A Budapest Környéki Törvényszék B.132/2013/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 13. §, 14. §] Bírók: Fröhlich Istvánné, Palásti Sándor, Páli Ferencné

A . Környéki Törvényszék a 20.B.,,,/,,,,. számú ügyben .-en, 2014. évi június hó 18. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

vádlott: - aki napján született, anyja neve: , szám alatti lakos, magyar állampolgár, személyazonosító igazolványának száma: -

bűnös:

testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) és (8) bekezdés I. fordulata].

Ezért a törvényszék 4 (négy) évre felfüggesztett 2 (kettő) évi börtönre ítéli.

A vádlott köteles az eljárás során felmerült 50.170.- (ötvenezer-egyszáz-hetven) forint bűnügyi költséget a . Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására az állam javára megfizetni.

INDOKOLÁS

I. A bíróság eljárásának alapja

A . Megyei Főügyészség NF...../5-I. számú vádiratában vádlottat a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettével vádolta, amelyet azzal követett el, hogy ittas állapotban 2013. június 15-én y.-on, a sértett tulajdonában levő . szám alatti lakóingatlan nappali szobájában a szintén ittas állapotban levő sértettet szóváltás után kis erővel tenyérrel arcon ütötte, amelytől a sértett nekiesett az ott levő étkezőasztalnak, és ennek következtében bal felső állcsonti gumójának zúzódását, bal szemöldökívének zúzódását, mellkasának jobb oldalán a középső hónaljvonalban a középső bordák vetületében apró zúzódást, ennek vetületében a jobb VI. borda elmozdulás nélküli törését szenvedte, amely utóbbi következtében légmell is kialakult, és a légmell következtében közvetett életveszélyes állapotba is került. A bizonyítási eljárás alapján az ügyész a vádat a tényállásra és a minősítésre is fenntartotta.

II. A vádlott személyi körülményei

A vádlott legmagasabb iskolai végzettsége gépipari technikum, gyártástervező technikus, középfokú gépész szakképzettségű; jelenleg egy pékségben végzett kisegítő munkáért havi 36.000.-38.000.- forint jövedelme van, valamint 27.000.- forint rehabilitációs járadékban is részesül; vagyontalan; élettársi kapcsolatban él a sértettel; gyermektelen. Büntetlen. Pánikbeteg, depresszióban és gerincbetegségben is szenved.

II. A megállapított tényállás

A sértett és a vádlott - akik hétvégenként alkoholt is fogyasztottak - 2004 óta élnek együtt az előbbi tulajdonában levő, y., . szám alatti ingatlanban. Közöttük előfordultak veszekedéssé fajuló szóváltások is. 2013. június 15-én is mindketten egész nap fogyasztottak alkoholt - a vádlott kb. 2 dl. vodkát és 4-5 üveg sört -. Az esti órákban közöttük szóváltás alakult ki, majd a vádlott kiment a konyhába a sértetthez, és kis erővel tenyérrel arcon ütötte. Az ütéstől a sértett - és ebben közrejátszott ittas állapota is - arccal nekiesett az ebédlőasztalnak, majd a földre esett, és az eszméletét is elveszítette. A magához térő sértettet a vádlott a nappaliban levő ágyra fektette, de magatartása következményeitől tartva, sem maga nem hívott orvost, sem a sértettnek nem engedte meg ezt. Majd bement a szobába, és lefeküdt, a sértett is megpróbált aludni, azonban nagy fájdalmai és a halálfélelme miatt, sokszor felébredt. Másnap a sértettet a lánya vitte orvoshoz, majd a kórházba, ahol szakszerű orvosi ellátásban részesítették.

A sértett a bántalmazás következtében bal felső állcsonti gumójának zúzódását, bal szemöldökívének zúzódását, mellkasának jobb oldalán a középső hónaljvonalban, a középső bordák vetületében apró zúzódást, a jobb VI. borda elmozdulás nélküli törését és légmellet szenvedett el. Az arc lágyrész-zúzódásai külön-külön és összességükben is 8 napon belül gyógyulnak, a tényleges gyógytartam 3-4 nap; a VI borda törése és a légmell 8 napon túl gyógyulnak, a tényleges gyógytartam szövődménymentes gyógyulás esetén 3-4 hét. A légmellel összefüggésben a testüreg megnyílása miatt közvetett életveszélyes állapot alakult ki.

