62008CJ0456[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2010. január 28-i ítélete. Európai Bizottság kontra Írország. Tagállami kötelezettségszegés - 93/37/EGK irányelv - Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - A szerződés odaítélésével kapcsolatos határozatoknak a részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése - 89/665/EGK irányelv - Közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások - Keresetindítási határidő - A keresetindítási határidő kezdetének időpontja. C-456/08. sz. ügy.

C-456/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Írország

"Tagállami kötelezettségszegés - 93/37/EGK irányelv - Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - A szerződés odaítélésével kapcsolatos határozatoknak a részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése - 89/665/EGK irányelv - Közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások - Keresetindítási határidő - A keresetindítási határidő kezdetének időpontja"

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése - Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások - 89/665 irányelv és 93/37 irányelv

(89/665 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, valamint 93/37 tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése - Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások - 89/665 irányelv - Keresetindítási határidők

(89/665 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés)

1. Nem teljesíti a 92/50 irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a 97/52 irányelvvel módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit a tagállam, amennyiben az ajánlatkérő nem tájékoztatja az elutasított ajánlattevőt az elkerülő autópálya-szakasz tervezésére, építésére, finanszírozására és üzemeltetésére vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozatáról.

A 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése ugyanis előírja, hogy az ajánlatkérő haladéktalanul tájékoztatja a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket a szerződések odaítélésére vonatkozóan hozott döntésekről. A közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatnak az elutasított részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése kötelező e rendelkezés értelmében. Ugyanez a kötelezettség következik a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből is, mivel az odaítélésről szóló határozatokkal szembeni tényleges jogorvoslat lehetősége feltételezi, hogy a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket megfelelő időben tájékoztassák az odaítélésről szóló határozatról.

Az odaítélésről szóló határozatnak az ajánlatkérő honlapján történő nyilvánosságra hozatala, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele a szerződés ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő általi aláírása után nem orvosolja kellően az elutasított ajánlattevő tájékoztatásának elmulasztását. Ahhoz ugyanis, hogy a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők hatékony bírói jogvédelemben részesülhessenek, ez utóbbiakat a szerződéskötést megelőzően kell értesíteni az odaítélésről szóló határozatról.

(vö. 29., 30., 32., 33., 83. pont és a rendelkező rész)

2. Nem teljesíti a 92/50 irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan rendelkezést tart hatályban, amely értelmében valamennyi, odaítélésről szóló határozat ellen vagy valamely közbeszerzési szerződés odaítélése ellen irányuló keresetet a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben legkésőbb a kereset jogalapjának első felmerülését követő három hónapon belül kell előterjeszteni, kivéve, ha az eljáró bíróság úgy ítéli meg, hogy e határidő meghosszabbítása indokolt, mivel e rendelkezés bizonytalanságot eredményez egyrészt azzal kapcsolatban, hogy a keresetet mely határozattal szemben kell megindítani, másrészt azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell meghatározni a keresetindítási határidőt.

A nemzeti jogokban alkalmazott jogvesztő határidők ugyanis, ideértve alkalmazásuk részletes szabályait is, nem tehetik lehetetlenné, és nem nehezíthetik meg túlzottan az érdekeltek számára az adott esetben a közösségi jogból származtatott jogaik gyakorlását.

Márpedig, mivel az ilyen rendelkezés lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy az e rendelkezésben előírt, a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló határozatokkal szembeni keresetekre alkalmazandó jogvesztő határidőt analógia útján az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott közbenső határozatokkal szembeni keresetekre is alkalmazzák, amelyek esetében a jogalkotó nem írta elő kifejezetten e jogvesztő határidőt, az ebből adódó jogi helyzet nem eléggé egyértelmű és pontos azon kockázat kizárásához, hogy a nemzeti bíróságok az általuk e rendelkezéssel kapcsolatban kialakított értelmezés alapján megfosszák az érintett részvételre jelentkezőket és ajánlattevőket a közbeszerzési eljárások keretében hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati joguktól.

A jogvesztő határidőnek az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott közbenső határozatokra történő kiterjesztése oly módon, hogy ez megfossza az érdekelteket jogorvoslati joguktól, nem felel meg sem a jogbiztonság követelményeinek, sem a jogorvoslat hatékonyságára irányuló célnak. Az érdekelteket kellő egyértelműséggel kell tájékoztatni arról, hogy a határidők az említett közbenső határozatokra is alkalmazandók, annak érdekében, hogy hasznosan indíthassanak keresetet az előírt határidőben. Az ilyen tájékoztatás hiánya nem igazolható az eljárás gyorsaságára irányuló célkitűzéssel.

Ugyanakkor az a megfogalmazás, amely szerint minden ilyen keresetet "a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben legkésőbb [...] három hónapon belül kell előterjeszteni", bizonytalanságot hordoz magában. Nem zárható ki, hogy az ilyen rendelkezés felhatalmazza a nemzeti bíróságokat arra, hogy akár a három hónapos határidő lejárta előtt jogvesztés miatt elutasítsanak valamely keresetet, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a keresetet nem "a lehető legrövidebb határidőn belül" terjesztették elő e rendelkezés értelmében. Az olyan jogvesztő határidő, amelynek a tartama az illetékes bíróság szabad mérlegelésétől függ, nem kiszámítható az érdekeltek számára. Így az ilyen határidőt előíró nemzeti rendelkezés nem biztosítja a 89/665 irányelv hatékony átültetését.

