A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20670/2008/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.633337/2005/16., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20831/2007/5., *Kúria Pfv.20670/2008/5.*

***********

Pfv.II.20.670/2008/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 8.P.633.337/2005. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtáblának 1.Pf.20.831/2007/5. számú közbenső ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I. és II. rendű alperes által 30. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. november 11. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s:

A jogerős közbenső ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 2000. május 26-án ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett öröklési szerződést kötöttek, amelyben a felperes az alperesekre hagyta a tulajdonában álló B., G. utcai lakásingatlanát, míg az alperesek a felperes tartására vállaltak kötelezettséget. Az öröklési szerződést tanúként K. T. és K. A. írta alá.

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel az öröklési szerződés érvénytelen. Másodlagosan kérte a szerződés megszüntetését. Állítása szerint a szerződés aláírásakor a felek és az okiratszerkesztő ügyvéden kívül tanúk nem voltak jelen.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Nem vitatták, hogy az egyik okirati tanú az udvaron írta alá az okiratot. A felek azonban az öröklési szerződést az okiratot készítő ügyvéd előtt írták alá. Az ügyvédkényszer folytán nincs szükség tanúk közreműködésére. Nincs jogszabályi rendelkezés az együttes jelenlétre, K. T-t egyébként is a felperes kérte fel, így a tanú tudott arról, hogy tanúkét milyen tartalmú szerződést ír alá. Az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a 2000. május 26-án kötött öröklési szerződés érvénytelen. Indokolása szerint a Ptk. 656. §-a szerint az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződésre a más által írt végrendelet alakiságai irányadók. A Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a más által írt írásbeli magánvégrendelet érvényességi feltétele, hogy azt az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják. Az öröklési szerződést ügyvéd szerkesztette és a felek egyezően adták elő, hogy K. T. okirati tanú a szerződés aláírásakor nem volt jelen. Az I. rendű alperes az okirati tanúval az udvaron íratta alá az öröklési szerződést, így az alakilag nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. Az okirati tanúnak az okirat tartalmáról való tudomása és az ügyvédi ellenjegyzés nem pótolja a két tanú együttes jelenlétében történő aláírásra, illetőleg az aláírás sajátkénti elismerésére vonatkozó érvényességi feltétel hiányát.

Az elsőfokú közbenső ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték.

Érveik szerint a szerződés aláírása további két személy, az egyik okirati tanú és az okiratszerkesztő ügyvéd jelenlétében történt, ezért az öröklési szerződés megfelel a törvényben előírt alaki követelményeknek. Az ügyben K. T-tól függetlenül két személy, az okiratszerkesztő ügyvéd és a másik okirati tanú aláírása tanúsítja, hogy a szerződés aláírója a felperes volt, illetve aláírását előttük magáénak ismerte el, így az öröklési szerződés megfelel az alaki érvényességi feltételeknek. Indítványozta az okiratszerkesztő ügyvéd és K. A. tanúkénti kihallgatását.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A döntését azzal indokolta, hogy a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság a Ptk. 656. § alapján alkalmazandó Ptk. 629. § (1) bekezdése b) pontjának megfelelő alkalmazásával, a következetes ítélkezési gyakorlattal összhangban álló, érdemben helyes döntéssel állapította meg az öröklési szerződés alaki érvénytelenségét. Az ítélőtábla a döntést alátámasztó ténybeli és jogi érveléssel is egyetért.

Az ügyvéd által készített és ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokirat alaki bizonyító erejére vonatkozó Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontjának rendelkezése az ügyben nem alkalmazható, mert az öröklési szerződés alaki érvényességi feltételeit - az írásbeli magánvégrendeletre utalással - anyagi jogszabály, a Ptk. határozza meg.

A Ptk. 629. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében érvényes az öröklési szerződés, ha azt az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írja alá, vagy a már korábban aláírt szerződésen az aláírást sajátjának ismeri el és a szerződést a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják. A törvényi rendelkezésből következően mindkét esetben az örökhagyónak és a két tanúnak együttesen kell jelen lenniük, és a tanúknak - az okiratnak az örökhagyó által előttük történt aláírása vagy a már ott lévő aláírás sajátjának való elismerése után - tanúként kell aláírniuk az okiratot. Az érvényességi kellék a tanúk e minőségének feltüntetésére is kiterjed. Ez utóbbi szokásos és az adott öröklési szerződés esetében is alkalmazott formája a tanúk aláírása előtti "előttünk mint tanúk előtt" szöveg feltüntetése.