BH 1998.10.496 A kárveszélyviselés tekintetében eltérő jogszabály alkalmazása az ún. pénzügyi lízingszerződés, illetőleg a bérleti szerződés lehetetlenülése esetén [1991. évi XXXIV. tv. 26. § (1)-(3) bek., 29/A. § (3) bek., 1991. évi LXIX. tv. 3. § (1) bek. c) pont, 1995. évi XLVIII. tv. 27. § (3) bek., Ptk. 312. § (1) bek., 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., 376. § (4) bek., 430. §].

Az irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1994. május 26-án 30 db Pajazzó 4000 típusú elektronikus automata ügyességi játékgépnek minősülő berendezésre lízingszerződést kötöttek. A szerződést 1994. október 4-én akként módosították, hogy a korábban 18 hónapban megállapított futamidőt 26 hónapra emelték, ennek megfelelően az I. r. alperes által fizetendő lízingdíjat áfával együtt havi 737.676,-Ft-ban határozták meg, melynek kifizetéséért a II. r. alperes készfizető kezességet vállalt. A gépeket a szállítónál az I. r. alperes választotta ki, a lízingszerződés megkötését követően azokat a felperes megvásárolta, a vételárukat kiegyenlítette, és a berendezéseket az I. r. alperes használatába adta. Az I. r. alperes az első 11 hónapra eső lízingdíjat rendben megfizette.

A szerencsejátékokról szóló 1995. évi XLVIII. tv. 1995. június 30-án lépett hatályba. Az új törvényi szabályozás szerint a lízing tárgyát képező berendezések pénznyerő automatának minősülnek. A törvény 26. §-ának (3) bekezdése szerint pénznyerő automata csak játékkaszinóban vagy kizárólag e célból alapított gazdasági társaság által - játékteremben - üzemeltethető, az I. r. alperes mint egyéni vállalkozó tehát pénznyerő automaták üzemeltetésére nem volt jogosult. A gépek átalakítás nélkül egyébként sem voltak üzemeltethetők. Az I. r. alperesnek a lízing tárgyát képező játékgépek átalakításával kapcsolatban gépenként 153.000,-Ft költsége merült volna fel. A felperes és az I. r. alperes között 1995. július 1. napját követően a gépek átalakításával, illetőleg működtetésével kapcsolatosan nézeteltérés támadt. Az I. r. alperes az 1995. június hónapban, valamint az azt követő időpontban esedékes havi lízingdíjakat nem fizette meg, ezért a felperes - előzetes felszólítást követően - a lízingszerződést 1995. december 17-én azonnali hatállyal felmondta és kérte a játékautomaták visszaszállítását. Az I. r. alperes a berendezéseket nem szállította vissza, ezért a felperes módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket a már lejárt és a szerződés szerint még esedékes, összesen 8.519.454,-Ft lízingdíj, ennek 1995. augusztus 31-től a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamata, valamint a perrel felmerült költségek megfizetésére.

Az I. r. alperes - jogi lehetetlenülésre hivatkozással - a kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes viszontkeresetet is támasztott. Ebben kérte a szerződésnek - a Ptk. 241. §-a alapján - a bíróság által történő módosítását akként, hogy a használati díj összegét gépenként és havonként a bíróság 10.000,-Ft-ban - vagyis 11 hónapra összesen 3.300.000,-Ft-ban - határozza meg, és kötelezze a felperest az ezt meghaladóan általa már kifizetett lízingdíjak megfizetésére. Ez esetben vállalta, hogy a perbeli játékgépeket a felperes részére kiadja. A II. r. alperes a kezességvállalásából eredő kötelezettségét elismerte, ugyanakkor a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes a szerződésből folyó kötelezettségeinek eleget tett, ezért a felperes a szerződés felmondását visszaélésszerűen gyakorolta.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

Az Sz.-i Városi Bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 8.519.454,-Ft tőkét, ennek 1995. augusztus 31-től a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamatát, valamint 681.170,-Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a lízingszerződésben az I. r. alperes valójában a berendezések vételárának részletekben történő megfizetését vállalta. A Ptk. 376. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek megállapodhatnak a vételár meghatározott részletekben történő kifizetésében, a (2) bekezdés szerint viszont az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg, ezért az 1995. július hónapra és az azt követően esedékes lízingdíjak meg nem fizetése miatt a felperes jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondás lehetőségével.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szerződés jogi lehetetlenülése nem következett be a szerencsejáték-törvény módosításával. Az I. r. alperesnek ugyanis lett volna lehetősége olyan gazdasági társaságot létrehozni, amely legálisan működtethette volna a pénznyerő automatákat. Nem fogadta el az I. r. alperes előadását a vonatkozásban sem, hogy a lehetetlenülés azért következett be, mert a felperes az átalakítás költségeit nem vállalta. Álláspontja szerint az üzemeltetéshez szükséges módosításokat az üzemeltetést végző I. r. alperesnek kellett elvégeznie. Csupán utalt rá az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 376. §-ának (4) bekezdése szerint a vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének a veszélyét a tulajdonjog fenntartása esetében is a vevőnek kell viselnie, ezért az alperes akkor is köteles a még fennálló lízingdíjakat kifizetni, ha a gépek a jogszabályváltozás következtében nem üzemeltethetők. Ehhez képest az I. r. alperest mint főadóst, a II. r. alperest pedig mint készfizető kezest marasztalta.

A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 300.000,-Ft, a II. r. alperesnek pedig 611.000,-Ft másodfokú perköltséget. Kifejtette, hogy a perbeli gépek a lízingszerződés megkötése időpontjában ügyességi játékgépeknek minősültek, és mint ilyenek nem tartoztak a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény hatálya alá. Azokat az I. r. alperes korábban, mint egyéni vállalkozó üzemeltethette. A szerencsejáték szervezéséről szóló törvénynek 1995. június 30. napján történt módosulása folytán azonban az I. r. alperes az üzemeltetési jogosultságát elvesztette, emiatt a szerződés jogi okból lehetetlenült [Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése]. A teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, ezért a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megszűnt, a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében tehát a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A felperes ezért - 1995. június 30. napját követően - lízingdíjra a szerződés megszűnése folytán már nem tarthatott igényt. Igényt tarthatna a lízing tárgyát képező gépek kiadására, erre irányuló kereseti kérelem hiányában azonban a megyei bíróság döntést nem hozott.

A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A perbeli jogvita elbírálásánál a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdésében foglaltak nem kerülhetnek alkalmazásra. A jogi lehetetlenülés csak az esetben következhetett volna be,ha az I. r. alperesnek egyáltalán nem lett volna semmiféle lehetősége a törvény módosítását követően a gépek üzemeltetésére. Az I. r. alperesnek azonban az üzemeltetési lehetősége fennmaradt, csupán ki kellett volna alakítani annak a törvényben írt körülményeit, és el kellett volna végeznie a gépek átalakítását.