BH 2002.1.29 A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A bizonyítási teher szabályai [Ptk. 361. §, Pp. 164. § (1) és (2) bek., 206. § (1) bek., 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes leszállított keresetének - amely 1 462 745 Ft és ennek kamatai megfizetésére irányult - részben helyt adott, és ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 209 990 Ft-ot és ennek kamatát. Tényként állapította meg, hogy az alperes 1995. októberben 600 000 Ft-ot adott kölcsön a felperesnek, aki abból 240 000 Ft-ot adott vissza. A peres felek 1996. tavaszán megállapodtak, hogy a felperes az alperes részére behoz egy faházat Romániából, s ezzel rendezi a még fennálló tartozását. Az alperes a katalógusból egy faházat ki is választott. A felperes 1996. őszén azonban nem szerkezetkész faházat, hanem faárut szállított az alperes f.-i telepére, s a faház felállítását a felperes romániai ismerősei végezték ifj. R. L. segítségével és irányításával. A munkásoknak a szállást, az étkezést és a szerszámokat az alperes biztosította. A felperes a módosított keresetében a faház építéséhez felhasznált faáru ellenértékét 826 000 Ft-ban, míg a 7 ablak ellenértékét 56 000 Ft-ban számította fel, a további kereseti követelése különböző vámköltségből, munkabérből, bonyolítási - ügyintézési költségből, szállítási költségből - összesen 1 822 745 Ft-ból és ennek kamataiból állt.

Az elsőfokú bíróság a faház építéséhez felhasznált faáru mennyiségét és ellenértékét a felperes által csatolt vámáru-nyilatkozattal igazolt faáru mennyiségével szemben a perben beszerzett igazságügyi szakvélemény alapján 28,007 m3-ben s annak ellenértékét 569 990 Ft-ban fogadta el. Megállapította, hogy a faház építéséhez - a felperes által állított és a vámáru-nyilatkozat szerint behozott összesen 3576 db faáruval szemben - 1862 db volt szükséges, ez tette ki a 28,0076 m3-t. A peres felek között írásbeli megállapodás nem volt, így a felperest terhelte a további - a keresetében megjelölt - költségek felmerülésének a bizonyítása. A felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy további faanyagot átadott volna az alperesnek. Nem bizonyította a felperes azt sem, hogy a munkások részére munkabért fizetett, továbbá, hogy szállítási költsége merült fel, az étkeztetésre és szállásra vonatkozó számla is aggályos, mert az építkezés alatt az alperes biztosította a munkások részére a szállást és az étkezést. Nem találta bizonyítottnak a vámköltség és bonyolítási költség, valamint az ügyintézési költség felmerülését sem. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesnek azt az állítását, hogy céljuk egy közös vállalkozás beindítása volt, ennek ellentmond, hogy a felperes a kölcsön egy részét vissza is adta az alperesnek. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság csak a szükséges faanyag 569 990 Ft összege tekintetében találta a felperes keresetét alaposnak, amelybe beszámította az alperes 360 000 Ft kölcsön címén fennálló követelését.

Az ítéletet a felperes és az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság felülbírálta, és azt részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás összegét 163 190 Ft-ra és ennek kamataira leszállította. Ennek megfelelően leszállította az alperest terhelő perköltséget és a kereseti illeték összegét is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, hogy a szakértő helyesen állapította meg a beépített faanyag mennyiségét és értékét. A peres felek között a perbeli jogviszony kapcsán írásbeli megállapodás nem jött létre. Ezért a felperesnek kellett volna bizonyítania [Pp. 164. § (1) bekezdése], hogy közöttük olyan megállapodás jött létre, amelynek értelmében a keresetében felsorolt költségtényezők alperessel szembeni érvényesítésére jogosult. Ezt a felperes nem tudta bizonyítani, ezért a faház anyagának értékén túl (amellyel az alperes jogalap nélkül gazdagodna) semmiféle egyéb követelése jogszerűen nem lehet. Így a romániai utak, ügyintézés, szervezési jutalék és egyéb, ehhez kapcsolódó költségek nem háríthatóak át az alperesre. Ezért a felperes fellebbezését alaptalannak, a további szakértői vizsgálatot szükségtelennek találta. Az alperes fellebbezését annyiban találta alaposnak, hogy a fennmaradó 360 000 Ft követelése után az alperest 1996. március 1-jétől november 24-ig terjedő időre 46 800 Ft késedelmi kamat megilleti. Ezért ezzel az összeggel az alperest terhelő marasztalás összegét a másodfokú bíróság leszállította.

A jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely az elsőfokú és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítására irányult. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az ítéletek megalapozatlanok, mert a bizonyítékokat az eljárt bíróságok nem a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint mérlegelték, nem tulajdonítottak jelentőséget az alperes ellentmondásában foglaltaknak. Ebben az alperes elismerte, hogy az ajtók, ablakok szállítását is a felperes vállalta. Állítása szerint iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szakvélemény megállapításait a felperes sem vitatta, mert a szakvélemény kiegészítését, illetve más szakértő kirendelését kérte. Előadta, hogy az alperessel kötött szóbeli megállapodásban arra vállalt kötelezettséget, hogy szerkezetkész faházat szállít. Valójában a leszállított faanyagból a faházat felépítette, így annak felépítésével kapcsolatos költségének megfizetésére irányuló keresetét az eljárt bíróságok jogszabálysértően utasították el.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. §-a (1) bekezdése szerint mérlegelte, így téves következtetés alapján hozta meg ítéletét.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak az eljárt bíróságok rendelkezésére, azokat a másodfokú bíróság okszerűen mérlegelte-e.