A Fővárosi Törvényszék Pf.637955/2010/5. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 24. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 290. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Szakács Katalin, Trabach Lea, Turbucz Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.88009/2010/5., Fővárosi Törvényszék Pf.637955/2010/4., *Fővárosi Törvényszék Pf.637955/2010/5.*, Kúria Pfv.21408/2011/5. (EH 2012.09.P10)

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

42.Pf..../2010/5.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a Stefáni és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Stefáni Károly, ....) által képviselt

felperes neve (....) felperesnek

a dr. Fekete Zoltán ügyvéd (....) által képviselt

alperes neve (....) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2010. június 22. napján kelt 33.P.88.009/2010/5. számú ítélete ellen a felperes által 6. szám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperest terhelő perköltség összegét 2.306.250 (kétmillió-háromszázhatezer-kétszázötven) Ft-ra leszállítja.

Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását.

Az eljárás illetékét 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) Ft -ban állapítja meg, így a illetékfizetési kötelezettségét 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) Ft-ra mérsékli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította és kötelezte a t, hogy 15 napon belül fizessen meg az nek 3.050.000 Ft perköltséget, valamint kötelezte az , hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 768.750 Ft perköltséget. Az eljárás illetékét 2.250.000 Ft-ban állapította meg és felhívta a t, hogy ezen összeget fizesse meg az államnak külön felhívásra.

