3082/2024. (II. 29.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.282/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselő útján (dr. Cserny András ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a Kúria Pfv.II.21.282/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

[2] 1.1. A megelőző bírósági eljárásban az indítványozó végrehajtást kérőként vett részt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság mint elsőfokú bíróság a 0101-11.Vh.8023/2020/39. számú végzésével a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű kötelezettet fejenként 222 758 800 000 forint pénzbírsággal sújtotta, valamint elrendelte: a bíróság a rendőrség közreműködésével kényszeríti ki, hogy a kötelezettek végrehajtásbeli kötelezettségüknek eleget tegyenek.

[3] A II. rendű, III. rendű és a IV. rendű alperesek fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 47.Pkf.633.016/2022/4. számú végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a végrehajtást kérőnek a végrehajtás további módjának meghatározása és bírság kiszabása iránti kérelmét elutasította.

[4] A másodfokú bíróság végzése ellen az indítványozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pfv.II.21.282/2022/2. számú végzésével visszautasította. A Kúria utalt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 9. §-ára és 224. § (1) bekezdésére, amely szerint a végrehajtási eljárás során hozott bírósági határozatok elleni jogorvoslatokkal összefüggő eljárási kérdésekre - amelyeket a Vht. külön nem szabályoz - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel, és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Pnp.) általános rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kúria utalt a Pp. 407. § (1) bekezdés e) pontjára is, amelynek értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény kizárja, ideértve azt az esetet is, amikor a felülvizsgálatot törvény rendelkezései nem teszik lehetővé. A Kúria hivatkozott arra, hogy a Vht. tételesen meghatározza, hogy a végrehajtási ügyben hozott, másodfokon jogerőre emelkedett végzések közül melyek támadhatók felülvizsgálati kérelemmel: a Vht. 214. §-a csupán a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban, és kizárólag a külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről határozó másodfokon jogerőre emelkedett végzés ellen engedi meg a felülvizsgálati kérelem benyújtását. Ehhez mérten a Kúria megállapította, hogy az adott esetben a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú határozat nem tartozik a jogszabály által meghatározott körbe és mivel a végrehajtási eljárásban a Pnp. előírásai sem biztosítják felülvizsgálati kérelem előterjesztését, ezért felülvizsgálatra nincs lehetőség. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmet a Vht. 9. §-a és 224. § (1) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.

[5] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény B) cikkét, C) cikkét és XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[6] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét azért állította, mert érvelése szerint a felülvizsgálat megengedhetősége vonatkozásában a végrehajtási eljárásban az ügy érdemében hozott végzésekkel kapcsolatban a Pp. 407. §-a kizárólag egyetlen feltételt támaszt: a felülvizsgálatot törvény nem zárja ki. A Kúria végzése ezt a zárt feltételrendszert önkényesen bővítette azzal, hogy a szabályozás logikáját "feje tetejére állítva" a törvény kizáró szabálya helyett a jogszabály felülvizsgálatot lehetővé tevő rendelkezését értékelte a felülvizsgálat megengedhetőségének feltételeként. Az indítványozó szerint a Kúria azt a kérdést, hogy jogszabály - jelen esetben a Vht. vagy a Pnp. - tartalmaz-e felülvizsgálatot megengedő szabályt, nemhogy nem vizsgálhatta volna, hanem ez a kérdés per definitionem fel sem merülhetett volna, hiszen kizáró és nem megengedő rendelkezés meglétét kellett volna vizsgálni. Az indítványozó véleménye szerint az, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította azon okból, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott végzésre a jogszabály nem tartalmaz felülvizsgálatot megengedő rendelkezést, olyan contra constitutionem jogértelmezés, amely a tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmét eredményezi. Ezzel összefüggésben az indítványozó utalt arra is, hogy az ilyen jogértelmezés a bíróságok részéről nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási - tulajdonképpen jogalkotási - tevékenységet jelent. Ebből következően a Kúria végzése a jogalkotó hatáskörének elvonásával a hatalommegosztás elvét egyaránt sérti, így az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésébe is ütközik.

[7] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme körében hivatkozott az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmére is. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzésében nem indokolta meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó jogi normát, azaz a Pp. 407. § (1) bekezdés e) pontját miért nem valós tartalma szerint alkalmazta.

[8] Az indítványozó végül utalt arra is, hogy álláspontja szerint a Kúria contra contitutionem jogértelmezése egyúttal az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság elvének sérelmét is eredményezi.

[9] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[10] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ában meghatározott esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2023. február 14-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2023. április 12-én nyújtotta be, ezért megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben került előterjesztésre.

[11] 2.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[12] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria eljárást befejező döntését támadta, az eljárás folyamán jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A kérelmező a bírósági eljárásban végrehajtást kérőként vett részt, ezért az alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[13] 2.3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon.

[14] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben utal következetes gyakorlatára, amely szerint "a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani" (3206/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [19]; 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [8]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]). Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jelen ügyben nem ebben az összefüggésben állította a jogbiztonság sérelmét, ezért a panasz érdemi vizsgálatának az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem volt helye.

[15] Az indítványozó ezen kívül hivatkozott az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvének sérelmére is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor az Alaptörvény e szabálya sem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ennek vélt sérelmére alkotmányjogi panasz nem alapítható (3062/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [17]-[23]).

[16] 3. Az Abtv. 29. §-a az érdemi vizsgálat feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20], 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[17] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése azáltal sérült, hogy a Kúria jogértelmezése a Pp. 407. § (1) bekezdés e) pontját illetően kirívóan téves és nincs összhangban a jogalkotó céljával. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

[18] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontján alapuló hatásköre annak lehetőségét teremtette meg, hogy a támadott bírói döntést alkotmányossági szempontból felülvizsgálja. Ez magában foglalja azt is, hogy az Alkotmánybíróság egyedi ügyekben felülvizsgálja a bíróság jogértelmezését. Ennek azonban szigorú korlátai vannak.

[19] A felülvizsgálat korlátait mindenekelőtt az jelöli ki, hogy a hatalommegosztás rendszerében a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok feladata (iura novit curia) (3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza ezért, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését - különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg - el kell ismernie (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]).

[20] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben - kivételesen vizsgálja érdemben. A bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája csak akkor merülhet fel, ha a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem veszi figyelembe és az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolja meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó, hatályos jogi normákat miért nem alkalmazza (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]), illetve ha az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési szabályokat a bíróság kifejezetten figyelmen kívül hagyja (23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]). Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy "pusztán az a tény, hogy a bíróság a jogszabály céljának vizsgálata után azzal ellentétes tartalmú döntést hoz, nem eredményez minden esetben és feltétlenül alaptörvény-ellenességet. Egy ilyen követelmény a jogrend működőképességet veszélyeztető rugalmatlanságát idézhetné elő. Maga az Alaptörvény 28. cikke is akként fogalmaz, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját elsősorban kell figyelembe vennie, és nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson" (23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [30]).

[21] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát a contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás csak kivételesen alapozza meg az alaptörvény-ellenességet, mégpedig akkor, ha a contra legem jogalkalmazás egyben alaptörvény-ellenesnek (contra constitutionem) minősül (23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]-[30]).

[22] Az adott esetben a Kúria jogértelmezésének alaptörvény-ellenessége nem merül fel. A Kúria döntését a régóta töretlen gyakorlatának megfelelően megindokolta, kiemelve, hogy a Pp. 407. § (1) bekezdés e) pontja értelmében végrehajtási ügyekben akkor van helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény lehetővé teszi. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó a Kúria jogértelmezésével nem ért egyet, nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességének kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

[23] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §, 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2024. február 13.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.

alkotmánybíró

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/907/2023.