A nemzeti bíróság számára a keresetindítási határidő meghosszabbítására előírt lehetőség nem képes betölteni azokat a hézagokat, amelyeket e rendelkezés a 89/665 irányelvben a keresetindítási határidők vonatkozásában megkövetelt egyértelműség és pontosság tekintetében eredményez. Még e határidő-hosszabbítási lehetőséget figyelembe véve is, az érintett részvételre jelentkező vagy ajánlattevő a valamennyi kereset lehető legrövidebb határidőn belüli előterjesztésének kötelezettségére való utalás miatt nem láthatja előre kellő bizonyossággal a számára a keresetindításra nyitva álló határidőt.

(vö. 53., 63., 66., 74., 75., 81., 83. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. január 28.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 93/37/EGK irányelv - Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések - A szerződés odaítélésével kapcsolatos határozatoknak a részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése - 89/665/EGK irányelv - Közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások - Keresetindítási határidő - A keresetindítási határidő kezdetének időpontja"

A C-456/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. október 20-án benyújtott keresete tárgyában,

az Európai Bizottság (képviselik: G. Zavvos, M. Konstantinidis és E. White, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Írország (képviseli: D. O'Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Collins SC, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues, a második tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva (előadó), P. Lindh, A. Rosas, U. Lőhmus és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. szeptember 24-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2009. október 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy - az ajánlattevők közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslathoz való jogát szabályozó nemzeti jogszabályokban előírt határidőkre vonatkozó rendelkezésekkel és azzal, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárásban nem értesítette a felperest a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatról -Írország az alkalmazandó határidők tekintetében nem teljesítette az 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) - Bíróság értelmezése szerinti - 1. cikkének (1) bekezdéséből, az értesítés elmaradása tekintetében pedig a 89/665 irányelv - Bíróság értelmezése szerinti - 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 3. o.), az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.; a továbbiakban: 93/37 irányelv) 8. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

2 A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy - [az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1971. július 26-i] 71/305/EGK [tanácsi irányelv (HL L 185., 5. o.)], [az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1976. december 21-i] 77/62/EGK [tanácsi irányelv (HL L 13., 1. o.)] és a 92/50/EGK irányelv hatálya alá tartozó szerződés-odaítélési eljárást illetően - az ajánlatkérő által hozott határozatot eredményesen és főként a lehető leggyorsabban felül lehessen vizsgálni a következő cikkekben és különösen a 2. cikk (7) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően, valamint azon az alapon, hogy e határozat a közbeszerzések területén megsértette a Közösség jogszabályait vagy az e szabályokat végrehajtó nemzeti szabályokat."

3 A 89/665 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárások érdekében hozott intézkedések hatáskört adjanak:

a) a lehető legrövidebb időn belül és közbenső határozat útján ideiglenes intézkedések megtételére az állítólagos jogsértések orvoslása vagy az érintett érdekek további sérelmének elkerülése céljából, beleértve a közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó eljárásnak vagy az ajánlatkérő által meghozott bármely határozat végrehajtásának a felfüggesztését vagy felfüggesztetését;

b) a jogellenesen meghozott határozatok megsemmisítésére vagy megsemmisíttetésére, beleértve a diszkriminatív műszaki, gazdasági vagy pénzügyi előírások eltörlését az ajánlati felhívásból, az ajánlattételhez szükséges dokumentációból, illetve minden egyéb, a kérdéses szerződés-odaítélési eljárásra vonatkozó dokumentumból;

c) jogsértést szenvedett személyek részére kártérítés megítélésére."

4 A 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az ajánlatkérő haladéktalanul tájékoztatja a jelentkezőket és ajánlattevőket a szerződések odaítélésére vonatkozóan hozott döntésekről, beleértve azokat az okokat, amelyek miatt úgy döntött, hogy nem ítél oda egy olyan szerződést, amely tekintetében ajánlati felhívás történt, vagy hogy újra kezdi az eljárást, és ezt a tájékoztatást kérésre írásban is megadja. Az ilyen döntésekről az Európai Közösségek Hivatalos Kiadóhivatalát [helyesen: az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatalát] is tájékoztatja."

A nemzeti szabályozás

5 A fellebbviteli bíróságok eljárási szabályzatának (Rules of Superior Courts) a 374/1998. sz. Statutory Instrumentből eredő változata (a továbbiakban: RSC) 84A. cikkének (4) bekezdése kimondja:

"Valamennyi, odaítélésről szóló határozat ellen vagy valamely közbeszerzési szerződés odaítélése ellen irányuló keresetet a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben legkésőbb a kereset jogalapjának első felmerülését követő három hónapon belül kell előterjeszteni, kivéve, ha az eljáró bíróság úgy ítéli meg, hogy e határidő meghosszabbítása indokolt."

