BH 1995.8.439 Nem az ölésre irányuló eshetőleges, hanem a mulasztással megvalósított egyenes szándékra vonhat jogi következtetés, ha az eltitkolt terhesség után a szülő nő az élve született, életképes újszülöttet a WC kövezetére helyezve sorsára hagyja, és a gyermek az ellátatlanság folytán meghal [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság ítéletében a vádlottat emberölés bűntette miatt 2 évi - 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 28 éves, háztartásbeli, két kiskorú gyermeke van, büntetlen, a beszámítási képessége kifogástalan. Férjének foglalkozása postás.

A vádlott teherbe esett, de ezt eltitkolta, még a férjével sem közölte, és terhesgondozásra nem járt.

A vádlott családi házuk nagyszobájában lefeküdt, és éjfél után - közelebbről meg nem határozható időben - nála szülési folyamat indult meg. A vádlott kiment a folyosó végén levő WC-be, és ott álló helyzetben megszülte az 2500 g súlyú, 49 cm hosszú, 31 cm fejkörfogatú, érett leánygyermeket. A köldökzsinór megszakításának módja nem vált ismertté. A szülés kb. 5 perc alatt zajlott le, majd a vádlott az újszülöttet egy ruhadarabra helyezte a WC kövezetére, ő pedig az udvarra ment. Az újszülött kihűlt, és meghalt. Miután a vádlott visszatért a WC-be, az újszülöttet becsomagolta egy felmosórongyba, beletette egy műanyag zacskóba, és ily módon a fürdőszobában levő mosógépbe rakta a ruhák alá. A vádlott ezt követően az előszobában elvesztette az eszméletét, a férje talált rá, aki nyomban segítséget hívott, és a vádlottat kórházba szállították.

Az újszülött halálát az ellátatlansága miatti kihűlés okozta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének a mellőzése és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett fellebbezett. A legfőbb ügyész a tényállás megalapozottságát támadta, álláspontja szerint a megyei bíróság nem tisztázta a halál okával kapcsolatos ellentételeket, mert az igazságügyi orvos szakértői vélemény nem volt egyértelmű abban a kérdésben, hogy a halál valóban a kihűlés következtében vagy más okból, nevezetesen a külső légzőnyílások elzáródása (elzárása) avagy más okból származó fulladás miatt, illetőleg ezek együttes hatására következett-e be. Ezért elsődlegesen bizonyítás elrendelését, nevezetesen az igazságügyi orvos szakértő tárgyaláson történő meghallgatását, másodlagosan a rendelkezésre álló írásbeli szakértői vélemény alapján a tényállás e körben történő kiegészítését és helyesbítését indítványozta. Kifogásolta továbbá a tényállás megalapozatlansága körében, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az igazságügyi orvos szakértőnek azt a véleményét, hogy a szülés a kórházba történő beszállítás előtt 12-24 órán belül történhetett, ami ellentétben áll a tényállásnak azzal a megállításával, mely szerint a szülési folyamat éjfél után indult meg. Egyebekben az ügyész által bejelentett és súlyosításra irányuló fellebbezést változatlan tartalommal tartotta fenn.

A vádlott és védő az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően egyértelmű peradatok alapján, eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Észlelte azonban, hogy a tényállás - néhány megállapítását illetően - pontatlan, és nem áll összhangban a bizonyítás anyagával. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosította, illetve egészítette ki.

1. Az elsőfokú bíróság a tényállásban azt rögzítette, hogy a szülési folyamat éjfél után indult meg. Ezt a megállapítást a legfőbb ügyész kifogásolta az igazságügyi szülészorvos szakértői véleményében foglaltak alapján, mely szerint "a szülés a beszállítás előtti 12-24 órán belül történt", ugyanakkor a szülészeti kórlap adatai szerint a vádlottat 1991. november 18. napján 6 óra 45 perckor szállították a kórházba. A Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a szülés pontosabb időpontjának a tisztázása - az adott ügyben nem indokolt. A vádlottat a kórházba felvevő és a szülészeti kórlapot kiállító, a műtétet elvégző szakorvos ugyanis egyértelműen a beszállítás előtt 1-2 órával történt eseményként véleményezte a szülés tényét. Minthogy az igazságügyi orvos szakértő a vádlottat a kórházi felvétel során személyesen nem látta, nem volt konkrét orvosi szemléleti adatok birtokában, ezért a szakvéleményében egy igen tág határidőt 12-24 órát - mint általános tankönyvi adatot - jelölte meg a szülés lehetséges időpontjaként. Kétségtelen, hogy e vonatkozásban az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, amikor nem fejtette ki, hogy miért a szülész-szakorvos és a kórlapmásolat adatait fogadta el a tényállás alapjául, amit megerősített az egyik szomszédasszony tanúvallomása is. Eszerint a szomszédasszony november 17. napján, este 21 óra után ment át a vádlottékhoz, felkérve a vádlott férjét a tehén elléséhez való segítésre, aki ennek a kérésnek eleget tett. Ez alkalommal a vádlottal is beszélt, és ettől az időponttól kb. éjfélig semmi különös dolog nem történt a vádlottal. Ez a tanúvallomás is megerősíti a szülészeti kórlapon a szülész szakorvos által tett annak a megállapításnak a helyességét, hogy a szülés néhány órával a vádlott kórházba szállítása előtt történt, egyszersmind cáfolja a szakértőnek azt a megállapítását, mely szerint a szülés időpontját a vádlott kórházba szállítását megelőzően 12-24 órában - igen tág időhatárok mellett - jelölte meg.

Mindezek az adatok azonban nem teszik megalapozatlanná azt az ítéletben foglalt ténymegállapítást, amely szerint a szülési folyamat éjfél után - pontosabban meg nem határozható időpontban - indult meg. A szülés pontos időpontja meghatározásának a hiányában jelentkező megalapozatlanság a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egyébként sem olyan súlyú, amelynek a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentősége lenne, és indokolttá tette volna a további bizonyítás elrendelését.

2. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásnak az a része, amely szerint "az ellátatlan újszülött kihűlt és meghalt", iratellenes, mert ellentétben áll a boncjegyzőkönyvvel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a tényállásnak ezt a részét az alábbiak szerint helyesbíti:

Az újszülött élve született, rövidebb ideig élt, a halál a külső légzőnyílások elzáródása (elzárása) vagy más okból bekövetkezett fulladás, esetleg az újszülött ellátatlansága miatti kihűlés vagy ezek együttes hatása folytán következett be. Minthogy ebben a vonatkozásban a tényállás megállapítása a különleges szakkérdésre vonatkozó szakértői véleményen alapszik, az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége, hogy a valószínűségeket rögzítő szakvélemény értékelésénél a Be. 61. §-a (4) bekezdésének a rendelkezését alkalmazza, tehát a bíróságnak a szakértő által feltárt alternatív okok között mérlegelési tevékenysége nem lehet. Annál kevésbé volt erre lehetőség, mivel a szakértő olyan jeleket is észlelt, amelyek tipikusan az újszülött fulladására utaltak: a tüdő átlélegzett volt, a gyomorban is volt levegő, a kórszövettani lelet pedig a diagnózisban a lélegzett újszülötti tüdőt emelte ki mint az élveszületettségre és az életképességre utaló tényeket.