A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20184/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23333/2006/32., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20813/2008/5., *Kúria Pfv.20184/2010/7.* (BH 2011.10.282)

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.184/2010/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Simon Tamás ügyvéd által képviseltI.r. és II.r. felpereseknek a dr.Kiss Tibor Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 41.B.P.23.333/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.813/2008/5. számú kiegészített közbenső ítéletével elbírált perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr.Bebesi István ügyvéd által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a felperesek által Pfv.4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. október 6. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest és a beavatkozót, hogy 15 nap alatt fizessenek meg külön-külön a felpereseknek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati illetékeket az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az I. és a II.r. felperes gyermeke, K. F. (korábban III.r. felperes) 2004. október 3-án született az alperes kórházban. Az I.r. felperes terhességét 2004. február 12-én állapították meg, a szülés várható időpontját 2004. szeptember 19. napjában határozták meg. Az I.r. felperes a terhes-gondozáson résztvett, terhessége zavartalan volt. Kezelőorvosa: dr.Cs. G. a 2004. szeptember 20-án elvégzett vizsgálaton zárt méhszájat talált. Az I.r. felperes az orvos tájékoztatásának megfelelően - miután a szülés nyolc napon belül nem indult meg - 2004. szeptember 28-án megjelent az alperes szülészeti osztályán, ahol a felvételét követően napi két szívhangvizsgálatot írtak elő és fájásindító infúziót adtak. Az I.r. felperes erre nem reagált, ezért azt két nap múlva azzal ismételték meg, hogy a szülést legkésőbb október 4-én megindítják. 2004. október 2-án este kezdődtek a fájások, amelyek azonban másnap reggelre gyengültek. Oxytocin adására a fájások újrakezdődtek, majd az oxytocin növelésére került sor, mert az orvosok észlelték, hogy a III.r. felperes hátsó koponyaforgással születik. A III.r. felperes 2004. október 3-án 9 óra 10 perckor született 3800 gramm súllyal és 60 centiméter testhosszal. Érett, túlhordott csecsemő küllemét mutatta, spontán légzése nem volt, ezért a neonatológus intubálta és kézzel lélegeztette. Tíz perc múlva a spontán légzés beindult, a reflexek azonban nem voltak kiválthatóak. A gyermeket inkubátorba helyezték, az idegrendszeri elváltozások miatt 2004. október 3-án 11 órakor a S. Kórházba szállították, ahol az elvégzett sav-bázisvizsgálat súlyos születéskörüli oxigénhiányos állapotot mutatott, amely a máj- és veseműködést is érintette. Az agyi UH vizsgálat alapján mindkét agyféltekére kiterjedő agysorvadást, illetve agykamra tágulatot állapítottak meg. A gyermeket 2004. november 15-étől a B. Gyermekgyógyintézetbe helyezték, ahonnan 2004. november 19-én bocsátották haza. A III.r. felperes 2005. május 18-án légzési elégtelenség következtében meghalt, boncolása nem történt meg.

A felperesek a vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt keresetet terjesztettek elő. A III.r. felperes halála a peres eljárás alatt következett be, erre tekintettel az I. és II.r. felperesek a keresetüket akként pontosították, hogy az I.r. felperes saját jogán 8 millió forint, a II.r. felperes 6 millió forint és a III.r. felperes jogutódaiként személyenként 7,5 millió forint nem vagyoni kártérítés és együttesen 2 millió forint általános vagyoni kártérítés és ezen összegek után a 2004. október 3-ától járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Keresetüket arra alapították, hogy gyermekük egészségkárosodása az alperesnek a terhes-gondozás és a szülésvezetés, majd a neonatológiai ellátás során elkövetett mulasztásaira vezethető vissza. A terminus túllépést követően az alperes nem végezte el az összes szükséges vizsgálatot, elmaradt a naponkénti CTG vizsgálat, így nem dönthetett arról, szükséges-e a flowmetria elvégzése, továbbá nem végezte el az amnioszkópiát sem. Összességében ezáltal az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelően döntsön a szülés módjáról, a korábbi császármetszés esetleges alkalmazásáról. A gyermek születése után nem végeztek sav-bázisvizsgálatot, csak 1 óra 18 perc elteltével vitték speciális egészségügyi centrumba, mindez pedig hozzájárult az állapotromláshoz.

Az alperes és a beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérték. Az alperes állította, hogy az I.r. felperes terhes-gondozását, a szülés vezetését és a III.r. felperes ellátását a legnagyobb gondossággal végezte. A szülés előtti CTG vizsgálat eredménye negatív volt, ami arra utal, hogy az eredmény korábban is csak negatív lehetett volna. Az amnioszkópia és a flowmetria nem volt indokolt, a császármetszésnek indikációja nem volt. Az alperes szerint a kitolási szakasz nem volt hosszú, a hátsó koponyaforgás pedig akkor vált felismerhetővé, amikor a császármetszés már nem volt elvégezhető. A magzatvíz a szülés kezdetén tiszta volt, meconiumos ürülést csak a fej születése után észleltek, ami arra utal, hogy a szülést megelőzően a magzat állapotában romlás nem következett be. Kiemelte továbbá, hogy a III.r. felperes állapota a neonatológiai ellátás során rendeződött és tovább nem romlott.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. A I.r. felperes előadása, dr.Cs. G. és dr.T. É. orvos tanúk vallomása, az orvosi iratok és az írásban és szóban kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján nem tartotta bizonyítottnak, hogy a III.r. felperes oxigénhiányos állapota és ennek következményei okozati összefüggésben állnak az alperes terhére róható egyetlen mulasztással: az I.r. felperesnek a kórházba történt felvételétől a szülés megindításáig eltelt időszakban a CTG naponkénti elvégzésének hiányával. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint közvetlenül a szülés előtt végzett negatív CTG lelet a korábbi időszak negativitását jelenti. Miután a szülés során a magzatvíz elővíz része tiszta volt, a magzat megfelelően mozgott, semmi nem utalt az oxigénhiányos állapotra, ezért a felpereseket nem érte károsodás a szülésmód választása miatt. A hátsó koponyaforgás miatt az alperes helyesen törekedett a szülés mihamarabbi befejezésére. A szakvélemény szerint megállapítható volt, hogy a zárt méhszájra tekintettel korábban az amnioszkópia ellenjavallt volt, a ritkábban végzett CTG, UH, OTT vizsgálat alapján pedig a flowmetria nem volt indokolt. A neonatológus szakértő szakvéleménye szerint a gyermek II. fokozatban túlhordott és 3. stádiumú oxigénhiányos károsodásban szenvedett a születéskor. Nem zárta ki, hogy a gyermek állapota romlott a születést követően, de az alperes orvosa az adott lehetőségek között mindent elvégzett. Ha a sav-bázisvizsgálat elvégzéséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak, akkor is ugyanazt a döntést kellett volna meghozni a gyermek áthelyezéséről. Az áthelyezésig eltelt 1 óra 18 perc pedig nem tekinthető hosszúnak. Az alperest ezért mulasztás a gyermek születését követő eljárása során sem terheli. A légzést rendezte, antibiotikumos kezelést adott és a gyermeket folyamatosan figyelte.