A jogvita előzményei és a pert megelőző eljárás

6 A National Roads Authority (nemzeti közútkezelő hatóság, a továbbiakban: NRA) a közutak építésének és karbantartásának megszervezéséért felelős közjogi intézmény Írországban.

7 A SIAC Construction Limited (a továbbiakban: SIAC) írországi székhelyű korlátolt felelősségű társaság, amely az építési ágazatban tevékenykedik.

8 Az NRA 2001. július 10-én részvételi felhívást tett közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában Dundalk városa nyugati elkerülő autópályaszakaszának tervezésére, építésére, finanszírozására és üzemeltetésére vonatkozóan. A szerződő fél számára előírták, hogy az NRA-val köz- és magánszféra közötti partnerséget kell létrehoznia, és egy körülbelül harmincéves időszakban üzemeltetnie kell ezen autópályaszakaszt.

9 2001 decemberében négy részvételre jelentkezőt hívtak fel a tárgyalásban való részvételre.

10 E négy részvételre jelentkező közül 2003 áprilisában kettőt választottak ki további, részletesebb tárgyalások folytatására, úgymint az EuroLink elnevezésű konzorciumot, amelynek a SIAC is tagja volt, valamint a Celtic Road Group elnevezésű konzorciumot (a továbbiakban: CRG).

11 2003. augusztus 8-án az NRA felhívta az EuroLinket és a CRG-t, hogy nyújtsák be végleges ajánlatukat.

12 Az NRA 2003. október 14-i levelében az EuroLinket tájékoztatta arról, hogy a CRG-t választotta nyertes ajánlattevőnek. Az NRA e levélben pontosította, hogy ez nem minősül az EuroLink által benyújtott ajánlat elutasításának. E levél tartalmazta azt is, hogy az NRA megbeszéléseket fog folytatni a CRG-vel, amelyek alapján a szóban forgó projektre vonatkozó szerződést odaítélheti. Ugyanakkor arra az esetre, ha e megbeszélések a szerződés odaítélése nélkül zárulnának le, az NRA fenntartotta magának a jogot arra, hogy a CRG helyett az EuroLinket hívja fel további megbeszélések folytatására.

13 2003. december 9-én az NRA úgy határozott, hogy a szóban forgó szerződést a CRG-nek ítéli oda.

14 2004. február 5-én az NRA aláírta a szerződést a CRG-vel. Erre vonatkozóan 2004. február 9-én hirdetményt tettek közzé az NRA honlapján. A szóban forgó szerződés odaítéléséről szóló hirdetményt az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 3-án tették közzé.

15 2004. április 8-án a SIAC kártérítési keresetet terjesztett elő a High Court (Írország) előtt. Különösen azt kifogásolta egyfelől, hogy az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást választott, másfelől azokat a szabálytalanságokat, amelyeket szerinte a végleges ajánlatok benyújtása és értékelése során követtek el. A keresetindítási határidővel kapcsolatban a SIAC előadja, hogy annak kezdete a szerződés CRG-vel történő aláírásához, azaz 2004. február 5-éhez köthető.

16 A High Court úgy ítélte meg, hogy a kereset releváns jogalapjai akkor jöttek létre, amikor azt a konzorciumot, amelybe a SIAC is tartozik, tájékoztatták a nyertes ajánlattevő kilétéről, azaz 2003. október 14-én. A SIAC-nak ezért a keresetét legkésőbb az ezen időpontot követő három hónapon belül kellett volna benyújtania az RSC 84A. cikke értelmében. Következésképpen a High Court 2004. július 16-i ítéletével a SIAC keresetét mint elkésettet elutasította.

17 A SIAC panaszt terjesztett elő a Bizottsághoz. Ez utóbbi 2006. április 10-én felszólító levelet küldött Írországnak, amelyre e tagállam 2006. május 30-án válaszolt.

18 2006. december 15-én a Bizottság kiegészítő felszólító levelet küldött Írországnak, amely 2007. február 21-én válaszolt.

19 Mivel a Bizottság nem találta kielégítőnek a kapott magyarázatot, 2008. február 1-jén indokolással ellátott véleményt küldött Írországnak, amelyben felszólította, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül hozza meg a véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Írország 2008. június 25-én válaszolt ezen indokolással ellátott véleményre.

20 A Bizottság, mivel e válasszal nem volt megelégedve, benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

Az első kifogásról

21 A Bizottság által felhozott első kifogás arra irányul, hogy az NRA nem tájékoztatta az elutasított ajánlattevőt a Dundalk városa nyugati elkerülő autópályaszakaszának tervezésére, építésére, finanszírozására és üzemeltetésére vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozatáról.

A felek érvei

22 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatnak az elutasított részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése kötelező a 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében. Megállapítja továbbá, hogy a 89/665 irányelv keretében a teljes körű jogvédelem feltételezi azt, hogy a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket értesítsék az említett határozatról.

23 Az EuroLink arról való tájékoztatása az NRA 2003. október 14-i levelében, hogy a CRG-t választották ki preferált ajánlattevőnek, a Bizottság álláspontja szerint nem egyenértékű az EuroLink által benyújtott ajánlat elutasításával. Ezért e levél nem minősül az odaítélésről szóló határozat közlésének, amit a 89/665 irányelv és a 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előír.

