BH 2001.3.141 A munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelőssége nem csak a külső (látható), hanem a belső sérülésért is fennáll. A jogszabály ugyanis e tekintetben nem tartalmaz eltérő rendelkezést [Mt. 102. § (2) bek., (3) bek. b) pont., 174. § (1) és (5) bek.].

A felperes 1995-től állt alkalmazásban az alperesnél. 1995. augusztus 8-án a tetőszigetelés cseréje során jobb vállsérülést (izomszakadást) szenvedett, amely miatt 67%-ot meghaladó munkaképesség-csökkenése keletkezett.

A felperes (módosított) kereseti kérelme az alperesnek vagyoni és nem vagyoni kártérítésben való marasztalására irányult.

A munkaügyi bíróság az ítéletével 500 000 forint nem vagyoni kártérítés, 30 750 forint elmaradt munkabér, havi 1594 forint járadék és 8904 forint utazási költség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes egyéni vállalkozó négy főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztatott a baleset időpontjában, ezért a jogalap elbírálásánál az Mt. 175. §-át kell alkalmazni. A bizonyítási eljárás eredménye (igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye, érdektelen tanúk vallomása) alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a munkavégzés módjáról nem kapott kioktatást. Az alperes megszegte az 1993. évi XCIII. törvény 55. §-ában foglaltakat. A felperest pedig azért terheli vétkesség, mert figyelmen kívül hagyta az említett jogszabály 60 §-ának g) pontját és a 61. §-át. Ezért a munkaügyi bíróság 50-50%-os kármegosztást alkalmazott. Az alperes terhére értékelte, hogy 1995. december 17-től 1996. március 3-ig a felperest fizetés nélküli szabadságon lévőként jelentette az illetékes társadalombiztosítási szervnek, holott a felperes ebben az időben az alperes érdekkörében felmerült okból nem végzett munkát. Az alperes e jogellenes magatartása miatt köteles megfizetni a felperesnek az 1996. március 23-tól április 1-jéig járó munkabért.

Az összegszerűség körében az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - kifejtette, hogy a munkaszerződés írásba foglalásának elmaradása és a felek ellentmondásos nyilatkozatai folytán a nyugdíjfolyósító szerv átlagkereseti kimutatását fogadta el valósnak.

A nem vagyoni kártérítésben való marasztaló rendelkezését az elsőfokú bíróság a tanúk vallomásával, a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékével, a "társadalmi életben való közreműködés megváltoztatásával" indokolta.

A felperes a fellebbezésében a kármegosztás alkalmazásának mellőzését, az alperes elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a marasztalási összegek leszállítását kérte.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalási összegeket felemelte. Az elsőfokú bíróság ítéletének a kármegosztásra vonatkozó rendelkezését azért találta alaptalannak, mert a felperes munkavállaló vétkessége nem bizonyított. Az összegszerűség kiszámításánál alapul vett irányadó átlagkeresetről kifejtett álláspontot a megyei bíróság helytállónak találta. Az élelmezési költséget (élelemfeljavítás) a bíróság mérlegeléssel napi 200 forintban állapította meg 37 napra. A nem vagyoni kártérítés 1 000 000 forintra való felemelését a kármegosztás mellőzésén túlmenően a bizonyítási eljárás eredményével indokolta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen, a kereset elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A felülvizsgálati kérelmét a felülvizsgálati tárgyaláson részben visszavonta, a nem vagyoni kártérítés és a 3188 forint havi járadék tekintetében fenntartotta. Álláspontja szerint az alperest nem terhelte vétkesség, emiatt a jogalapról szóló döntés az Mt. 175. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. A felperes ugyanis kapott kellő kioktatást, továbbá a munkáltató "belső izomszakadásért" nem vállalhat felelősséget, ha a terhelés szokásos volt (40-50 kg-os ... lemezt ketten dobták le az udvarra). Az alperes törvénysértésként az Mt. 200. §-ára is hivatkozott az egyeztetés kezdeményezés körében, továbbá a nem vagyoni kártérítésről szóló döntést a felperes korábbi munkanélkülisége, illetve a rokkantsági nyugdíjának összege miatt tartotta jogszabálysértőnek.