Megállapította, hogy az mint hitelező és a ... Kft. mint adós között 2000. október 26. napján közjegyzői okiratban foglalt kölcsönszerződés jött létre. Ebben rögzítették, hogy az mint kölcsönadó a ... Kft. részére 39.000.000 Ft kölcsönt bocsátott rendelkezésre. A felek megegyeztek abban, hogy a kölcsön futamideje alatt 15.600.000 Ft kamat megfizetésére köteles a ... Kft., így az javára megfizetendő teljes összeg 54.600.000 Ft. Ezen összeget a kölcsönvevő 2002. október 29. napjáig volt köteles az nek visszafizetni oly módon, hogy minden hónap 29. napjáig 1.250.000 Ft tőkét és kamatot fizet meg, míg a további összeget, vagyis 24.600.000 Ft-ot 2002. október 29. napján volt köteles megfizetni. A szerződésben a ... Kft. fenti tartozásának megfizetéséért a , valamint két másik személy egyetemleges készfizető kezességet vállalt. Rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy 2003. december 16. napján tartozás-átvállaló szerződés jött létre az tudomásával a ... Kft. mint adós és a ... 2000 Kft. mint tartozás-átvállaló között. Ezen szerződésben az adós kijelentette, hogy 2002. március 26. napján a kölcsönadóval kötött kölcsönszerződés alapján 25.000.000 Ft kölcsönt vett fel, melyből a tartozás-átvállaló szerződés keltének napján 29.000.000 Ft összegű tartozása áll fenn. Adós és tartozás-átvállaló megállapodtak abban, hogy a teljes tartozás visszafizetését az adós helyett a tartozást-átvállaló vállalja át. Rögzítette azt is, hogy a 2000. október 26. napján kelt közjegyzői okiratban foglalt kölcsönszerződés alapján a sel szemben a Központi Kerületi Bíróság előtt 2006. szeptember 4. napján végrehajtás indult 24.600.000 Ft erejéig. A az ezen végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetét alaptalannak találta. Felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a közjegyzői okiratban foglalt kölcsönszerződés jogszabályba ütközik, ezért az semmis, ugyanis a hitelintézetekről szóló törvény szerint pénzkölcsönt üzletszerűen nyújtani csak engedéllyel lehet, ilyen engedéllyel pedig az nem rendelkezett. A kölcsönszerződés semmisségére tekintettel pedig megítélése szerint az ahhoz kapcsolódó kezesi szerződésből sem lehet bírósági úton igényt érvényesíteni. Ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a nem bizonyította az pénzkölcsön üzletszerű nyújtására vonatkozó tevékenységét. Álláspontja szerint a becsatolt iratokból csak az állapítható meg, hogy kifejezetten csak a ... Kft. részére nyújtott az kölcsönöket. Álláspontja szerint abban az esetben is, amennyiben az üzletszerűség megállapítható lenne, ez önmagában nem jelenti a kölcsönszerződés semmiségét, hiszen ezen okból a szerződés csak abban az esetben lenne semmisnek tekinthető, amennyiben a hitelintézeti törvény erről kifejezetten rendelkezne. Felperes másodlagos kereseti kérelme az volt, hogy mivel az az igényét az adós ... Kft-vel szemben nem érvényesítette és a kft. felszámolására tekintettel ezt már nem is érvényesítheti, elvesztette azon jogát, hogy az igényt a mögöttesen felelős kezessel, vagyis a sel szemben érvényesítse. Ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az az igényét a ... Kft-vel szemben nem vitásan nem érvényesítette, ez azonban nem jelenti a követelés megszűnését. Ezzel az pusztán önmagát fosztotta meg annak lehetőségétől, hogy a követelése a Kft-től megtérüljön, az azonban jogosult az igényét a mint kezessel szemben érvényesíteni. Felperes harmadlagos hivatkozása az volt, hogy a özjegyzői okiratba foglalt követelés az adós megfizette. Utalt ugyanis arra, hogy az adós és az 2002. február 26. napján is kötöttek egy kölcsönszerződést, amelyben az az adósnak 24.150.000 Ft-ot adott kölcsön, majd ezt követően az adós és az 2002. március 26. napján ismét kötöttek egy kölcsönszerződést, amelyben az rögzítették, hogy a 2002. február 26-i kölcsönszerződés alapján a kölcsönadott összeg maradéktalanul megfizetésre került. Álláspontja szerint a Ptk. 290.§ (2) bekezdése és 293.§-a alapján a teljesítést korábban lejárt tartozásra kell fordítani, ha a törlesztésről a kötelezett nem rendelkezett és a szándéka sem felismerhető. Álláspontja szerint ez a szándék megállapítható, erre tekintettel a 2002. február 26-i kölcsönszerződés alapján teljesített 24.150.000 Ft-os teljesítést a perrel érintett közjegyzői okiratban foglalt követelés teljesítésére kellett az nek fordítania. Erre tekintettel tehát a perrel érintett közjegyzői okiratba foglalt követelés teljes egészében törlesztésre került. Ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a 2002. március 26-i kölcsönszerződés nem alkalmas annak igazolására, amit a állít, hiszen abban a felek rögzítették, hogy a perrel érintett szerződés továbbra is folyamatban van. Felperes negyedleges kereseti kérelme az volt, hogy a tartozás azért nem áll fenn, mert azt részben teljesítette, illetőleg részben beszámítással kívánt élni. Ebben a tekintetben utalt arra, hogy az 54.600.000 Ft-ból 41.173.500 Ft kifizetésre került. Ezen túlmenően pedig az 2006. augusztus 30. napján úgy nyilatkozott, hogy a 2003. december 16. napján kelt tartozás-átvállaló szerződésben foglalt követelésből a szerződés adósa nem fizetett meg semmit, ez azonban a felperes álláspontja szerint csak úgy lehetséges, hogy az erre az időszakra eső valamennyi adósi fizetést az a perrel érintett kölcsönszerződésre számolta el. A megfizetéssel nem fedezett 2.126.500 Ft vonatkozásában pedig arra utalt, hogy a perrel érintett kölcsönszerződés magában foglalt egy 19.800.000 Ft-os összegből fennmaradt 6.800.000 Ft-ot, amelyet azonban a 1999. szeptember 29. napján kelt kölcsönszerződésben foglaltakkal ellentétben nem az , hanem négy magánszemély, köztük a nyújtott a ... Kft. részére. Mivel a kölcsönadott teljes összegnek a felét biztosította, ezért a még fennmaradó 6.800.000 Ft-nak a fele, azaz 3.400.000 Ft is őt illeti. Ezen összeg pedig kioltja a még fennálló 2.126.500 Ft res felé fennálló tartozását. Ezen negyedleges i hivatkozás vonatkozásában az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a az által elismertnél magasabb összeg megfizetését, vagyis 24.600.000 Ft-nál nagyobb összeg megfizetését igazolni nem tudta, és nem tudta igazolni azt sem, hogy a ... Kft. részére kölcsönadott 12.800.000 Ft-ot négy magánszemély, így köztük a bocsátotta a kft. rendelkezésére, így beszámítással jelen eljárásban nem élhet. Végezetül az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a fennálló kölcsön jogalapját és összegszerűségét bizonyítja a 2005. június 7. napján kelt ... által tett tartozás-elismerő nyilatkozat is, amely kifejezetten utal arra, hogy a szerződésből eredően 24.600.000 Ft tőke és 12.710.000 Ft kamattartozás áll fenn. Ezen nyilatkozatot pedig a is aláírta tanúként.