24 Mivel nem vitatott, hogy a SIAC-kal nem közölték a szóban forgó közbeszerzési szerződés végleges odaítéléséről szóló határozatot, az említett rendelkezések által támasztott követelményeket nem tartották be.

25 Írország elismeri, hogy a tagállamok kötelesek a részvételre jelentkezőket és ajánlattevőket haladéktalanul tájékoztatni a szerződések odaítélésére vonatkozóan hozott döntésekről, és állítása szerint tökéletesen átültette nemzeti jogába az e kötelezettséget előíró 93/37 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit. Előadja másfelől, hogy a Bizottság nem állítja, hogy az ír szabályozás nem felel meg a közösségi jog követelményeinek.

26 A Dundalkot elkerülő autópályával kapcsolatos közbeszerzési szerződést illetően Írország elismeri, hogy az EuroLinknek a preferált ajánlattevőről való értesítése a 2003. október 14-i levélben nem minősül a szerződés odaítéléséről szóló határozat közlésének.

27 Mindazonáltal a High Court 2004. július 16-i ítéletéből kitűnik, hogy az említett időpontban nyilvánvaló volt a SIAC számára, hogy az említett szerződés odaítéléséről szóló határozatot elfogadták. A SIAC-nak tudnia kellett arról, hogy az NRA megkezdte a CRG-vel való szerződéskötésre irányuló eljárást. Írország álláspontja szerint ebből az következik, hogy a jelen ügy körülményei között a szóban forgó közbeszerzési szerződés végleges odaítéléséről szóló határozat közlésének elmaradása nem okozott semmilyen sérelmet.

28 Írország arra hivatkozik, hogy amennyiben a nemzeti jog tökéletesen átülteti a közösségi jognak a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos határozatok közlésével kapcsolatos szabályait, nem tekinthető úgy, hogy Írország nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit egy olyan egyedi eset alapján, amikor elmaradt e közlés.

A Bíróság álláspontja

29 A 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő haladéktalanul tájékoztatja a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket a szerződések odaítélésére vonatkozóan hozott döntésekről. A közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatnak az elutasított részvételre jelentkezőkkel és ajánlattevőkkel való közlése kötelező e rendelkezés értelmében.

30 Ugyanez a kötelezettség következik a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből is, mivel az odaítélésről szóló határozatokkal szembeni tényleges jogorvoslat lehetősége feltételezi, hogy a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket megfelelő időben tájékoztassák az odaítélésről szóló határozatról (lásd ebben az értelemben a C-212/02. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet 21. pontját és a C-444/06. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-2045. o.] 38. pontját).

31 Nem vitatott, hogy a jelen esetben az NRA hivatalosan nem közölte az EuroLinkkel a szóban forgó szerződés CRG részére történő odaítéléséről szóló határozatát.

32 Ezen információnak az NRA honlapján történő nyilvánosságra hozatala 2004. február 9-én, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 3-án való közzététele ezt nem orvosolja kellően.

33 Ezen információkat ugyanis a szerződés aláírását, azaz 2004. február 5-ét követően hozták nyilvánosságra, holott ahhoz, hogy a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők hatékony bírói jogvédelemben részesülhessenek, ez utóbbiakat a szerződéskötést megelőzően kellett volna értesíteni az NRA odaítélésről szóló határozatáról (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 21. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 38. pontját).

34 Következésképpen az NRA a szóban forgó közbeszerzési eljárásban nem tartotta tiszteletben a 93/37 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének és a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmében fennálló tájékoztatási kötelezettségét.

35 Írország e tekintetben az NRA 2003. október 14-i levelére utalva azzal érvel, hogy a szóban forgó ügyben a SIAC mindazonáltal nem szenvedett semmilyen sérelmet. E tagállam szerint ezen időpontot követően a SIAC-nak tudnia kellett, hogy az NRA megkezdte a CRG-vel való szerződéskötésre irányuló eljárást.

36 Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

37 Egyfelől a 2003. október 14-i levelében az NRA nem közölte a szóban forgó szerződés végleges odaítéléséről szóló határozatát. Pusztán azt jelezte, hogy a CRG-t választotta preferált ajánlattevőnek. Az NRA azt is kijelentette, hogy arra az esetre, ha a közte és a CRG között folytatandó megbeszélések nem vezetnének eredményre, fenntartja magának a jogot, hogy a CRG helyett az EuroLinkkel folytasson további megbeszéléseket. Ebben a szakaszban az EuroLink még nem volt kizárva véglegesen a szerződés odaítélésének lehetőségéből, és jogosan vélhette úgy, hogy az említett közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása még nem fejeződött be.

38 Másfelől mindenesetre a tagállam kötelezettségszegésének megállapítása nem függ az ebből következő kár meglététől (a C-263/96. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1997. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-7453. o.] 30. pontja, valamint a C-20/01. és C-28/01. sz., Bizottság kontra Németország egyesített ügyekben 2003. április 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-3609. o.] 42. pontja).

