BH+ 2006.4.159 A halál esetére szóló ajándékozás és az élők közötti, felfüggesztő feltételekkel kötött ajándékozás elhatárolása. [Ptk. 228. §, 579. §, 659. §]

Özv. B.-S. L.-né B. É. felperesi jogelőd és az alperes 1988. augusztus 17-én ajándékozási szerződésként elnevezett szerződést kötöttek. E szerint a felperesi jogelőd - mint ajándékozó - a szerződés mellékletét képező műtárgyjegyzékben felsorolt tárgyakat ajándékul adta a megajándékozottnak. Az ajándékozó által kikötött feltételek szerint az emléktárgyakat a s.-i N. F. Múzeumban kell elhelyezni, nyilvántartásba venni, azoknak együtt kell maradni és kivételes esetben a múzeumi törvény előírásai szerint múzeumi kiállításra használhatók fel. A megajándékozott - jogutódjára is kiterjedően - kötelezettséget vállalt arra, hogy az ajándékozott tárgyakat történeti gyűjteményben elhelyezi, nyilvántartásba vételéről és megőrzéséről a múzeumi törvény és végrehajtási utasítása szerint gondoskodik. A műtárgyak állagáról, szükség esetén azok restaurálásáról gondoskodik és kiállításakor az ajándékozó nevét feltünteti. A szerződés 4. pontja szerint a szerződéssel a múzeumi szervezet a műtárgyakra tulajdonjogot nem szerez, azokat csak használatba veszi át. A tárgyak tulajdonjogát csak az ajándékozó halála után szerzi meg, minden további intézkedés és jogi cselekmény nélkül. Rögzítették a felek továbbá, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. ajándékozásra, valamint letétre vonatkozó rendelkezései az irányadók. A szerződést csak a szerződő felek írták alá.

A szerződés alapján az 1991. október 15-i műtárgy-jegyzék szerint 81 tétel alatt felvett 102 db - zömében ezüst - tárgy került az alperes birtokába, melynek értéke a felek egyező előadása szerint 1 000 000 forint.

A felperesi jogelőd, majd a felperes keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az adott szerződés a Ptk. 659. § (1) bekezdése szerinti halál esetére szóló ajándékozásnak minősül, és az alaki érvénytelenségben szenved, mert a tanúk aláírása hiányzik, ezért az eredeti állapot helyreállítását kérték. Másodlagosan az ajándékozó rászorultsága okából követelték vissza az ajándékot, majd a jogutód az eljárás során e kérelmet nem tartotta fenn.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, védekezése szerint élők közötti ajándékozási szerződést kötöttek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest elsőfokú perköltségben marasztalta és megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint a felek ajándékozási szerződést kötöttek oly módon, hogy a tulajdonjog részjogosítványait felbontották. Az alperes a tulajdonjog egyik elemét, a használati jogot korábban, a szerződés megkötésével megszerezte, míg a másik elem: a rendelkezés joga egy későbbi időpontban a felperesi jogelőd halálával minden további jogi intézkedés nélkül bekövetkezett. Mivel a felek között ajándékozási szerződés jött létre, arra nem vonatkoznak a Ptk. 659. § (1) bekezdése szerint az öröklési szerződésre előírt alakiságok, ezért a szerződés érvényes.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a megállapított tényállással és jogi döntéssel egyetértett. A fellebbezés alapján kiemelte, hogy a jogirodalom és az azon alapuló bírói gyakorlat szerint nem halál esetére szóló ajándékozás az, amely az örökhagyó életében foganatba megy és az sem, amelyben az ajándék átadására vonatkozó kötelezettség az ajándékozó halálának időpontjában jár ugyan le, de az ajándékozás hatályosságának nem feltétele, hogy a megajándékozott az ajándékozót túlélje. A túlélés feltételének ugyanis a szerződésből egyértelműen ki kell tűnnie. Az adott esetben e feltétel a szerződésben nem szerepel, a felek mindössze a tulajdonjog megszerzését kötötték az örökhagyó halálának időpontjához, ezért közöttük ajándékozási szerződés jött létre, amely alaki hibában nem szenved.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezésével keresetének való helytadás iránt.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet az érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, ellentétes a Ptk. 659. § (1) bekezdésében foglaltakkal, és az eljárt bíróságok a szerződést a Ptk. 207. § (1) bekezdésében írtakkal ellentétesen értelmezték.

A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az eset körülményeinek körültekintő vizsgálata alapján megállapítható, hogy a felek a szerződést azzal a feltétellel kötötték, hogy a megajándékozott az ajándékozót "túléli". A szerződésből kétségtelenül kitűnik, hogy az emléktárgyakat az ajándékozó életében csak használatra veszi át a megajándékozott, és a tulajdonszerzés csak az ajándékozó halával következik be. E szerződési kitétel magába foglalja azt a feltételt is, hogy mindez csak akkor következik be, ha a megajándékozott az ajándékozót túléli. Ebből az is következik, hogy ha a megajándékozott az ajándékozó életében jogutód nélkül megszűnik, a tárgyak az ajándékozó birtokába kerültek volna vissza. A szerződő felek valódi akaratát vizsgálva az állapítható meg, hogy az ajándékozó azért kötötte ki, hogy a megajándékozott a tárgyakat életében csak birtokba vehesse, hogy szükség esetén azokat visszaigényelje. Ez pedig azt is jelenti, hogy a túlélés a tulajdonváltozás egyenes feltétele.