IV. A bizonyítékok számbavétele és értékelése

A vádlott a tárgyaláson bűnösségét elismerte.

Azt állította, hogy szóváltás volt közöttük, az élettársa bement a szobába, és hátulról a szájába akarta dugni a bugyiját (ezt a sértettel foganatosított szembesítésen is fenntartotta). Ő előtte kérte szépen és durván is, hogy hagyja abba, és megfenyegette, hogy pofon üti. Arra is számíthatott, hogy az élettársa pofon üti. Mivel az élettársa nem hagyta abba, a jobb kezével a bal arcán tenyérrel megütötte. Szerinte nem is attól, hanem az idegességtől és az ittasságtól esett el. Az étkezőasztalnak esett neki, nem tudja, hogy mely testrészét ütötte meg. Majd leesett a földre, elkezdett jajgatni, az oldalát fájlalta. Leültette a kanapéra, ahol el is aludt. Nem gondolta, hogy orvost kellene hívnia, és arra sem emlékszik, hogy az élettársa próbált volna orvost hívni. Ő is lefeküdt. Az élettársa aludt, nem nyöszörgött, másnap a lánya vitte az orvoshoz. A sértett felébredése előtt elment. Az orvos-szakértői véleményre azt állította, hogy akkor üthette be a fejét, amikor leesett a szőnyegre.

2013. július 28-i vallomásában azt állította, hogy beismeri az elkövetést. Szombaton veszekedtek az élettársával, és a szájába akarta dugni a bugyiját. Ő kérte, hogy ne féltékenykedjen, majd adott neki egy pofont, amitől megszédült, és nekiesett az étkezőasztalnak, és a földre esett. Felsegítette, majd az élettársa leült a fotelágyra, és elaludt. Végigaludta az éjszakát, majd másnap a lánya vitte az ügyeletre. Mindketten ittasak voltak, ketten külön-külön 2 dl vodkát és 4-5 félliteres sört ittak.

A törvényszék következetessége ellenére nem fogadta el azt az állítását, hogy a sértett féltékenysége miatt veszekedtek, ezt ugyanis a sértett vallomása megcáfolta. Azt az állítását, hogy az élettársa ment be a szobába, azért nem fogadta el, mert abból, hogy a sértett az ebédlőasztalnak esett, a sértett vallomásának elfogadhatóságára lehet következtetni (aki azt állította, hogy a vádlott ment ki a szobából). Annak ellenére, hogy a sértett elismerte, hogy megkarmolta már, azt a vádlotti állítást nem fogadta el, hogy számíthatott arra, hogy az élettársa pofon üti. Azt az állítását, hogy egy pofont adott, azért fogadta el, mert ezt a sértett vallomása is alátámasztotta. Azt az állítását viszont nem fogadta el, hogy a sértett nem a pofontól, hanem az ittasságától és az idegességtől esett el. A sértett saját állításai szerint is ittas volt, és azt is elismerte, hogy veszekedtek, azonban ha ezek közre is játszottak az elesésében, ez a folyamat az arcon ütéssel kezdődött. A törvényszék a vádlottnak a sérülések keletkezésére tett állításait azért fogadta el, mert azokat az igazságügyi orvos-szakértő vélemény is alátámasztotta. A vádlottnak azokat az állításait viszont, hogy a sértett nem akart orvost hívni, és hogy ő sem észlelte ennek szükségességét, azért nem fogadta el, mert azon túl, hogy ezeket a sértett vallomása meg is cáfolta, a köznapi gondolkodás szerint sem feltételezhető, hogy a halálfélelemben levő sértett (erre, valamint fájdalmára tett állításait a sértettnek a törvényszék elfogadta) ne akart volna orvost hívni.