BH 2005.1.7 I. A vádhoz kötöttség elvéből fakad a tettazonosság szükségessége, vagyis az ítéletnek a vádirat által leírt cselekménnyel kapcsolatos tényeket kell tartalmaznia - A bíróság olyan tényeket is rögzíthet ítéletében, amit a vádirati tényállás nem tartalmaz [Be. 2. § (2) bek.].

II. Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság a történeti tényállással összefüggésben olyan részleteket is megállapít, amelyet a vádirat nem tartalmazott; valamint akkor sem sérül a vádelv, ha a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi a vádban foglalt tényeket, de a bűncselekmény lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel [Be. 2. § (2) bek., 258. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

G. J. vádlott az általános iskola befejezése után gimnáziumi érettségi vizsgát tett. 2000. évtől teljesít szerződéses katonai szolgálatot. Eddigi szolgálata alatt sem dicséretet, sem fenyítést nem kapott, feladatait megfelelően végrehajtotta. Nős, más személy eltartásáról nem gondoskodik. Havi keresete mintegy 80 000 forint. Vagyona nincs. Büntetve nem volt. 1996. évtől B. kategóriára, 1999. évtől C és E kategóriára érvényes járművezetői engedéllyel rendelkezik.

A vádlott 2002. október 24-én 6 óra 40 perckor a 47. számú főúton D. irányából B. felé közlekedett S. község belterületén Mercedes típusú személygépkocsijával. Mellette a jobb első ülésen utasként foglalt helyet munkatársa C. J. őrmester. A vádlott a megjelölt útszakaszon a megengedett 60 km/óra legnagyobb sebességet túllépve 82-89 km/óra sebességgel haladt, korlátozott látási viszonyok között, a hajnali szürkület kezdetén, folyamatos szembejövő forgalom mellett.

A D. utca 1. számú épület előtt mintegy 16-22 méter távolságból észlelte, a saját forgalmi sávjában a felezővonal közelében tartózkodó, de a felezővonaltól a gépkocsi űrszelvényébe visszalépő, az úttesten szabálytalanul tartózkodó B. I. gyalogost, akit a fékezés ellenére, annak fékfelfutási szakaszában, elütött.

Az elütés következtében a gyalogos olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.

A vádlott vonatkozásában nem állapítható meg okozati összefüggés a sebesség túllépése és a baleset bekövetkezése között.

A vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 26. § (2) bekezdésében foglaltakat.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az ügyben eljárt igazságügyi műszaki szakértő véleményére alapozta, aki szakvéleményében kifejtette, hogy a vádlott a megengedett sebességgel haladva sem tudta volna az adott körülmények között elkerülni a balesetet, mivel 34 km/óra sebességgel kellett volna közlekednie ahhoz, hogy meg tudjon állni minden olyan akadály előtt, ami veszélyhelyzetet jelent.

A megyei bíróság katonai tanácsa a 2003. szeptember 30-án kihirdetett ítéletével G. J. sz. őrmester vádlottat az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, ellenben a terhére megállapított közlekedési szabálysértés miatt 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Özv. B. I. által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A vádlottat kötelezte 40 116 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg az ezen túl felmerült 20 006 forint bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy azt az állam viseli.

A katonai ügyész a fellebbezés okának megjelölése nélküli fellebbezést jelentett be az ítélettel szemben. Fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását indítványozta a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontja alapján.

A vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.

A fellebbviteli ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva továbbra is fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vádlott, továbbá C. J. őrmester tanú baleset után és az eljárás későbbi szakaszában tett vallomásai között jelentkező lényeges ellentmondást az észlelés és a veszélyhelyzet kialakulásában nem oldotta fel: Elmaradt továbbá a helyszíni körülményekkel kapcsolatban az intézkedő rendőrök tanúkénti meghallgatása és indokolt a bizonyítási kísérlet megismétlése is a vádlott, illetve C. J. őrmester tanú helyszínen tett nyilatkozataira figyelemmel. Mindezek alapján a Be. 376. § (1) bekezdésének alkalmazásával a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A fellebbviteli ügyészség tárgyaláson jelen lévő képviselője perbeszédében az írásbeli indítványt teljes egészében fenntartva szintén azt az álláspontját fejtette ki, hogy az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel megalapozatlan, a megalapozatlanság a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, ezért annak hatályon kívül helyezését indítványozta.

A vádlott meghatalmazott védője perbeszédében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mivel álláspontja szerint a katonai tanács részletes bizonyítási eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg és az ügyészi fellebbezés e mérlegelt tényállást eredményesen nem támadhatja. Utalt arra, hogy az eljáró igazságügyi műszaki szakértő az eljárási cselekményeknél a kezdetektől jelen volt, szakvéleménye pedig megalapozott és szakszerű, a szakértői gyakorlattal egyező megállapításokat tartalmaz, amelyek nem ébreszthetnek kételyeket. Az elütési pont pontosabb helyének meghatározására nem látott lehetőséget a további tanúk, a baleset helyszínére kiérkező rendőrök meghallgatásával sem. Rendelkezésre áll ugyanis a helyszínelési jegyzőkönyv, a baleset helyszínén készített fényképek és a helyszínrajz, mindezek megfelelő bizonyító erővel bírnak. Nem tartotta helytállónak az ügyészség azon véleményét, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mivel megindokolta a határozatban, hogy miért a vádlott későbbi vallomását fogadta el a sértett észlelése tekintetében. Nem tartotta megalapozottnak az ügyész hivatkozását a vádlott cselekvési késedelmére sem, mivel a bíróság a szakértői véleményre alapozottan helyesen vett figyelembe pótidőt a reakcióidő meghatározásakor. Kifogásolta, hogy az ügyészi fellebbezés önkényesen ragad ki momentumokat a tanúvallomásokból, amikor fellebbezésének indokát adja.

A bejelentett fellebbezések folytán az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A másodfokú bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a szakértői vélemény elkészítésének előzménye a 2002. november 18-án 05.30-kor S. község belterületén lefolytatott bizonyítási kísérlet volt. A bizonyítási kísérlet célját annak megállapítása képezte, hogy G. J. őrmester vádlott gépkocsijával közlekedve gépjárművének tompított világítása mellett milyen távolságról észlelhette az úttesten áthaladó gyalogost. Ennek során megállapítást nyert, hogy szembejövő forgalom mellett, amikor a szembejövő gépjármű tompított világítással 30 méterre van a kísérleti bábutól, a balesettel érintett járműből a bábu mint tömeg 22 méterre látható az úton. Amikor szembejövő gépjármű tompított világítással 20 méterre van az elütés helyétől, a vádlotti személygépkocsiból 16 méterről határozottan látható a bábun lévő melegítő alsó fehér csíkja.