39 Végül Írország azt állítja, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás megfelel a közösségi szabályozás által előírt tájékoztatási kötelezettségnek. E körülmények között egy elszigetelt eset, amelyben a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozat közlése elmaradt, nem indokolja annak megállapítását, hogy a tagállam nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit.

40 Ennek az érvnek sem lehet helyt adni.

41 Anélkül, hogy állást kellene foglalni arról az állításról, miszerint a szóban forgó nemzeti szabályozás megfelelően ülteti át a tárgybeli közösségi jogi követelményeket, elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás nemcsak a tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát teszi lehetővé, hanem annak megítélését is, hogy a tagállam valamely hatósága egy meghatározott esetben sérti-e a közösségi szabályokat (lásd a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatban a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2003. április 10-én hozott ítélet 30. pontját és a C-275/08. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2009. október 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 27. pontját).

42 Következésképpen az első kifogás megalapozott.

A második kifogásról

43 A Bizottság második kifogása két részből áll. Egyfelől a Bizottság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás bizonytalanságot eredményez azzal kapcsolatban, hogy a keresetet mely határozattal szemben kell megindítani. Másfelől álláspontja szerint e szabályozás a keresetindítási határidő meghatározásával kapcsolatban is bizonytalanságot eredményez.

A második kifogás első részéről

- A felek érvei

44 A Bizottság állítása szerint az ajánlattevők számára nehéz meghatározni, hogy az ajánlatkérő mely határozatát kell megtámadniuk, és hogy az e határozat megtámadására nyitva álló keresetindítási határidő mely időpontban kezdődik. A Bizottság állítása szerint e bizonytalanság az RSC 84A. cikke (4) bekezdésének szövegéből, valamint annak következetlen értelmezéséből adódik.

45 A Bizottság hangsúlyozza, hogy az RSC 84A. cikke (4) bekezdésében használt az "odaítélésről szóló határozat, vagy valamely közbeszerzési szerződés odaítélése" kifejezés határozza meg a keresettel megtámadható határozatokat, azonban e rendelkezés nem említi meg az ajánlatkérő által az odaítélést megelőzően hozott közbenső határozatokat. A High Court a 2004. július 16-i határozatában úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezés nem csak a szerződés odaítéléséről szóló határozatra vagy az ilyen szerződés odaítélésére vonatkozik, hanem az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban hozott határozatokra is.

46 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alapelvének és a 89/665 irányelv által előírt hatékonyság elvének, mivel az ajánlattevőket bizonytalanságban hagyja a saját helyzetüket illetően, amikor az ajánlatkérő által egy kétszakaszos eljárás keretében hozott szerződés odaítéléséről szóló határozat ellen kívánnak keresetet előterjeszteni, mivel ilyen esetben a végleges odaítélésre egy ajánlattevő korábbi kiválasztását követően kerül sor.

47 A Bizottság azzal érvel, hogy egyértelművé kellene tenni az ajánlattevők számára, hogy az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése nemcsak a szerződés odaítéléséről szóló határozatra vonatkozik, hanem az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során hozott közbenső határozatokra is, mint például a preferált ajánlattevő kiválasztására vonatkozó határozatokra.

48 Írország emlékeztet arra, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke előírja a tagállamok számára, hogy az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott valamennyi határozattal szemben hatékony jogorvoslatot biztosítsanak, és nem csak a szerződések odaítéléséről szóló határozatokkal szemben. Írország álláspontja szerint a nemzeti bíróságok e követelményekkel összhangban értelmezik és alkalmazzák az RSC 84A. cikkének (4) bekezdését. Így különösen a High Court 2004. július 16-i ítélete is egyértelműen megállapította, hogy e rendelkezés az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott valamennyi határozattal szemben lehetővé teszi a keresetindítást, ami teljesen megfelel a 89/665 irányelv 1. cikkének.

49 Az ajánlatkérők által hozott közbenső határozatok megtámadására előírt határidő kezdetének időpontjával kapcsolatban Írország hangsúlyozza, hogy a 89/665 irányelv megköveteli, hogy az ajánlatkérők által hozott határozatokat a lehető leggyorsabban felül lehessen vizsgálni. A kereseteket csak akkor lehet gyorsan elbírálni, ha az eljárásban részt vevő mindkét fél köteles gyorsan cselekedni ezen eljárás során. E cél nem lenne elérhető, ha - annak ellenére, hogy az ilyen eljárás megkezdéséhez valamennyi szükséges jogi és ténybeli körülmény rendelkezésre áll - a felek a keresetindítással megvárhatnák az odaítélési határozat hivatalos közlését.

50 Írország álláspontja az, hogy amennyiben az ajánlattevő egyszerűen megvárhatná azt, hogy hivatalosan közöljék vele a határozatot, miszerint a szóban forgó szerződést nem neki ítélték oda, annak ellenére, hogy már tudomással bír arról, hogy azt nem neki ítélték oda - amint a jelen ügyben ezt a High Court a 2004. július 16-i ítéletében megállapította -, ez az ajánlatkérők valamennyi határozatának vizsgálata esetében az eljárási határidők komoly elhúzódásához vezetne.

