. A tanút nem figyelmeztette a mentő körülmény elhallgatásának következményeire, annak ellenére, hogy a kihallgatása idején a 2006. július 1-jén életbelépett változások miatt ez már kötelező volt. A további tanúk kihallgatásakor a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezése, és a tanúk lelkiismeretére történő törvényi felhívás elmaradt. Erre figyelemmel a tanúk vallomása nem értékelhető a bizonyítási eljárásban, e bizonyítékok mellőzése vált szükségessé. A bizonyítékok körének csökkenése azonban nem befolyásolja az ítélet tényállásának megalapozottságát, mivel a megállapított tények a vádlottak vallomásai és az okiratai bizonyítékok alapján megállapíthatóak.