A Fővárosi Ítélőtábla Bf.145/2020/10. számú határozata vesztegetés bűntette (vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 291. §] Bírók: Fatalin Judit, Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1474/2019/35., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.145/2020/10.*, Kúria Bfv.454/2021/8. (BH 2022.8.204), 3193/2023. (IV. 12.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.145/2020/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2020. október hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A vesztegetés elfogadásának bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2020. május hó 28. napján kelt 511.B.1474/2019/35. számú ítéletének az ügyész jogi személlyel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványának elutasítása tekintetében helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

1] A Fővárosi Törvényszék a 2020. május hó 28. napján kihirdetett 511.B.1474/2019/35. számú ítéletével az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében (Btk. 291.§ (1) bekezdés (2) bekezdés b) pont (3) bekezdés c) pont), II. és III.r. vádlottakat mint bűnsegédeket. Valamennyi vádlottat 2 év szabadságvesztésre és 200 napi tétel, I.r. vádlott tekintetében 15.000,- forint, II. és III.r. vádlott esetében 5.000,- forint napi tétel összegű, összesen I.r. vádlott esetében 3.000.000,- forint, II. és III.r. vádlott vonatkozásában 1.000.000,- forint pénzbüntetésre, valamint I.r. vádlottat 1.820.000,- forint vagyonelkobzásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát valamennyi vádlott esetében börtönben állapította meg, annak végrehajtását mindhárom vádlott esetében 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A szabadságvesztésbe - annak elrendelése esetére - beszámítani rendelte az őrizetben töltött időt. Mindhárom vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A lefoglalt pénzösszeg lefoglalását megszüntette, annak egy részét a pénzbüntetések és a bűnügyi költség biztosítására visszatartani rendelte, míg a fennmaradó összeget kiadni rendelte III.r. vádlott részére. Rendelkezett a bűnügyi költség körében is.

2] A Kft-vel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasította. Ekörben indokolása lényegét képezte, hogy a 2001. évi CIV. törvény (továbbiakban Jszbt.) 13.§-a alapján a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásának indítványozására a terheltekkel szemben emelt vádiratban egységesen kerülhet sor. Utalt arra is, hogy ugyanezen törvényhely ad lehetőséget ettől eltérő eljárásra, amelyet a Jszbt.17.§ (2) bekezdése tartalmaz. Eszerint, ha az ügyész a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés feltételei fennállanak, a vádirati tényállást módosíthatja, és a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza. Álláspontja szerint e törvényi feltételeknek a 2020. május hó 5. napján benyújtott ügyészi indítvány nem felelt meg, a vádirat eredetileg nem tartalmazott ilyen indítványt, ezért a Be.80.§ (1) bekezdés b) pontja szerint az indítvány elutasításáról döntött.

3] Az ítélet a vádlottakkal szemben a kihirdetés napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Az ítélettel szemben kizárólag a jogi személlyel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítvány elutasítása tekintetében az ügyész jelentett be fellebbezést, melyet írásban is indokolt.

4] Fellebbezése lényegét képezte, hogy téves az elsőfokú bíróság részéről az ügyészi indítványnak a Be.80.§ (1) bekezdés b) pontjára - törvényben kizárt - alapított elutasítása, mert a büntetőeljárási törvény ilyen kizáró rendelkezést nem tartalmaz, ahogyan a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban Jszbt.) 17.§ (2) bekezdésében írt rendelkezés sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tárgyalás megkezdése előtt az ügyész indítványt tegyen az intézkedés alkalmazására. A jogalkotói akarat arra irányul, hogy a jogi személy érdekei ne sérüljenek, lehetősége legyen a megfelelő felkészülésre, mely jelen esetben az eljárásban adott volt. Az ügyészség az előkészítő ülés előtt megfelelő időben nyújtotta be az indítványt, a jogi személynek megfelelő idő állt rendelkezésére, hogy jogi képviselőt hatalmazzon meg, akinek szintén lehetősége volt az ügyiratok megismerésére, illetve indítványait megtehette. A jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásának indítványozásához a vádirati tényállás módosítására nem volt szükség, az elbíráláshoz szükséges adatokat a vád tényállása tartalmazta, a vádlottak egyértelműen a Kft. alkalmazottaiként jártak el, így a jogtalan előny kérése és megszerzése a jogi személy tevékenysége körében történt. Utalt arra is, hogy a Be.26.§ (1) bekezdésében írtak szerint az ügyész indítványt tehet minden olyan kérdésben, amelyről a bíróság dönt. Álláspontja szerint az ügyész a törvényes rendelkezéseknek megfelelően tette meg indítványát, arról érdemben dönteni szükséges.

5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.439/2020/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezését fenntartotta. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata a jogi személyhez kapcsolódóan részleges, az ügyészi fellebbezés a Be.598.§ (2) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálható. Nyilvános ülés kitűzését nem tartotta indokoltnak, annak kitűzése esetére jelezte, hogy azon részt kíván venni.

6] Kiemelte, hogy a 2019. december hó 2. napján érkeztetett ügyészi vád valóban nem tartalmazta a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló ügyészi indítványt, ugyanakkor a Fővárosi Főügyészség 2020. május 5. napján kelt és érkeztetett indítványában ezt a hiányt egyértelműen pótolta, a jogi személlyel szemben kezdeményezte büntetőjogi intézkedés, a 2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 3.§ (1) bekezdés c) pontja és 6.§ (1) és (2) bekezdése alapján pénzbírság kiszabását, indítványozta a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd kirendelését. Ezt követően a törvényszék a Jszbt. 25/C.§-ában írt eljárásrendre is tekintettel előkészítő ülést tartott, amelyen a Kft. jogi képviselője is részt vett. Az előkészítő ülésen a főügyészség vádirata és a jogi személy szankcionálására irányuló indítvány ismertetésre került. Az előkészítő ülésen a törvényszék a vádlottak egyezségi nyilatkozatát és bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását elfogadta, amelyet követően az ügyész élt a Be.504.§ (5) bekezdésében írt felszólalási jogával, melynek keretében perbeszédszerűen foglalta össze a bűnügyben elfoglalt ügyészi álláspontot, valamint szóban is megindokolta a Kft. jogi személlyel szemben előterjesztett indítványt. Sérelmezte, hogy a törvényszék az irányadó kúriai gyakorlatot figyelmen kívül hagyva (ehelyütt utalt a Kúria Bfv.527/2014/5. számú eseti döntésére) eljárási szabályt sértő döntést hozott, amikor a jogi személlyel szemben pénzbírság alkalmazását kezdeményező ügyészi indítványt a Be.80.§ (1) bekezdés b) pontja alapján, mint törvényben kizártat elutasította.