- A Bíróság álláspontja

51 A Bíróság korábban már megállapította, hogy nem ütközik a 89/665 irányelvbe az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy az e kérelmet megalapozó valamennyi jogsértésre a közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve hogy e határidő ésszerű (a C-241/06. sz. Lämmerzahl-ügyben 2007. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8415. o.] 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52 Ezen ítélkezési gyakorlat azon a megfontoláson alapul, hogy a 89/665 irányelv által kitűzött cél maradéktalan megvalósítását veszélyeztetné, ha a jelentkezők és ajánlattevők a közbeszerzési eljárás alatt bármikor hivatkozhatnának az eljárás szabályainak megsértésére, ami arra kötelezné az ajánlatkérőket, hogy újra lefolytassák az egész eljárást e jogsértések orvoslása érdekében (a fent hivatkozott Lämmerzahl-ügyben hozott ítélet 51. pontja).

53 Ugyanakkor a nemzeti jogokban alkalmazott jogvesztő határidők, ideértve alkalmazásuk részletes szabályait is, nem tehetik lehetetlenné, és nem nehezíthetik meg túlzottan az érdekeltek számára az adott esetben a közösségi jogból származtatott jogaik gyakorlását (a fent hivatkozott Lämmerzahl-ügyben hozott ítélet 52. pontja).

54 Az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy "valamennyi, odaítélésről szóló határozat ellen vagy valamely közbeszerzési szerződés odaítélése ellen irányuló keresetet" egy bizonyos határidőn belül kell előterjeszteni.

55 Mindazonáltal, amint a High Court 2004. július 16-i ítéletének alapjául szolgáló jogvitában is történt, az ír bíróságok értelmezhetik úgy e rendelkezést, hogy az nemcsak a közbeszerzési szerződést véglegesen odaítélő határozatra vonatkozik, hanem azon közbenső határozatokra is, amelyeket az ajánlatkérő az e szerződés odaítélésére irányuló eljárás lefolytatása során hoz meg. Márpedig, amennyiben a közbeszerzési szerződést véglegesen odaítélő határozatot az érintett közbenső határozat megtámadására előírt határidő lejárta után hozzák meg, előfordulhat, hogy az érdekelt részvételre jelentkező vagy ajánlattevő jogvesztés miatt nem terjeszthet elő keresetet a szóban forgó szerződés odaítélése ellen.

56 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti jogokban alkalmazott jogvesztő határidők nem foszthatják meg hatékonyságától a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló határozatok elleni jogorvoslathoz való jog gyakorlását (lásd ebben az értelemben a C-470/99. sz., Universale-Bau és társai ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-11617. o.] 72. pontját, a C-327/00. sz. Santex-ügyben 2003. február 27-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1877. o.] 51. és 57. pontját, valamint a fent hivatkozott Lämmerzahl-ügyben hozott ítélet 52. pontját).

57 Amint a főtanácsnok kifejti indítványának 51. pontjában, a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők csak akkor tehetik meg megfelelő időben a közösségi közbeszerzési szabályozás esetleges megsértéseinek elbírálásához szükséges intézkedéseket a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a nemzeti szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott előkészítő aktusok, illetve közbenső határozatok is megindítják a jogvesztő határidőt.

58 Ezért nem felel meg az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdése követelményeinek az RSC 84A. cikke (4) bekezdésében előírt keresetindítási határidőnek az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott közbenső határozatokkal szembeni keresetekre történő kiterjesztése anélkül, hogy ezt az említett rendelkezés egyértelműen kimondaná.

59 Írország e megállapítással szemben azzal érvel, hogy az ilyen határidőnek az említett közbenső határozatokra történő alkalmazása megfelel a 89/665 irányelv célkitűzéseinek és különösen a gyorsaság követelményének.

60 Igaz, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az ajánlatkérő által hozott határozatokat eredményesen és a lehető leggyorsabban felül lehessen vizsgálni. Az ezen irányelv által követett gyorsaságra irányuló cél megvalósítása érdekében a tagállamok keresetindítási határidőket állapíthatnak meg, hogy ezáltal kötelezzék a gazdasági szereplőket a gyors keresetindításra a közbeszerzési eljárás keretében hozott előkészítő intézkedésekkel, illetve közbenső határozatokkal szemben (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Universale-Bau és társai ügyben hozott ítélet 75-79. pontját, a C-230/02. sz. Grossmann Air Service ügyben 2004. február 12-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-1829. o.] 30. és 36-39. pontját, valamint a fent hivatkozott Lämmerzahl-ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).

61 Mindazonáltal a 89/665 irányelv által követett gyorsaságra irányuló célt a nemzeti jogban a jogbiztonság követelményeivel összhangban kell megvalósítani. E célból a tagállamok kötelesek kellően pontos, egyértelmű és előrelátható határidőket meghatározni annak érdekében, hogy a jogalanyok megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket (lásd ebben az értelemben a C-361/88. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. május 30-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-2567. o.] 24. pontját és a C-221/94. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 1996. november 7-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5669. o.] 22. pontját).

