BH+ 2003.10.472 Az öröklési szerződésnek az előírt alakiságok nélküli megszűnése [Ptk. 216. § (1) bek., 218. § (3) bek., 589. § (1) és (2) bek., 591. § (2) bek., 658. § (2) bek.].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai K. P.-né Sz. E. örökhagyó Sz.-en, 1985. szeptember 5-én olyan tartalmú öröklési szerződést kötött az alperessel és az alperes időközben ugyancsak elhalt házastársával: néhai K. F.-né N. M.-val, amellyel az örökhagyó a majdan bekövetkező halála esetére az összes ingó és ingatlan vagyonának, valamint a fennálló követeléseinek a kizárólagos örökösévé az alperest és néhai házastársát nevezte meg, az alperes és néhai házastársa pedig a juttatás fejében kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyót a Sz.-i ingatlanában élete végéig eltartják, ennek keretében a részére napi háromszori étkezést biztosítanak, gondoskodnak az örökhagyó tisztántartásáról, ellátják a házkörüli munkát és az örökhagyó betegsége esetén az ápolását és gondozását, gondoskodnak a szükséges orvosi és gyógyszerellátásáról, a majdan bekövetkező halála esetén pedig az örökhagyót a kívánságának megfelelően tisztességgel eltemettetik.

Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az alperesnek és házastársának adta át öröklési szerződés jogcímén. 1997. október 3-án az alperes házastársa meghalt, utána törvényes öröklésre az alperes jogosult.

A felperesek módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó és az alperes, valamint a néhai házastársa között Sz.-en, 1985. szeptember 5-én megkötött öröklési szerződés a felek ráutaló magatartásával kifejezésre juttatott egyező akaratából még az örökhagyó életében megszűnt, mert az alperes és a néhai házastársa a szerződésben foglalt kötelezettségeit nem teljesítette.

Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy a szerződés megszűnésének a törvényes feltételei nem állnak fenn.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint nem helytálló a felperesek azon jogi álláspontja, hogy az 1985. szeptember 5-én kelt öröklési szerződés megszűnt, mert az örökhagyó a tartást nem fogadta el, míg az alperes és néhai felesége a tartási szolgáltatásokat megszüntették volna, majd a tartási szolgáltatások újbóli nyújtásával a szerződés ismét létrejött ugyan, az örökhagyó időközbeni gondnokság alá helyezése miatt azonban az utóbbi szerződés érvénytelen. A peradatok ugyanis azt támasztják alá, hogy az alperes és felesége állandó jelleggel törekedtek arra, hogy vagy személyesen vagy teljesítési segéd útján teljesítsenek. Ilyen körülmények között nem állapítható meg az, hogy ráutaló magatartással a szerződést az alperes és felesége is megszűntnek tekintette, hiszen az alperesi oldalon az erre utaló magatartás hiányzik. Az alperes és felesége részéről a szerződés teljesítésére irányuló tényleges törekvés a rendelkezésre álló peradatok szerint különböző személyek közreműködésével realizálódott, a bizonyítási eljárás adatai szerint a szerződésszerű teljesítés az örökhagyó haláláig folyamatosan megtörtént, és ezt támasztja alá az is, hogy az örökhagyó által indított per megszüntetését követően az örökhagyó a szerződés megszüntetése iránt az alperes és néhai házastársa ellen újabb peres eljárást már nem kezdeményezett. Ebből következően az öröklési szerződés nem szűnt meg, az örökhagyó időközbeni cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése pedig a korábban megkötött öröklési szerződés érvényességét nem érinti.

Alaptalanul hivatkoztak a felperesek arra is, hogy az örökhagyó által indított per félbeszakadásának a megállapítását indokolta volna az, hogy az örökhagyó a per megszüntető végzés jogerőre emelkedése előtt halt meg. Az örökhagyó által indított per ugyanis nem a bíróság rendelkezése folytán hanem hat hónapi szünetelés után, a törvény erejénél fogva szűnt meg, a szüneteléssel történő megszűnést megállapító végzés pedig deklaratív hatályú, ezért ellene fellebbezésnek nincs helye, jelentősége sincs tehát annak, hogy a kézbesítési határidőn belül az örökhagyó meghalt.