A Győri Ítélőtábla Bf.11/2017/4. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §] Bírók: Csák Csilla, Széplaki László, Takácsné dr. Helyes Klára

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.11/2017/4. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2017. évi március hó 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2016. november 30. napján kelt 12.B.453/2016/31. számú ítéletét helybenhagyja.

Vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2016. november 30. napjától a mai napig 2017. március 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Törvényszék a 2016. november 30. napján kelt 12.B.453/2016/31. számú ítéletében vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160.§ (1) bekezdés) állapította meg. Ezért 6 év 4 hónap börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosításáért fellebbezett. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság az enyhítő körülmények között helytelenül értékelte a vádlott fiatal felnőtt korát, mivel az elkövetéskor 23 éves volt, illetőleg a cselekmény kísérleti szakban maradását kisebb súllyal lehet csak figyelembe venni. Ezzel szemben részletezte, hogy mely súlyosító körülményeket kell értékelni - elkövetési mód, szúrások száma, ittas állapot -, amelyek álláspontja szerint nagyobb súllyal bírnak a vádlottal szemben kiszabandó szabadságvesztés mértékének megállapításakor, mint a törvényszék által számba vett enyhítő körülmények, tekintettel arra is, hogy az elkövetett bűncselekmény alapesetnek minősül, de megközelíti a különös kegyetlenséggel elkövetett minősítő körülményt. A Veszprémi Törvényszék 6 év 4 hónapban állapította meg a börtönbüntetés mértékét, amely a vádlott terhére rótt bűncselekmény büntetési tételének középmértékét (10 év) nem közelíti meg, és nem alkalmas a generális és speciális büntetési célok elérésére.

A vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be jogorvoslatot.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.192/2016/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta.

Álláspontja szerint az első fokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, és megalapozott tényállást állapított meg azzal, hogy az ítélet 6. oldal első bekezdése a jogi indokolás körébe tartozik. Rámutatott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a törvényszék a szükséges mértékben értékelte, indokolási kötelezettségének eleget tett. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a bűncselekmény minősítésével azonban nem értett egyet. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság helyesen következtetett a terhelt által okozott több, jelentős vérvesztést eredményező sérülésből a vádlott egyenes ölési szándékára. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott gátlástalanul, emberi mivoltából kivetkőzve hajtotta végre a tettét - ittas állapotban, minden előzmény nélkül tizenegyszer szúrta meg az előle kitérni igyekvő, folyamatosan hátráló sértettet -, álláspontja szerint a tényállásból megalapozott következtetés vonható a bűncselekmény különös kegyetlenséggel elkövetett módjára.

A büntetés kiszabása során irányadó körülmények kapcsán rámutatott, hogy álláspontja szerint a terheltnek a pszichikai állapota nem enyhítő körülmény az orvosszakértői vizsgálat eredményére tekintettel, sem a fiatal felnőttkora, mivel csaknem 23 éves volt a bűncselekmény elkövetésekor. A cselekmény kísérleti szakban maradt, azonban a sértettnél közvetlenül életveszélyes állapot következett be, közeli és befejezett a kísérlet, amelynek enyhítő nyomatéka súlytalanná vált. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az első fokon alkalmazott joghátrány eltúlzottan enyhe, a különös részi tételkeret középmértékétől a vádlott javára történő eltérés, még változatlan minősítés mellett is indokolatlan, ugyanis a cselekmény és a terhelt társadalomra veszélyessége a kiszabott börtönbüntetésnél jóval súlyosabb büntetéssel áll arányban.

Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, vádlott cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérleteként (Btk. 160.§ (1), (2) bekezdés b./ pont) értékelje, és a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát jelentős mértékben emelje fel, míg egyebekben - a büntetéskiszabási körülmények helyesbítését követően - hagyja helyben.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő indítványát. Álláspontja szerint különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét követte el a vádlott, amit motiválatlanul, gátlástalanul hajtott végre, tizenegy sérülést okozva a sértettnek késével. Sértett az erőbehatások következtében - amelyek között voltak olyanok, amelyek önmagukban alkalmasak az emberi élet kioltására - életveszélyes állapotban került, egyrészt a többszörös sérülés okozta kivérzés következtében, másrészt a nyaki visszér átmetszése folytán bekövetkező légembólia lehetősége miatt. Rámutatott továbbá, hogy az első fokon alkalmazott minősítés mellett is eltúlzottan enyhe a különös részi tételkeret minimuma közelében kiszabott büntetés. Indítványozta az élet elleni bűncselekmény minősített esetének megállapítását, és a szabadságvesztés büntetés, valamint a mellékbüntetés tartamának jelentős mértékű felemelését.

A védő fellebbezését fenntartotta. Perbeszédében kifejtette, hogy a vádlott a 76 mm pengehosszúságú késsel - amely a közrendre nem tekinthető veszélyesnek - tizenegyszer kis erejű vágott és szúrt sérüléseket okozott a sértettnek, amely szúrások nagy részét a sértetten lévő több rétegű ruha felfogta. Álláspontja szerint eshetőleges szándékkal követte el védence a bűncselekményt, amit önként abbahagyott. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvére hivatkozva előadta, hogy a nem irányzott, csapkodó szúrások az ölési szándék hiányára utalnak. Rámutatott arra is, hogy a sértett meghallgatására mindenképp szükség lett volna a tényállás teljesebb körű feltárása érdekében. Kiemelte továbbá az enyhítő körülményeket, így a vádlott tényfeltáró, beismerő vallomását, őszinte megbánását, fiatal felnőtt korát, büntetlen előéletét, azt, hogy leszokott az alkoholról, és a BV intézetben csak dicséretei vannak. Vádlott átértékelte az életét, a társadalomba való beilleszkedését a büntetésének súlyosítása nem szolgálná. A fellebbviteli főügyészségnek a minősítés megváltoztatására irányuló indítványának elutasítását, és az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.