BH 1994.3.131 I. A házastárs elvesztése következtében kialakult rokkantságot eredményező kóros elmeállapot esetében megállapított nem vagyoni kártérítés [Ptk. 354. §].

II. A károsult özvegy nem érvényesítheti kártérítésként azt az összeget, amelyet az elhunyt házastársa önként szülőjének (a károsult anyósának) rendszeresen juttatott [Ptk. 358. § (1) bek.].

A felperes házastársa 1991. január 7-én halálos közúti balesetet szenvedett. A felperes elhunyt házastársával 1971-ben kötött házasságot, amelyből két, ma már nagykorú gyermekük született. A férj halála miatt a felperes egészségi állapota jelentősen megromlott, tartósan betegállományba került, és rendszeres ideggondozói kezelésre szorult. A felperesnél endoreaktív depresszió áll fenn, olyan kóros elmeállapot, amely hangulati nyomottsággal, alvászavarral, kedélytelenséggel, aktivitászavarral, kilátástalanságérzéssel jellemezhető. A felperes egészségi állapota miatt állandó orvosi kezelésre szorul, egészségi állapota következtében munkaképesség-csökkenése eléri a 67%-ot.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 1991. január 7. napjától nem vagyoni kárpótlásként havi 15 000 forintot fizessen meg a felperesnek, továbbá 2000 forint járadékot. Ezekbe az összegekbe beszámította az alperes egyösszegű 300 000 forintos, valamint a havi 1300 forintos teljesítését. Kötelezte továbbá az alperest 47 616 forint és ennek 1992. február 1. napjától járó évi 20%-os kamata megfizetésére, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az alperest 50 000 forint perköltség és az államnak 9792 forinti illeték megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes egészségi állapota a férj halála miatt súlyosan megromlott, a kialakult betegsége miatt dolgozni és a háztartási munkáját elvégezni nem tudja, élete tartósan és súlyosan elnehezült, ezért a Ptk. 354. §-a alapján nem vagyoni kártérítésre tarthat igényt. Mivel a felperes élete elnehezülésének súlya és időtartama nem alakult ki véglegesen, s a társadalmi életben való részvételi lehetőségei sem láthatóak előre, a nem vagyoni kárpótlást indokolt járadék formájában megállapítani. Annak havi összegét a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, s beszámította az alperes egyösszegű teljesítését. Az elhunyt házastárs munkáját pótló járadék összegét a balesettől kezdődően havi 2000 forintban állapította meg, ugyanakkor a felperes saját háztartási munkája kiesése miatt érvényesített járadékigényt nem találta alaposnak arra is figyelemmel, hogy ezt a tényt a nem vagyoni kárpótlásnál már értékelte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezett.

A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával 3 000 000 forint egyösszegű nem vagyoni kárpótlás megfizetésére kérte az alperes kötelezését, valamint 3000 forint, az elhunyt anyjának nyújtott tartáskiegészítés megtérítését kérte.

Az alperes az ítélet megváltoztatásával a nem vagyoni kárpótlás 30 0000 forintos, egy összegben történő megállapítását kérte.