62 Az említett gyorsaságra irányuló cél nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy eltávolodjanak az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében kifejezett, a kereset eredményességére irányuló cél alapjául szolgáló hatékonyság elvétől, miszerint a nemzeti jogszabályokban előírt jogvesztő határidők alkalmazási szabályai nem tehetik lehetetlenné, és nem nehezíthetik meg túlzottan az érdekeltek közösségi jogból eredő jogainak gyakorlását.

63 A RSC 84A. cikke (4) bekezdésében előírt jogvesztő határidőnek az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott közbenső határozatokra történő kiterjesztése oly módon, hogy ez megfossza az érdekelteket jogorvoslati joguktól, nem felel meg sem a jogbiztonság követelményeinek, sem a jogorvoslat hatékonyságára irányuló célnak. Az érdekelteket kellő egyértelműséggel kell tájékoztatni arról, hogy a határidők az említett közbenső határozatokra is alkalmazandók, annak érdekében, hogy hasznosan indíthassanak keresetet az előírt határidőben. Az ilyen tájékoztatás hiánya nem igazolható az eljárás gyorsaságára irányuló célkitűzéssel.

64 Írország azzal érvel, hogy az ír bíróságok a 89/665 irányelv követelményeivel összhangban értelmezik és alkalmazzák az RSC 84A. cikkének (4) bekezdését. Ez az érvelés az ítélkezési gyakorlatnak a common law-t alkalmazó országokban - mint amilyen Írország is - betöltött kiemelkedően fontos szerepére utal.

65 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges az irányelv rendelkezéseinek valamely kifejezett, konkrét jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, szükséges azonban, hogy e jogi kontextus kellően egyértelmű és pontos legyen annak érdekében, hogy a kedvezményezetteknek lehetőségük legyen jogaik teljességének megismerésére és - adott esetben - a nemzeti bíróságok előtti érvényesítésére (a C-474/08. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2009. október 29-én hozott ítélet 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

66 Márpedig az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése nem felel meg e követelményeknek, mivel lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára, hogy az e rendelkezésben előírt, a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló határozatokkal szembeni keresetekre alkalmazandó jogvesztő határidőt analógia útján az ajánlatkérők által a közbeszerzési eljárások során hozott közbenső határozatokkal szembeni keresetekre is alkalmazzák, hiszen ezek esetében a jogalkotó nem írta elő kifejezetten e jogvesztő határidőt. Az ebből adódó jogi helyzet nem eléggé egyértelmű és pontos azon kockázat kizárásához, hogy a nemzeti bíróságok az általuk e rendelkezéssel kapcsolatban kialakított értelmezés alapján megfosszák az érintett részvételre jelentkezőket és ajánlattevőket a közbeszerzési eljárások keretében hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati joguktól.

67 Ebből következik, hogy a második kifogás első része megalapozott.

A második kifogás második részéről

- A felek érvei

68 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a kereseteket "a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben legkésőbb [...] három hónapon belül" kell előterjeszteni. A Bizottság álláspontja szerint ez a megfogalmazás bizonytalanságot okoz az ajánlattevők számára olyan esetekben, amikor a közösségi jog által biztosított, az ajánlatkérő határozataival szembeni jogorvoslathoz való jogukat kívánják érvényesíteni. Az ajánlattevők ugyanis csak akkor tudhatják meg, hogy hogyan fogják értelmezni a "lehető legrövidebb határidőn belül" fordulatot, amikor keresetüket már előterjesztették, és az illetékes bíróság mérlegelési jogkörében eljárva értelmezte e rendelkezést. Az ilyen helyzet ellentétes a jogbiztonság elvével.

69 Az említett rendelkezés másfelől további bizonytalanságot teremt azzal kapcsolatban, hogy a három hónapos határidő mely esetekben alkalmazandó, és mely más esetekben alkalmazandó ennél rövidebb határidő amiatt, hogy már korábban is elő lehetett volna terjeszteni a keresetet.

70 Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése nem kellően egyértelmű, és jogi bizonytalanságot teremt. A Bizottság álláspontja szerint a jogbiztonság elvének való megfelelés kötelezettségére való tekintettel az alkalmazandó határidőt valamennyi ajánlattevő által egyértelműen és előre láthatóan értelmezhető fix határidőben kell megállapítani.

71 Írország azt válaszolja e kifogásra, hogy mindeddig egyetlen ír bíróság sem utasított el elkésettség miatt olyan, valamely közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérő által hozott határozattal szembeni keresetet, amelyet a három hónapos határidőn belül terjesztettek elő, de nem a lehető legrövidebb határidőn belül. Írország álláspontja szerint az erre vonatkozó értelmezések nem fogadhatók el, mivel a "minden esetben" kifejezés jelzi, hogy minden olyan kereset, amelyet három hónapon belül terjesztettek elő, határidőn belülinek tekintendő. Emellett a High Court kifejezetten kimondta, hogy amennyiben szükséges, a három hónapos határidőt meghosszabbítják.

72 Írország hangsúlyozza, hogy az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése felhatalmazza az ír bíróságokat a keresetindítási határidő meghosszabbítására. Az, hogy a nemzeti szabályozás a bíróságra ruházza e hatáskört, a tagállamok számára nyitva álló jogszerű út a keresetindítási határidők szabályozására. A tagállamok nem kötelesek megváltoztathatatlan határidőket meghatározni.

- A Bíróság álláspontja

73 Mivel a 89/665 irányelv a gyorsaság célkitűzését követi, a tagállamok ezen irányelv végrehajtása keretében jogszerűen írhatják elő az érdekeltek számára a gondosság kötelezettségét e tárgyban a keresetindítással kapcsolatban.

74 Mindazonáltal az RSC 84A. cikke (4) bekezdésének megfogalmazása, amely szerint minden annak hatálya alá tartozó keresetet "a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben legkésőbb [...] három hónapon belül kell előterjeszteni", bizonytalanságot hordoz magában. Nem zárható ki, hogy az ilyen rendelkezés felhatalmazza a nemzeti bíróságokat arra, hogy akár a három hónapos határidő lejárta előtt jogvesztés miatt elutasítsanak valamely keresetet, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a keresetet nem "a lehető legrövidebb határidőn belül" terjesztették elő e rendelkezés értelmében.

75 A jogvesztő határidő tartama nem kiszámítható az érdekeltek számára, amennyiben az az illetékes bíróság szabad mérlegelésétől függ. Így az ilyen határidőt előíró nemzeti rendelkezés nem biztosítja a 89/665 irányelv hatékony átültetését.

76 E megállapítással szemben Írország előadta, hogy a közbeszerzések terén egyetlen keresetet sem utasítottak el az ír bíróságok azzal az indokkal, hogy azt nem "a lehető legrövidebb határidőn belül" terjesztették elő.

77 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy annak megítéléséhez, hogy valamely irányelv átültetése elégtelen, nem mindig szükséges megállapítani az átültető nemzeti jogszabály tényleges hatásait. Eltér ettől az a helyzet, amikor már maga e jogszabály szövege magában hordozza az átültetés elégtelen jellegét (lásd ebben az értelemben a C-392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5901. o.] 60. pontját).

78 Írország kifejti, hogy az RSC 84A. cikkének (4) bekezdése felhatalmazza az ír bíróságokat a keresetindítási határidő meghosszabbítására.

79 E rendelkezés ugyanis előírja az említett határidő alkalmazását, "kivéve, ha az eljáró bíróság úgy ítéli meg, hogy e határidő meghosszabbítása indokolt".

80 El kell ismerni, hogy az ilyen rendelkezés önmagában és kontextusától függetlenül elfogadható lenne a 89/665 irányelv végrehajtásának keretében. Az olyan területen, mint a közbeszerzési eljárásoké, ahol az eljárások összetettek, és a tényállási elemek igen változatosak lehetnek, a nemzeti jogalkotó által a nemzeti bíróságoknak adott lehetőség a keresetindítási határidők méltányossági okokból történő meghosszabbítására, a gondos igazságszolgálatatás keretébe tartozhat.

81 Mindazonáltal a nemzeti bíróság számára a keresetindítási határidő meghosszabbítására az RSC 84A. cikkének (4) bekezdésében előírt lehetőség nem képes betölteni azokat a hézagokat, amelyeket e rendelkezés a 89/665 irányelvben a keresetindítási határidők vonatkozásában megkövetelt egyértelműség és pontosság tekintetében eredményez. Még e határidő-hosszabbítási lehetőséget figyelembe véve is, az érintett részvételre jelentkező vagy ajánlattevő a valamennyi kereset lehető legrövidebb határidőn belüli előterjesztésének kötelezettségére való utalás miatt nem láthatja előre kellő bizonyossággal a számára a keresetindításra nyitva álló határidőt.

82 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a második kifogás második része megalapozott.

83 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy Írország

- mivel az NRA nem tájékoztatta az elutasított ajánlattevőt a Dundalk városa nyugati elkerülő autópályaszakaszának tervezésére, építésére, finanszírozására és üzemeltetésére vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozatáról, és

- mivel az RSC 84A. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseit hatályban tartotta annyiban, amennyiben azok bizonytalanságot eredményeznek azzal kapcsolatban, hogy a keresetet mely határozattal szemben kell megindítani, és hogy az ilyen kereset megindítására vonatkozó határidőt hogyan kell meghatározni,

az első kifogás tekintetében nem teljesítette a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a 93/37 irányelv 8. cikkének (2) bekezdéséből, a második kifogás tekintetében pedig a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

84 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Írország

- mivel a National Roads Authority nem tájékoztatta az elutasított ajánlattevőt a Dundalk városa nyugati elkerülő autópályaszakaszának tervezésére, építésére, finanszírozására és üzemeltetésére vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozatáról, és

- mivel a fellebbviteli bíróságok eljárási szabályzatának (Rules of Superior Courts) a 374/1998. sz. Statutory Instrumentből eredő változata 84A. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseit hatályban tartotta annyiban, amennyiben azok bizonytalanságot eredményeznek azzal kapcsolatban, hogy a keresetet mely határozattal szemben kell megindítani, és hogy az ilyen kereset megindítására vonatkozó határidőt hogyan kell meghatározni,

az első kifogás tekintetében nem teljesítette az 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdéséből, a második kifogás tekintetében pedig a 92/50 irányelvvel módosított 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság Írországot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.